2012. december 17., hétfő

Közös platformra hangolva.


Forrás: Hir24
A Humán Platform tüntetését már elég régen elkezdték szervezni, és annak megtartása kellően frusztrálhatta is a kormányzati politikát. Ez meglehetősen jól lemérhető volt azon, hogy megindult a diáktüntetések összemosása az ellenzék pártjaival, illetve a diákság vezetőinek hiteltelenítése, lejáratása. De azon is, hogy Orbán Viktor hirtelen személyes konzultációt tartott a diákságból szelektált híveinek kis csoportjából, majd kiadta az utasítást miniszterének, és távozott. Számos kérdést hagyva maga után, és miniszterénél Balog Zoltánnál. Nem mintha a minisztérium eddig a kompetencia csúcsa lett volna, de mégis csak ott kellene megoldást találni. Maga az a tény, ha most három nap alatt megoldják azt, ami hónapok óta borzolja a kedélyeket igazolhatja a minisztérium alkalmatlanságát arra, amire létrehozták. A kézi vezérlés megvalósulása mást, orbánia diktatúráját igazolhatja.

Ez utóbbit különben magán az említett gyűlésen is említették, mely gyűlés felszólalásokat tartalmazó szervezett része különben minden gond nélkül lezajlott. Annak jegyében fogva össze az értelmiség, illetve a most középiskolás leendő értelmiséget, hogy a szolidaritás felülírja az érdekkülönbségeket. Nem az önsajnálat miatt van ott az sem, aki az értelmiségből a tanárokat képviseli. Ezt erősítették meg a közoktatás területéről érkezett Mendrey László, illetve Ábrahám Máté a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, valamint a Diákellenállás a Felsőoktatásért Mozgalom részéről. Kiemelve, azt, hogy a hatalom alighanem fél a tudástól, a kvalifikált diplomásoktól. Amit ehhez hozzá lehet tenni, az tényleg az, hogy alapvetően minden egyszemélyi, illetve oligarchikus vezetés ilyen. A képzett, innovatív emberek ugyanis könnyebben el tudnak hatalmi alternatívákat is képzelni az ország vezetésére. Kevésbé kiszolgáltatottak és ezzel kevésbé kényszeríthetőek szervilizmusra. Ami azonban az authoriter vezetés számára létfontosságú. Ellenzék nélkül, egyedül a hordón. Akár személyesen meghatározva, hogy mikor, hányan, milyen bemeneti paraméterek tanulhatnak. S természetesen azt is meghatározva, hogy mit.

Talán ezért nem is véletlen, hogy a Humán Platform rendezvényén felszólalók mondandóját a szolidaritáson kívül ugyancsak összekötötte az a gondolat, hogy a kormányzat részéről egyfajta blöff-háborúnak tekinthetőek a miniszterelnöki üzengetések. A felszólalók az említetteken kívül, ahogy a közvetítés honlapján is olvasható, a felsőoktatás területéről Gács Anna (Oktatói Hálózat) és Turai Eszter, (Hallgatói Hálózat), a szociális szakmák részéről Misetics Bálint szociálpolitikus, az egészségügy területéről Csohány Ágnes (Magyar Orvosok Szövetsége), a kulturális területről: Gulyás Márton (Független Előadóművészeti Szövetség) voltak. A kormányfő mondandóját Gács Anna foglalta össze úgy, hogy „Orbán Viktor egy amatőr bonviván önbizalmával blattolt egy újabb áriát”. Amely operettben Gulyás Márton szerint legkiválóbbak kénytelenek gazsulálni az önkény felkentjeinek. Ugyanakkor az is tény, hogy a „hivatalos rész” után a tömeg nem szétszéledt, hanem átvonult a Parlamenthez, majd onnan tovább vonult. Legelőször is megbénítva a körút forgalmát.

Ezt követően végigvonult a városon a rádió épületéhez, ahol az internetes közvetítésben is láthatóan átvették azt a petíciót, melynek élő beolvasását a jelek szerint csak a tüntetők szorgalmazták. Tulajdonképpen egyfajta patthelyzetet kialakítva a rádió épületénél. Egyrészt azért, mert amennyiben a kormányzatnak elszámolással tartozó „királyi” adásban elhangzanak a diákság követelései, akkor az nyilvánvaló vereség a kormányzat részére. Másrészt azért, mert a beolvasás nyilvánvaló megtagadása demonstrálja a rádió alávetettségét a hatalomnak, és a tömeg kitettségét is növeli a provokációkkal szemben. S ebből az utóbbi rejti a nagyobb veszélyt. Ilyen körülmények között a legjelentősebb felelősség tulajdonképpen magán a tömegen van. Azon a tömegen, amely az eddigi tüntetések során jelesre vizsgázott önuralomból. Az is nyilvánvaló lehet azonban, hogy a kormányzat számára előnyösebb lehet a cérna odáig feszítése, amikor a provokációs rezisztencia elmúlik. Ebben az esetben ugyanis könnyen győzhetnek a rendpárti megoldás hívei.

Az így kialakult helyzetben azok felelőssége sem elhanyagolandó, akiknek a követelések beolvasásáról, vagy be nem olvashatóságáról kell dönteni. Mert az egy dolog, ha a helyzet csomóját sikerül átvágni, és egy átvezető megoldást találni. Például tényleg engedni az ismertetést a hírműsorok keretei között, akár hallgatók képviselőjétől, akár hivatásos bemondó által. S bízva abban, hogy ez a tüntetés alapvetően nem a b-közép szellemiségét képviseli. Az azonban biztos, hogy a kormányzat tulajdonképpen, és a végső helyzettől szinte függetlenül magára hagyta saját média-munkásait. Rájuk hagyva azt a felelősséget, mely felelősség egy olyan helyzetből következik, melyben még a legutóbbi kormányzati fellépéseket is inkább a nagyképűség, mint a racionalizmus jellemezte.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook