 |
| Dőlő bábuk? Forrás: kormany.hu |
A különböző egyetemeken őrzött, és különböző végzettségekhez
kötődő kéziratok körüli kétségek sora csak nem akar véget érni. Schmitt Pál
megbuktatása kapcsán jó nevet szerzett magának ezen a területen a HVG oknyomozó
tevékenysége, melyet most Semjén Zsolt tapasztalhatott meg a saját bőrén.
Felmerült ugyanis, hogy annak a teológiai dolgozatának, mely később a
tudományos fokozatának is alapjául szolgált, jó néhány része plagizált. A felvetés
mellé közölt dokumentáció nem zárja ki azt a gyanút, melynek megerősítése,
illetve egyértelmű cáfolata nyilvánvalóan még számos közleménynek lesz az
alapja. Miközben az első reakciók is meglehetősen felemásak.
Az a közölt részletek alapján azonban úgy tűnik, hogy Semjén
Zsolt az eredeti szövegrészletek átvételénél az eredetiben felhasználni vélt
irodalmi hivatkozást a magáéba bemásolta. Abban a hitben, hogy ezzel minden
rendben van, és részéről ezzel le is zárta az irodalomjegyzék felduzzasztásának
problémáját. A bakit
az okozhatta, hogy az eredeti ugyan valóban hivatkozik egy szerzőt, de
nézeteivel kapcsolatban már nem az idézet szerző gondolatait idézi. Így Semjén
Zsoltnak alighanem szövegértelmezési problémái lehettek a szövegrészletek
átvételénél. Ami megerősítheti a HVG szerzőjének azon vélelmét, hogy a
politikus gyenge lábon áll egyes idegen nyelvek, tudományos szövegekhez mért,
bírásával. Ez persze azt is jelenti, ha valóban ez történt, hogy a források
értelmező olvasását követő dolgozatba való beépítés esetén nem lennének olyan
tünetek, melyek a gyanút egyszerűen megfogható módon megalapozzák. A dolgozat
utóélete, annak átminősítése, és az átminősítés szabályossága külön tanulmányok
tárgyát képezhetné. Azonban elképzelhető, hogy egy már kiharcolt cím birtokában
könnyebben nyíltak meg egy politikailag exponált szereplő előtt a doktori
tanácsok. Akár minden járulékos formaságot is betartva.
Ami érdekesebb lehet, az a dolgozat többszöri
újrahasznosítása, melyre szintén a HVG hívja fel a figyelmet. Az azonban
megjegyzendő, hogy egy jól sikerült tudományos dolgozat önálló könyvként is
megjelenik, nem tekinthető sem különlegesnek, sem károsnak. Az egyetemi
könyvtárban porosodó kéziratnál ugyanis nyilvánvalóan olvasottabb lehet egy
bárki által megvehető kötet. Idáig rendben is van a dolog. Az azonban már
furcsa, ha valaki egy dolgozat jelentős részét más köntösben újra benyújtja egy
újabb végzettség elnyerése érdekében. Semjén Zsolt azonban a gyanú szerint
éppen ilyen módon szerzett szociológusi
végzettséget. Ugyanakkor egyes részletek önálló publikációként és
könyvrészletekként is megjelenni látszanak. Ami nyilvánvalóan jótékonyan hatott
a politikus publikációs listájának bővítésére. Azonban kissé túlmutat a korábbi
teljes dolgozat egyszeri, könyvként való megjelentetésén. Sokkal inkább
hasonlít arra, hogy valaki a tudományos munkásságának látszatát akarja kelteni
a bővülő listával. Anélkül, hogy a lista mögött önálló munka lenne. Amennyiben
ez a helyzet, akkor ez egyszerűen arcátlanság. Még akkor is, ha talál még
akárhány olyan akadémiai szereplőt, aki így járt, vagy jár el.
A KDNP politikusán ugyanis kettős morális teher van. Az
egyik nyilvánvalóan a politikusokkal szembeni általános elvárás. Még akkor is,
ha hazánkban ezt a lécet sikerült igen alacsonyra leküzdenie a parlamenti és
azon kívüli szereplőknek. A másik magas léc azonban az, hogy éppen Semjén Zsolt
pártja, és párttársa Hoffmann Rózsa harcolta be az etika és erkölcsoktatást a
NAT-ba. Márpedig ez nyilvánvalóan a példamutatás igényét is támasztaná a KDNP
valamennyi politikusa számára. Ennek fényében természetesen az a forgatókönyv
is könnyen gellert kaphat, ami már Schmitt Pál esetében sem jött be.
Nevezetesen a mérlegelés nélküli zsigerből kétségbe vonása mindennek, ami
kapcsolatba kerülhet Semjén Zsolt tudományosnak tekintett munkásságával.
Hoffmann Rózsa már a gyanú felmerülésének a napján kifejtette,
hogy kizártnak tartja a plágiumot. Ehhez magánemberként és a párttársi
szolidaritás jegyében természetesen joga van. Oktatáspolitikusként azonban
kicsit óvatosabb megfogalmazást is elvárhatnánk talán. S persze a parlamenti
témafelvetéskor is megindult a KDNP összezárása, mint arról az Index beszámolt.
Eszerint „Pálffy István a katolicizmus szelleméhez közel álló apokaliptikus
látomás műfajában szólalt fel”, és megvédte pártbéli főnökét. Ami igazán szép
dolog tőle. Bár alighanem annak ellenére kevés ténybeli ismeret birtokában
tette, hogy Semjén Zsolt dolgozata kikerült
a világhálóra. Így szabadon tanulmányozható, és éppen úgy végig is
elemezhető, ahogy korábban Orbán
Viktoré. Mely különben annak alapján számos, azóta is csak feltételesen
megválaszolható kérdést
vetett fel. Pálffy különben egy füst alatt megpróbálta Rétváriból is menteni,
ami menthető a család kapcsán felmerült házas- kontra élettársak vitában. De ez
értelemszerűen nem kapcsolódik a semjéni plágiumgyanúhoz.
Annak már inkább, hogy Semjén Zsolt maga „természetesen”
meghökkenten nevezte képtelenségnek
az ötletet. S ugyancsak várható volt, mintegy Pálffy véleményének
megelőlegezéseként, hogy Havasi provokációnak
nyilvánította a HVG cikkét. Ezek a reakciók alig maradnak el attól, ami
egyszerűen bulvárkacsának minősítette a Schmitt-ügyet annak idején. Mely
„bulvárkacsa” meglehetősen alaposan nyomta víz alá a volt köztársasági elnököt.
Az, hogy az élet védelmét szajkózó párt delegálta madárvadász
miniszterelnök-helyettesnek sikerül-e kacsává nyilvánítatni a plágium hírét, az
a jövő kérdése lesz majd. Az azonban eléggé kínos lehet, ha ez esetben is a HVG
kérdésfelvetőinek lesz igaza. A most megszólalóknak, köztük az oktatáspolitikát
szétverő Hoffmann Rózsának külön kínos lehet megmagyarázni, hogy a pártfegyelem
miként írta fölül a hazai diplomák értékmegőrzésének szándékát. Mert ezek a
botrányok ott, a teljes felsőoktatásban hatnak vissza.
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése