A vallásszabadságra is érvényes ugyanaz, ami sok más
szabadságjogra. Akkor igazán nyilvánvaló a szellemi szabadság szempontjából, ha
a hiánya válik dominánssá. Akár csak ráutaló magatartással. Miközben természetesen
a vallásszabadság látszólagos védelme az üldözéses komplexusok kitörésekor is
látványosak lehetnek. Amikor úgy lép fel valaki az üldözött szerepében, hogy
valójában csak a nézeteinek reklámozásáról van szó. Presztízsből, vagy
hatalomféltésből. Egyre megy. A végeredmény szempontjából mindenképpen. Ilyen
lehet az, amikor hazánkban keresztényüldözést kezdenek emlegetni úgy, hogy még
az Alaptörvény preambuluma is az ellenkezőjét, éppen a kereszténység felé lejtő
pályát látszik kihangsúlyozni.
Ilyen körülmények között meglehetősen sajátos világlátást
sejtet, amikor a hatalmon levő pártok egyike beszél önmaga üldöztetéséről.
Mintha egy tornádó kócolta volna össze néhányak agytekervényeit és
világlátását. Adott esetben éppen ellenkező hatást is kiváltva persze, mint
amit szándékozik a közszereplő. Ilyen eset lehet például az, amikor Semjén
Zsolt dolgozatainak kritikája kapcsán a párttársak keresztényüldözést
emlegetnek. S mert Semjén Zsolt ez „elfelejti” visszautasítani, illetve maga
kérni az egyetem vizsgálatát, óhatatlanul felmerül, hogy azonosul Pálffy István
véleményével. A még csak nem is személyét, hanem irományait írt vélemény tehát
az antikrisztus megnyilatkozása. A KDNP-s politikus pedig maga a kereszténység
megtestesülése, és iratai szinte már evangéliumi súllyal kezdenek bírni, ahogy
a keresztényüldözés alanyaivá és tárgyává válnak egyidejűleg. Mintegy előre
vetítve azt is, hogy Rétvári Bence államtitkár úr külön passzusban fog
megemlékezni az esetről, mint a hazai keresztényüldözés eklatáns példájáról.
Azon a konferencián,
amit a jelen századi üldöztetés jegyében szervez az Ifjúsági
Kereszténydemokrata Szövetség és a Barankovics Akadémia Alapítvány. Semjén
Zsolt tehát könnyen lehet, hogy bevonul a konferenciatörténelembe.
Egyébként önmagában egy ilyen konferenciának nyilván meg
lehet a maga politikai, illetve tudományos aktualitása, mivel van pár olyan
helye a világnak, ahol nem életbiztosítás kereszténynek lenni. Hazánk azonban
nem ilyen. S éppen ez teszi sajátossá, hogy két államtitkár is képviseli a
kormányt a rendezvényen. Közülük Hölvényi Györgynek, mint az egyházi,
nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárnak a szerepe
akár érthető is lehet. Egyfajta összekötő kapocsként az egyházhoz közeli
rendezvény és a világi kormányzat között. Az azonban, hogy Közigazgatási és
Igazságügyi Minisztérium államtitkára mit keres ott kormányzati minőségben már
kevésbé érthető. Nem azért, mintha Rétvári Bence magánemberként nem vehetne
részt bárhol, hanem államtitkárként előadást tartva nem magánember. Ebben az
esetben azonban még akkor is felvethet pár kérdést a részvétel ilyetén
szerepeltetése a meghívón, hogy még nem ismerhetjük a tartandó előadást. Ezek
egy részét már érintőlegesen említettem, hiszen hatalmi pozícióból hazánkban az
üldöztetik hivatalból, amit a hatalom üldöz.
A hatalomban részt vevő államtitkár tehát az első kézből
tudhatja, hogy mit üldöz, vagy nem üldöz a hatalom. A hatalmi szerveken kívüli
üldöztetésről, például a belügyminisztertől, szintén első kézből szerezhet
információt. Különben ezen a logikai küszöbön Pálffy István képviselő úr Semjén
Zsoltot védő beszéde is könnyű szaltóval esik hasra. Lévén, hogy ő is a hatalomban
részt vevő pártok egyikének képviselőjeként szólalt fel. Így aztán Rétvári Bencének,
államtitkárként meg kellene tudnia válaszolni a kérdést, hogy a keresztényeket
üldöző hatalom nevében szólal meg a konferencián, vagy az általa is képviselt
hatalom által üldözött keresztények nevében fog-e beszélni? Holott tanulhatott
volna a saját esetéből, amikor is szintén államtitkárként ignorálta az
élettársakat egy keresztényi konferencián, és végül nem győzte megpróbálni magyarázni
a menthetetlent. Bár az, hogy olykor szembemegy Jézus tanításaival a
gyermekekről elég nehezen menthető. De Rétvári Bence árnyékkereszténysége már
csak ilyen. Leginkább üldözött. Neki már a hangok is megmondták talán.
A hangok persze azt is elmondhatnák olykor a politikai
szereplőknek, hogy amíg a hatalmat képviselik, addig nem élhetnek bármeddig és
bármikor azzal az elcsépelt mondattal, hogy „irodalmi munkásságuk része” az,
amit mondanak, írnak. Mert tegyük fel, hogy Rétvári Bence, mint hatalmi tényező
üldözöttnek érzi magát keresztényként. Akkor ugyebár a hatalom legtriviálisabb „üldözője”
a mindenkori ellenzék. Ebből szinte adódik az, hogy az ellenzék keresztényüldöző,
akivel az Alaptörvény preambulumának teljes súlyával kell elbánni. Ami nem csak
a Kerényi-féle illusztrációk lábukra ejtését jelenti. Elvégre ki foglalkozna
ilyen apróságokkal, ha ki lehet kiáltani az ellenzéket az antikrisztusnak.
Annak a sátáni erőnek, ami kikezdi a nemzet pásztorának hatalmát, és
helyettesének evangéliumait. Bár egy internet-oldalt átírni, és egy meghívót
átszerkeszteni nem a világ. Talán Rétvári államtitkár úr is megérti, hogy
államtitkárként a minisztériumát, és vele mindenkit képvisel. Nem csak azokat,
akikkel együtt bólogat a misén, hogy „jól mondod öreg”. Egyszer talán megérti.
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése