 |
| Forrás: nol.hu |
A biztosítási adó intézményén
biztosan sokat lehetne vitatkozni, s alighanem a gazdasági szakemberek fognak
is még egy darabig. A biztosítók is alighanem változó lelki nyugalommal
fogadják a véglegesedő törvényt. Véglegesedő, mert a módosító javaslatok korát
éli a Parlament. Alaptörvénytől akár az eb-oltás szabályozásáig, ha a kormányzati
erők érdekei úgy kívánják. S bár kevés publikus információ van a
kormánytagokhoz közeli szereplők kutyatartási szokásairól, biztosítója tudjuk,
hogy Járai Zsigmondnak például van.
Ez a biztosító a CIG, mely aligha
tekinthető piacvezetőnek. Nem véletlen tehát, hogy az adótörvények legújabb
változásai kapcsán először ezzel a biztosítóval kapcsolatban merült fel a kedvezményezetti
szerep. Az eset előzményéhez persze hozzá tartozik, hogy a biztosítási adók
erős díj-differenciáló
hatását korábban is jelezték. Így végső soron a legújabb Papcsák-paksamétának
lehet annyi alapja, hgy ezen akart a kormányzat valami módon változtatni. A változtatás
módja lehetett volna például a biztosítási díjaktól függő adó. Ez azonban
nyilvánvalóan a szerződő, a lakosság felé jelenthetett volna kiegyenlítő
hatást. Már akkor, ha valamiféle progresszív adózás alakul ki. Magasabban
adóztatva azt, aki nagyobb értékre, magasabb díjjal köt biztosítást. A megoldás
hátulütője nyilvánvaló. Ráirányítaná a figyelmet arra, hogy a jövedelemadó sem
így működik, és jelentősebben terhelheti ezáltal az alacsonyabb jövedelemmel
rendelkezőket. Az említett biztosítási adómodell tehát teljesen nyilvánvaló,
hogy nem kedvez a kormányzati kommunikáció szakembereinek.
No meg persze a kisebb
biztosítóknak sem használt volna, melyek közül a már említett CIG Pannónia
Életbiztosító Nyrt. esetében a veszteségek
növekedéséről szóltak a hírek az adótörvény-szavazás környékén. A veszteségeknek
különben racionális okai is lehetnek, hiszen a biztosítási díjak csökkenésének
nyilvánvaló alsó, technikai határa lehet. Egy letört visszapillantó-tükör
aligha lesz olcsóbb attól, hogy az autós kinél köt biztosítást. Így aztán egy kisebb
biztosítónál hamarabb előfordulhat, hogy a nem tudja állni a
költségeket amikor beszáll a biztosítási díjak leszállításának versenyébe, és ezáltal túl alacsonyra sikerül esetleg belőni a bevételeit. Különben ugyanez a
mechanizmus teheti enyhén szólva is hibássá a túlzott megadóztatását a
biztosításoknak. A biztosítók fokozódó lefosztása ugyanis óhatatlanul kár-kifizetéseken csatolódhat vissza a szerződők felé. Olyan biztosítási konstrukciókat eredményezve, melyek egy káresemény bekövetkeztekor már érezhetően nehezíthetik a biztosítottak életét is. A kormányzat részéről azokon a „végfelhasználókon” ütve ezáltal, akiket a kormány
populizmus-gyárosai szerint nem ér ezáltal kár. Részben erre is utalhat az,
hogy már korábban jelezték a biztosítási szektor réséről a törvénytervezet nem túl
előnyös voltát. Ezen, a károsultakon, aligha segít az, ha a biztosítókat
differenciáltan, vagy inkább diszkriminálva fogják megsarcolni. A tükrök nem
lesznek attól olcsóbbak, ha belenézni nehéz is néhányaknak.
Márpedig a legújabb adóverzió,
mint ezt az Index
is hírül adta, a differenciált adóztatásról szól. Jobban megadóztatva a nagyobb biztosítótársaságokat. Annak ellenére, hogy korábban az egységes
adóról szóltak a főcímek. Igaz, akkor talán még nem voltak ismertek Járai
Zsigmond biztosítójának üzleti adatai. Márpedig, mivel az ágazati bevételei alacsonyak
és alighanem tovább csökkennének a tényleg minden piaci szereplőt egységesen kezelő
adózás hatására, Papcsák Ferencnek lépnie kellett. Illetve írnia kellett. Még
mindig nem a lemondását, hanem annak elkerülésére adótörvény-változtatást. Így
a „lex” sorába egy lex-Járai reloaded
is becsatlakozott. S most már az adó sem úgy működik a kormány közeli örvényben,
mint azon kívül, a társadalom tengerében S hamarosan lehet banánt is
termeszteni.
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése