Semjén sorközi Sátánjai a dolgozatokban.

Semjén Zsolt különböző dolgozatai immár elolvashatóak azon a kormányzati honlapon, amelyen egyben politikai provokációnak is minősítik a HVG-n közölteket. Ennek annyi pikantériája mindenképpen lehet, hogy azok nem kormányzati tagként kerültek sem benyújtásra, sem megvédésre. Így maga a kormányzati portál erősíti azt a véleményt, hogy itt bizony nem szakmai, hanem politikai akcióról van szó. Elvégre akkor, ha nem így lenne, akkor nem a kormányzat teljes erejével és nem Havasi Bertalannak, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetőjének aláírásával lenne szükséges Semjén Zsoltot, illetve a tudományos munkás tudományos munkásságát megvédeni. Óhatatlanul azt is sugallva, hogy erre a szerző önmagában nem tartja magát alkalmasnak, és a hatalom öklével kell az asztalra csapatnia.

Miközben természetesen bekövetkezett az is, ami várható volt. Annyiban, hogy alig esik szó magukról a munkákról azalatt, míg követelések, és elzárkózások röpködnek a világban. Az ELTE például kinyilatkoztatta, hogy szerintük nincs plágiumügy. Miközben a HVG idézi azt a német helyzetet, ami szerint a Semjén Zsolt tudományos fokozatát megalapozó munkában használt kevesebb átvételért is repült már doktori cím. Egyébként a miniszterelnöki sajtóiroda ténykedése a HVG minősítésével nem elégedett meg. Még mindig Semjén Zsolt nevében beszélve Havasi Bertalan szólította fel a szerkesztőséget a bocsánatkérésre. A tudós ember magyar hangja tehát egy olyan sajtószóvivő, akinek a tudományos műhöz, mint olyanhoz, tulajdonképpen semmi köze. Azzal, hogy „miután a baloldali média ezen része emberileg és tudományos értelemben véve is Semjén Zsolt becsületébe gázolt, az a minimum, hogy nyilvánosan megkövetik a miniszterelnök-helyettest”. Az, hogy a média melyik oldala állít valamit, tulajdonképpen mindegy kellene legyen, hiszen a plágium olyan, ami oldaltól független. Elvégre vagy másol valaki, vagy nem. S amennyiben másol, akkor vagy eleget tesz a formai követelményeknek, vagy nem. A sajtónyilatkozattal tehát alapvetően Havasi Bertalan tette politikai provokációvá azt, ami a tudományos módszertan segítségével politikamentesen elbírálható lenne. De végül is, attól, hogy valaki sajtószóvivő, még nem kell értenie a kommunikációhoz. Függetlenül attól, hogy a HVG szinte természetesen tartja fenn állításait. Így azt is mondhatnánk, hogy a szerkesztőség nem ült fel a Havasi-féle provokációnak. Politikai értelemben tehát patthelyzet alakult ki.

Maradnának a formai és szakmai érvek, illetve ellenérvek. A plágium fennállásától függetlenül az a bizonyos szociológiai másoddiploma például akár formailag is jelenthet támadási felületet. A HVG állítása ezügyben az, hogy szociológia-dolgozat jelentős részben a doktori dolgozat átvétele. Ez az állítás az internetre kihelyezett anyagok alapján bárki által ellenőrizhető. A HVG állításának igazolhatósága azért jelenthet gondot Semjén Zsolt-nak, de a képző-helynek is, mert egy másoddiploma értelemszerűen azt a célt szolgálja, hogy igazolja az adott képzés elsajátított tudásanyagát. Az ebben az esetben akár természetes is lehet, hogy valaki egy korábban megkezdett kutatás, elemzés egy másik nézőpontból való továbbgondolására vállalkozik. Ebben az esetben azonban joggal elvárható az, hogy világosan elváljon egymástól, szellemi megalapozásként, a korábbi munka, valamint a hozzáadott érték. Ilyenkor a saját forrás megadása nem hiúság, hanem értelemszerű elvárás. Az elkülöníthetőség jelzi azt, hogy mi a „konzerv” és mi a friss tudás. Ha tehát egy korábbi anyag jelentős mértékű átvételével a dolgozat beadható és megvédhető, akkor ez azt jelentheti, hogy a jelölt felkészültségében nem a másoddiplomás képzésen elsajátított tudás dominál. Egészen leegyszerűsítve, megbukott annak elsajátításában. Ha ezt a képző intézmény elfogadja, és felülvizsgálni sem hajlandó, akkor az intézmény is megbukott.

Ez elsősorban akkor igazolható, ha a jelölt korrekt hivatkozást közöl a saját korábbi munkásságára a dolgozatban. Amennyiben ezt elmulasztja, akkor végső soron átveri a vizsgabizottságot, a bírálót, mivel friss tudásnak próbálja elsuvasztani azt, amit a fiókból kotort ki. Ha ezzel lebukik, jogos lehet a bukás, míg a lebukás nélkül is morálisan a puskázó diák szintjére süllyeszti a jelöltet. Amennyiben ilyen körülmények között a bíráló és a bizottság nem észleli a saját új gondolatok hiányát, az bizony kicsit szegénységi bizonyítvány a jelzettek számára. Mert azt jelzi, különösen a bírálatnál, hogy a triviális forrással, a jelölt korábbi munkásságával sincs tisztában. Ez az ismeret a kort, az internet kisebb elterjedését, figyelembe véve is elvárható lett volna. Amikor tehát a képző-hely akár utólag, de elismeri azt, hogy a másoddiplomás képzés anyagának elsajátítása nélkül is megszerezhető volt a szociológiai diploma, akkor a saját képzéseinek ázsióját rontja. Különösen, amikor az inkriminált dolgozat minden felülvizsgálata nélkül nyilatkozik az intézmény képviselője. Márpedig, ha Semjén Zsolt szociológia-diplomája ilyen alapon került odaítélésre, akkor ez nem az önplágium ténye, hanem azért lehet kétséges, mert kétségessé teszi a képzés anyagának elsajátítását, adekvát ismeretét. Függetlenül attól, hogy másolt részek a doktori dolgozatban plágiumként vagy önálló gondolatokként kerültek-e bele. Esetünkben, az utólagos felülvizsgálattal sem élve, az ELTE is kiad magáról egy ócskítási bizonyítványt.

Forrás: thesatanicbiblefree.com

S persze ott van az eredeti dolgozat, melynek elemzése nyilván túlmutatna az itt még elolvasható terjedelmen. Az azonban megállapítható, hogy számos helyesírási hibát tartalmaz, ami gépelést végző, illetve a gépelt szöveget ellenőrző trehányságát egyaránt jelzi. Ez természetesen nem olyan szakmai probléma, mint az, hogy bizonyos állítások kissé légből kapottaknak tűnnek. Mint azt a Kard-blog hozzászólásaiban is olvashatjuk. A teljesség igénye nélkül itt csak a „Sátán Bibliája” kapcsán, Semjén Zsolt által írottakat említeném meg. Ennek kapcsán a doktori dolgozat 85. oldalán egy Delancre nevű forrásra hivatkozik a szöveg, de nem tudjuk, ezt Semjén Zsolt honnan veszi, mivel erre utalás nem található a szövegben. Egy oldallal később egy 1968-ra datált magyar nyelvű átiratra hivatkozik, de forrását ennek sem jelöli meg. A lábjegyzetben is csak a Sátán Bibliája szerepel forrásként. Az idézet szöveg jelentős része megtalálható Török József későbbi, 1995-ös írásában, „A Sátán és a gonoszság szolgái” címűben. Itt megtalálható a Semjén Zsolt munkájából hiányzó szerző Anton Lavey (Anton Szandor LaVey), és az a megjegyzés, hogy a szöveg az illető sátánista mozgalmár szerzeménye, és nem az ismeretlen Delancre tanainak magyar átirata. Akiről persze érdemes tudni, hogy Semjén Zsolt még a nevét is alighanem elírta, mivel valószínűleg azzal azonos, aki Pierre de Lancre –ként ismert. Így alighanem valami köztes anyagból, esetleg hallomás alapján dolgozott, és a vonatkozó eredeti forrás ismerete nélkül.

Így, noha a részletes elemzéstől eltekintenék, pusztán a pontatlanságok és pongyolaságok is kétségessé teszik a dolgozat alkalmasságát egy doktori cím alapjának. Ha azonban átdolgozásra kerül, és Semjén Zsolt ismét nekiveselkedne, ezeket az adatokat ezennel felajánlom a saját szövegének alátámaszthatósága érdekében. De természetesen mindenki másnak is.

Simay Endre István