Pettyek és Narancsok.

A Fidesz valamikor talán a Tanú című film alapján szerzett magának narancssárga színvilágot. Az azonban biztos, hogy a mostani kormányzat vezetőségi, vezetőséghez közeli megnyilvánulásait hallgatva, a hazai narancs, illetve gyapottermesztés ötlete tulajdonképpen csak futó kilengésnek minősülhet. S még csak nem is biztosan reménytelennek, hiszen a növénynemesítés annak ellenére nagy eredményekkel büszkélkedhet, hogy néhányan a genetikailag módosított növényeket, azaz a nemesített fajtákat messzire űznék. Majd éhen halnának talán. Szóval a gyapottermesztés nem is olyan reménytelen talán, ha a hazai vezetők megnyilvánulásaira vagyunk tekintettel Mert ez utóbbiak reménytelenek.

Elég, ha például Orbán Viktor folyamatos, a hazai politikát nem egy esetben megosztó vitaindító beszédeire gondolunk. Azokra, melyek nyomán fellángolnak azok a viták, hogy szellemi képességei alapján már túllépte-e azt a pontot, amikor már szakszemélyzeti segítségre szorul. Legyez az a szakszemélyzet egy képzett pszichiáter, vagy valaki, aki végre meg meri mondani a miniszterelnöknek, hogy Orbán Viktor szellemileg meztelen. Függetlenül attól, hogy a sajt bezárt világában milyen mezt vesz fel a szellemi kocsma virtuális bajnokságának megnyeréséhez. Az olyan elszólások nyomán, mint például a diktatúra-pártiságát leleplező legutóbbi kiszólása, az önkontroll fogalma már sok szempontból a messziről elintegetett képzetek körébe tartozik számára. Ahogy legutóbb is sikerült valami se füle-se farka mondat-halommal megörvendeztetni azokat, akik majd a jövőben egy kormányzati bohózathoz keresnek anyagokat. Az azonban szinte nap, mint nap látszik, hogy Orbán Viktor egyfajta megmondó-emberi machinátorkomplexus áldozatává vált, és lépten nyomon meg akarja mondani mindenkinek, hogy merre van a szerinte előre. Előre az orbáni cikk-cakkos úton. Azon, ami hol az EU és az IMF felé, hol attól elfele, a félázsiai Turul-körzetbe vezet. Miközben azt hiszi, hogy mindenki őt csodálja. Ami különben alighanem igaz is, mert egy kevésbé türelmes, mások szerint kevésbé közönyös, míg ismét mások szerint kevésbé megfélemlített demokráciában a jelen magyar miniszterelnökhöz hasonló kormányzás jutalma az előrehozott választással, vagy új választások nélkül, a hozott anyagból gazdálkodó, de mindenképpen bekövetkező leváltás lenne. Melynek hatására különben egyrészt mentesülne az ország a bénázásától és károkozásától, másrészt neki is hasznára lenne. A felelősségtől mentesülve rászánhatná magát egy hosszabb akkumulátortöltésre. Esetleg, szükség esetén egy orvosi kezelésre, miközben elfoglalhatná a székhelyét ott, ahol az önjelölt messiások általában megtalálhatóak.

De a leváltás a szellemi képességektől függetlenül is kinézne Orbán Viktornak, mivel egyszemélyi felelőse a kormányának éppen úgy, ahogy morálisan mindenkiért felel, akit ő helyezet a jelenlegi fellelési helyére. Így Kerényi Imre emlékezetes kijelentése után, mellyel a főillusztrátor lebuktatta saját vajákosi ténykedését. Orbán Viktor legalább morálisan érezhette volna kötelességének az elhatárolódást attól a mélységes ostobaságtól, hogy mindenki spirituális kapcsolatban van vele. Amiért ezt nem tette, szinte automatikusan elfogadta azt igaznak. Abban az értelemben mindenképpen, hogy személy szerint neki kedvére van ez a fajta ősszáj-fényesítés. Márpedig egy demokrácia demokratikus miniszterelnöke senkit nem bíztathatna még hallgatólagosan sem ilyen szintű nyelvbarnításra. Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy a hallgatólagos elfogadása az állításnak megerősíti persze azt is, hogy Orbán Viktor valóban spirituális vezetőnek hiszi magát. Ami már önmagában felveti a személyes alkalmasságának kérdését, miközben közvetve megerősítheti vélelmükben azokat, akik szerint Orbán Viktor a vezér-komplexus áldozata. Márpedig a történelem már kiutalt ilyet a világnak, és kevés olyan van, aki nem a a történelemkönyvek kiutált lapjain kerülnek megemlítésre.

De természetesen Orbán Viktor miniszterelnöki felelőssége a gazdasági miniszterére is kiterjed. Beleértve annak valamennyi közmegnyilvánulását is, melyek közül már az megért volna egy finom dorgálást, hogy ne emlegessen szinte dinasztikusa kormányzást, mivel várhatóak közben választások is. Ám, mint tudjuk, Orbán Viktor, és a Papcsákhoz hasonló módosítás-fullajtárok, számára a választás csak egy gulyásparti, melyből más nem jöhet ki győztesen. Matolcsy György legutóbbi mókája azonban alighanem olyan, amiért simán megkerestetnék azt a bizonyos elgurult gyógyszert. Akár elveszett az a pettyes-fenekű miniszter szerint, akár nem. Azon ugyanis biztos lehet vitatkozni, hogy a valóban piros pettyeket hátrahagyó BCG-oltást karban, vagy farpofán szokták-e érvényesíteni. Ahogy azon is, hogy az úgynevezett mongolfolt nem kicsi és nem piros. Viszont tényleg a kisgyerek hátsó felén, az ősszájhoz közel található. De tudjuk az előzőek alapján, hogy ősszáj-ügyben Kerényi a szakértő. Bár lehet, hogy csak Orbán Viktorét illetően.

Az azonban mindenképpen bíztató, ha polihisztorok vannak a kormány közelében. Ahogy korábban egy volt külügyér és jelen nagykövetről derült ki, hogy titkos szociálgenetikus, vagy mi, most a gazdasági miniszter árulta el egyik rejtett szakértelmét a származástan és kultur-antropológia területén. Ezt a hódmezővásárhelyi fórumon leplezte le a miniszter, melyen szóba kerültek azok a bizonyos pettyek: „Mi büszkék vagyunk arra, hogy Ázsiából jöttünk - mondta Matolcsy arra a kérdésre, mely azt firtatta, mit szól Bajnai Gordonnak a Fidesz támogatóit ázsiai törzsekhez hasonlító megjegyzéséhez. - Kisgyermekeink fenekén, százból harmincnak, hat hétig kis piros pont van, mint a japán kisgyermekeknek. Mondták nekem japán tudósok, én nem tudtam.” Az persze más kérdés, hogy alighanem nagyon népszerű alakítás lenne Matolcsy Györgytől, ha Bajnai Gordonnal szemben az lenne a legmeggyőzőbb érve, ha letépné a nadrágot a volt miniszterelnökről. Mielőtt azonban erre sor kerül, lehet, hogy a vezérkomplexusos miniszterelnök, az ezotériában üdvözülő fenékcuppantó, a földjeiről híres kultúrfelelős és gyermekdiszkrimináló oktatáspolitikus mellé most felzárkózó, fenékpetty-leltárazó, legutóbb újabb 90 milliárdos megszorítást bejelentő tündérpásztor, és társaik által emblematikussá züllesztett ország-vezetést a feledés homályába kellene száműzni. A károk attól még persze, a fiatalokkal ellentétben, itt maradnak. De a remény talán még megmaradna.

Simay Endre István