2012. augusztus 14., kedd

Recessziódepi 2012.

A nagy gazdasági depresszió
Forrás: Encyclopædia Britannica
A legtöbb mesében, amelyben varázslók előfordulnak, nem jó előjel, ha a varázspálcát, vagy a varázstükröt eltörik. A tükör eltörése különben a babonák szerint sem kecsegtet jó kilátásokkal. A magyar gazdaság pedig, mint azt Matolcsy György ominózus nyilatkozata óta tudjuk, egy kész tündérmese. Így a gazdaság hazai irányítója tulajdonképpen előlépett nemzeti mesemondóvá, miközben olyan számok kezdtek röpködni a növekedésről, bevételi elvárásokról, munkahelyekről, melyekhez valóban kellett volna egy varázspálca. Ez a 2013-ra előirányzott költségvetés benyújtásakor 2012 júniusában is világosnak látszott az elemzők szemében.

De alighanem különösebb közgazdasági ismeretek nélkül is lehetett olyan érzése valakinek, hogy az irányszámok olya közgazdasági becsléseken alapulnak, ami a hasra ütéssel egyenértékű. Mert lehet egyfajta görbe-tükrös termet fenntartani a nyilatkozók számára, az önmagában kevés, hogy kiáll valaki, és alaptalan kijelentéseket tesz. Pontosabban, akár elég is lehet. Elég lehet például az önbecsapáshoz. Elég lehet például a hithű hívők zászlajának meglobogtatásához. Ahhoz azonban kevés, hogy pusztán a kijelentések szuggesztív erejétől a gazdaság megtáltosodjon, az oktatás kivirágozzon, a lakosság pedig örömében a mennyekbe járjon. Az utóbbit látszólag persze el lehet érni, ha vezetés úgy akarja, hagyják neki. Erről szólnak az autoriter rendszerek, melyekben biztosítják, hogy a lakosság csak az erőből értsen. S végső soron még hazánkban is sor kerülhet arra, hogy vamzerek figyelő tekinteteinek tüzében mindenki önfeledten megtapsolja a nép bölcs vezérét. Volt már ilyen korszak, és legutóbb Orbán Viktor elég világosan megfogalmazta, hogy szerinte a hazai nép csak az erőből ért. Márpedig a spontán folyamatok aligha adnak okot hurrá-optimizmusra.

A pillanatnyilag legsúlyosabb kritikát a gazdasági folyamatokkal kapcsolatban már nem is az elemzők fogalmazták meg, hanem a publikált statisztikai adatok. A KSH-ra hivatkozva is azt közölte például a Napi.hu, hogy a vártnál magasabb az infláció. Jelezve azt is, hogy ezzel a drágulási mértékkel előkelő helyen vagyunk az Európai Unión belül. Ami azért kétes dicsőség annak fényében, hogy a kormányzat milyen növekedési várakozásokat kommunikált korábban. A korábban kommunikált várakozással ellentétben immár hivatalosan is recesszióba fordult a gazdaság. Jelezve, hogy a hivatalos sikerpropaganda mögött alig vannak tények. Mert bárhogy sikerült az előző kormányzat alatt megindult kecskeméti beruházást kommunikálni, azért Mercedes-ből is csak egy van. De van olyan elemzés is, miszerint annak pozitív hatását simán benyeli majd a gazdasági recesszió. Igaz, talán még nem használtunk ki tartalékot, és megpróbálhatnánk görögdinnyét exportálni a görögöknek, ha már a chilei cseresznye-biznisz nem jött be annak idején. Bár lehet, hogy arról is azt megelőző elmúltnégyév, vagy ki tudja mi tehetett. A vidékfejlesztésiek azért folytatták az építő utazásokat.

De azért lassacskán talán jó lenne utolérni a jelenkort a kormányzat részéről, mert a gazdasági miniszter tényleg nem nagyon találja a csodalámpát, ahogy a HVG összegezte az elemzések eredményeit. Ám még az is kérdése, hogy mi lenne, ha megtalálná. Mert gyanítható, hogy a három kívánságot már rég kihasználta. Legalább egy kívánságát szinte biztosan felemésztette az, hogy amikor a társadalmi növekedés várható mértékéről beszél, ne szakadjon rá a plafon. Ahogy a munkahelyteremtéssel kapcsolatos kormányzati ígéretek nyomán is igencsak recseghetnek az ég oszlopai. Miközben még a sokat szidott zsellérközmunka-rendszer is problémákat okozhat a finanszírozás oldaláról. Ha ugyanis a statisztikai adatok érezhető kozmetikázására akarnák használni, akkor még a sokat emlegetett, és megélhetésre aligha alkalmas fizetések is sokra rúghatnak. Ahogy arra is igencsak kuporgatni kellene, ha a legutóbbi Orbán-interjú oktatási és diákhitel-kiváltási metódusát tényleg be akarná tartatni a miniszterelnök. S ezek a tényezők aligha attól fognak bármit is módosulni, ha újabb lakossági körlevél-özön landol majd a kukákban.

Ahogy az sem fogja vigasztalni a bedőlt lakáshiteleseket, hogy már majdnem tudjuk, miért nem épül fel időben az ócsai szociogettó, bocsánat szociális lakópark. Mert miniszterelnöki ígéret arra is volt, hogy senki nem marad az út mentén. A realitások alapján mégis sokaknak inkább a virtuális, vagy valóságos útmente marad. Míg mások jöttükben, és mentükben feszíthetnek a nagy magyar mentében. A valóságban, vagy csak virtuálisan. Tömegek megélhetési, túlélési, tanulási lehetőségein kísérletezve az ötletparádék jegyében. Elvégre maga Orbán Viktor nyilatkozta annak idején, 2012 áprilisában, hogy igen, hazánkban kísérlet zajlik. Miközben már akkor felmerült, hogy „az új adókísérleti csomag úgy tűnik a gazdasági megszorításokon keresztül egy mély, társadalmi, szocializációs válsághoz is elvezethet”. Annak megítélését, hogy saját társadalmi és szociális státuszára, egzisztenciális helyzetére nézve sekélyedő vagy mélyülő válságszituációnak érzi-e a helyzetet, a nyájas olvasóra bízom.

Simay Endre István

4 megjegyzés:

  1. Amikor a hülyeség és butaság szorgalommal és hatalommal párosul, hihetetlen csodákra képes.

    VálaszTörlés
  2. "S végső soron még hazánkban is sor kerülhet arra, hogy vamzerek figyelő tekinteteinek tüzében mindenki önfeledten megtapsolja a nép bölcs vezérét." E dolog bekövetkezésének valószínűsége elhanyagolható. Nincs olyan erőforrás a Fityesz kezében, amellyel ezt képes lenne kikényszeríteni. Ez nem az ötvenes évek, ahol egy autoriter birodalom áll az elvtársak mögött a határon túl. Ma órák alatt elsöpörnék őket, és ezt ők is tudják. Különben már meglépték volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Nincs olyan erőforrás a Fityesz kezében"
      Még.
      "Különben már meglépték volna."
      valószínűleg.

      Törlés

Comments on Facebook