Hétvége feketében.

Forras: http://www.gandul.info/

A nyaralásoknak több haszna van, melyek egyike alighanem az, hogy az ember kikapcsolódik a napi információözönből. A másik, hogy a szokásostól eltérő más információözönbe fürödhet. S végül, de nem utolsó sorban, amikor visszaolvassa a hazai történéseket, akkor valahogy a kettő metszete alakul ki. Ráépülve azokra a korábbi téglákra, melyeket a pihenés napjai alatt kicsit távolabbról is sikerülhet megszemlélni. Aztán persze menet közben derül ki, hogy milyen képtöredékek épülhetnek mindezen hatások következtébe egy képpé az áramlatok. Még akkor is, ha ezek csak tényleg töredékek, és talán eredetileg nem is ugyanabból a képből, csak ugyanabból a gyűjteményből származnak.

Az egyik ilyen hír-morzsácska kétségtelenül az, amelyik arról szólt még több mint egy hete, miszerint a Fidesz egyik képviselője a lehetséges határrevízióról nyilatkozott Erdélyben. Kőszegi Zoltán kijelentése érthetően kiverte a biztosítékokat a román határ túloldalán, és teljesen érthető a Fidesz-nek és a külügyminisztériumnak a lázas elhatárolódása. Kicsit ront ugyan az összképen két olyan mellékkörülmény ezzel kapcsolatban, mint Selmeczi Gabriella megjelenése a magyarázkodók között, illetve az, hogy Kőszegi Zoltán társaságában az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) borzonti táborában feltűntek a Jobbik képviselője, Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke is. Az meg végképpen rejtély, illetve sajnos nem is annyira rejtély, hogy amennyiben pártja, sem osztja a szélsőségeseknek gesztust gyakorló véleményét Kőszegi Zoltánnak, akkor miért nem kezdeményezte a képviselő úr lemondását. Mert azt már nem is várom, hogy ilyen körülmények között maga az érintett tett volna ilyen irányú lépéseket. Amiért rejtélynek sem tartom, hogy a pártja sem, az már csak azzal is magyarázható, hogy a szavazógépezett minden kis csavarkájára szüksége van a kormányzó elitnek. Ha göthös, rozsdás, tartását vesztett apró csavarról is van csak szó.

Az pedig csak véletlen, hogy a Kőszegi Zoltán véleményétől függetlenedő Fidesz vezetője Kőszegen tett egy kissé furcsa kijelentést. Orbán Viktor kifejtette a Tranzit-fesztiválon, hogy „Egy brosúrával lemaradtak a szocik. Ők a mostani államhatárok közé szorított Magyarországon vannak még mindig. Magyarország megnőtt, mint tüdő a fazékból, hopp, kidagadt”. Óhatatlanul eszébe juttatva a hallgatónak azt a kérdést, hogy ekkor hogy van a kidagadó ország, és a határrevíziós ötlettől való elhatárolódás egyszerre? Esetleg Selmeczi Gabriella majd erről is megmagyarázza, hogy ez tulajdonképpen a miniszterelnök magánvéleménye? Persze, érthető, és kézenfekvő magyarázat, hogy Orbán Viktor a levelező tagozattal bővített választójoggal bővített holdudvar kibővítését értette a kijelentése alatt. De azért, mégsem tekinthető szerencsés kijelentésnek, még akkor sem, ha sem a tüdő, sem a fazék mérete nem ismert. Annak fényében aztán végképpen nem, hogy maga Orbán Viktor mondta pár nappal korábban az Origo közlése alapján: „a magyaroknak kicsit csökkenteniük kell az arcuk méretét és a mellkasuk térfogatát”. Noha tény, a csökkenő mellkasból a fazékba került tüdő dagadhat nyugodtan. Miközben azért személy szerint azt hiszem, a magyarok zöme jobban szereti a tüdejét a mellkasában, mintsem egy fazékban tudni. Az utóbbi ugyanis elég halott ügynek tűnik. Mialatt persze azt sem ártana egyszer bővebben kifejtenie a miniszterelnöknek, hogy kit is tekint magyarnak.

A Műcsarnokban még látható kiállítás például jelentős kibővítését mutatja be a félázsiai származékságnak. Ahogy olimpiai bajnokaink, nemzetközileg elismert tudósaink esetében is csak elborult állapotban feszegetik egyesek a származást vagy a pártállást. Ez azonban azon az optikán keresztül már nem teljesen értelmezhető, amikor egy elvileg betiltott mozgalom ünneplésére a Hősök terén gyűlhetnek össze egyenruhának látszó göncökbe burkolt elemek. Növelve a gyűlés üzenet értékét, hogy a belügyi erők nem a betiltásnak, hanem az összegyűlésük szabadságának látszottak inkább érvényt szerezni. Orbán Viktornak és kormányának így talán azt is jó lenne eldöntenie, hogy a Jobbik pártolta Magyar Gárdát védeni, vagy ignorálni szándékozik-e? Az, hogy a szélsőségeseket Orbán Viktor két pofonnal hazazavarja, az marad a két évvel ezelőtti meserovat oldalain. Ahogy a magánnyugdíjak védelme, az egymillió új munkahely sem vált mássá, mint valami meseszerű elemmé az elmúlt időszakban. Az pedig a jelenlegi helyzetet jellemzi csak, hogy miközben a rendőrség megszállta Csókakőt, az akció alapja a szerv megvezetése lehetett. Természetesen lehet ezt hatalmas eredményként kommunikálni, amennyiben Csókakövön tényleg nem történt semmi jelentős esemény. Bár annak fényében, hogy egyre többször lehet hallani egy Fidesz-Jobbik koalícióról, nem túl kirívó fejleménynek tűnik a Jobbik által pártolt Gárda ténykedésének hallgatólagos eltűrése.

Talán jó lenne ismerni Orbán Viktor valós véleményét is a szélsőségesekről. Mármint a szélsőjobbról, mert a kommunistákról ismerjük az egykori KISZ-tag miniszterelnök véleményét. Olyan körülmények között, hogy itt a vörös csillaggal kapcsolatban még a tengeri csillagokat is betiltanák, ha tehetnék. Miközben, mint az Prágában bárki által megtekinthető, inkább a megismerve együttélést választották a saját múltjukkal kapcsolatban, és múzeumot állítottak a kommunizmusnak. Ugyanakkor azt is Orbán Viktortól tudjuk, hogy a saját kimondott véleménye csak pávatánc, és valóságot a tánclépések jelentik. Azok között azonban egyre gyűlnek a történelmi áthallások. Olyan áthallások, melyek közül sokról olyan rendszerek juthatnak az emberek eszébe, melyeket sok mindennek tartanak a történészek, de demokratikusnak alig. Akkor sem, ha nevükben a „demokratikus” szó előfordult. De ugyebár azt is tudjuk, hogy a nemzeti szocialisták is viselték „szocialista” jelzőt. Akkor is, ha szociális programjaik zöme pogromcentrikus volt. Így aztán kérdés lehet, hogy jó lenne-e ismerni Orbán Viktor véleményét? Annak fényében például, hogy szerinte ez a félázsiai származéknép csak az erőből ért, és láthatóan elmaradt ezen a hétvégén is az erőszaknosztalgikus szervezet elleni hatékony fellépés. Arra pedig rossz lenne gondolni, hogy ő is csak az erőből ért, és már régen behódolt lélekben az erőalapon rendpárti szélsőjobbnak.

Simay Endre István