2012. augusztus 1., szerda

Félázsiai bunkóképzés.

Forras: HVG
Mi tagadás, a fenti cím mellett, még pár alternatíva is leírhatná azt az utat, ami felett ismét megszólalt a riasztó. Emmi ugyanis akként döntött, hogy vesszen a férgese. S mielőtt az Emmák sértett levelei kezdenének kigördülni a levelezőprogramokból, az Emberi Erőforrás Minisztériumáról van szó, mely a legutóbbi hírek szerint kezd eltávolodni a lószámlálás misztériumától. Így, közeledvén a tanévkezdethez, áttértek az iskolák oldalirányú megközelítéséhez. Szemből ugyanis ott a miniszterelnök ahhoz, hogy meghatározza a szolganevelés alapkoordinátáit. Természetesen Hoffmann Rózsa hathatós segítségével, de mégiscsak félázsianisztán vezéregyéniségeként. Miközben természetesen az Emmi legutóbbi döntései is belefoglalhatók ebbe a keretbe.

Az erről szóló hír a HVG-n bukkant fel, és talán meglepő módon az Alapítványi iskolák, képzőhelyek támogatásáról szól. Azoknak az intézményeknek a támogatásáról, melyekről első körön sokaknak alighanem az elitképzés jut az eszébe. Miközben számos ilyen iskola működik olyan területeken, melyek maguk a halmozott hátrányosság szimbólumai. Egyébként sokszor a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel is foglalkozva, melynek fedezete legtöbbször a költségvetés. Mert olyan helyzetű családoktól, ahol a Maslow-piramis alapjainak felszedése zajlik, aligha várható el az, hogy a szükséges kiegészítő képzésekre pénzt áldozzanak. Másra sem mindig jut. Legyen az ok bármi is. A gyermek ugyanis mindig a jövő. A gyermek helyzete a jövő helyzetét is meghatározza. Még akkor is, ha „csak” valami félázsiai származékok alkotta nemzetről is van szó. Még akkor is, ha olyan messze és olyan mélyen élnek, hogy a miniszterelnöknek és sleppjének szemében már fel sem tűnnek. Ha viszont már a származékság szóba került, akkor tulajdonképpen a jelen intézkedések könnyen az előítéletesség, a bűnbakképzés erősödéséhez vezethetnek.

De a származékság kapcsán nyugodtan fordulhatunk a genetikához. Az adott ember genetikai felépítése nyilván okozhat olyan személyes problémákat, mint például a Down-szindróma. Az egyes képességek, készségek eloszlása azonban normális eloszlást mutat. A haranggörbe pedig genetikailag nem tesz különbséget aszerint, hogy a szülőnek mennyi pénze van. Ahogy a jelenlegi amerikai elnök, Barack Obama ősei is rabszolgák voltak. A család aktuális helyzete legfeljebb azt határozza meg, hogy a gyerek nevelése, taníttatása során ebből mennyi az, ami megvalósul. Miközben a szociális hatások folyamatosan alakítják a személyiséget. Beleértve azt is, ha egy képességeiben gyengécske gyermek jó körülmények közt sikerorientáltra idomítva örök vesztessé válhat. Befordulva és csendbe belesavanyodva magába, vagy kifordulva magából. Megpróbálva fellépni mindenki ellen, aki mélyebbről indult és magasabbra tör. De ez messzebbre vezetne, mintsem itt tovább szeretném boncolni. Álljunk meg azon a szinten, hogy a kilátástalan helyzetben levő család, és a milliomosok csemetéi között a születéskor alighanem hasonló képességeloszlást találnánk.

Aztán jönnek a családi körülmények és elkezd a gyermekpopuláció szétválni a környezeti hatások következtében. S igen, vannak olyan leszakadó térségek, ahonnan nehéz bejutni a felsőfokú képzésbe. Erről lehet szemérmesen hallgatni vagy lehet megpróbálni segíteni. Mivel az iskola különben azokat a szocializációs minimumokat is pótolhatja, melyekkel a környezet szintén adós maradhat egyes esetekben. Amin a tehetséggondozástól függetlenül is csak nyerhet a társadalom. A korai beruházás a gyermekbe ugyanis megelőzheti azt, hogy később segéllyel, vagy börtönőrökkel kelljen pótolni ezt a beruházást. Ellenben az, ha ez a beruházás elmarad, akkor tápot adhat azoknak az előítéleteknek, melyek a szegénységet egyben a bűnözés, a függések, a szellemi visszamaradottság genetikus melegágyával azonosítják, Így ha az Emmi valóban az emberi erőforrással való társadalmi gazdálkodással foglalkozna, akkor valóban érdemes lenne felülvizsgálni azt az ötletet, ami a hátrányos térségek iskoláinak bezárásához vezethet. Hosszú távon ugyanis aligha a szegények megbélyegzése fogja megoldani a társadalmi problémákat. Sokkal inkább lehet bízni a gyermekek nevelésében. Tudomásul véve, hogy ez akár nemzedékeken keresztül átívelő szociálpolitikát igényelne. Ha kell akkor az alapoknál kezdve, és támogatva azokat az intézményeket, melyek ezt felvállalni képesek és alkalmasak.

Ám végső soron lehetne azon is elelmélkedni, hogy a szegényeket, cigányokat, négereket, idegeneket, marslakókat és mindenki mást, mint ő maga lenéző emberi objektum miként reuzálna egy őserdei törzs berkei között. Nem, vagy alig ismerve nyelvüket, szokásaikat, körülményeiket. Alighanem gyorsan rájönne milyen idegennek lenni, és könnyen lehet, hogy elég kellemetlen oktatóprogramon keresztül ismerné meg a szokásokat. Márpedig az, akit a társadalom gyermekként elidegenít, könnyen viselkedhet felnőttként is szabálykerülőként a számára idegenné tett világban. De persze egy olyan minisztériumban, ami csak a félázsiai származékok zsellérgenerációit szeretné utánpótolni ez tényleg aligha várható. Különösen, mert kellő iskolázatlansággal még a nyilvánvaló ökörségek sem fognak feltűnni, és egy marék üveggyöngyért fogják megtapsolni azt, aki azt közéjük szórta. Azonban kérdés lehet, hogy az-e a félázsiai bunkó, akit nem tanítottak meg nem annak lenni, vagy az, aki tanultan csak üveggyöngy szórásával akar hatalmat.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook