Forrás: http://www.wellsphere.com/ |
A kormányzat
szemmel láthatóan fokozott felelősséget érez azért, hogy társadalom minden
szegmensét átszövő hálót építsen. Eközben nem feledkezve meg arról a
felelősségről sem, hogy a magánélet egyes területeibe is beavatkozzon. Ennek
egyik oldala az, amivel klasszikus műveltségüket is fitogtathatják a
kormányzati hangadók, és rendszerszabályozók, hiszen a dinasztikus oligarchiákról
már Arisztotelész
is megemlékezett. S nehéz nem ilyen tendenciákat felfedezni abban, amikor már
az óvodától kezdve megkezdődhet a kormányzati szereplők kasztjának elkülönítése
az istenadta néptől. De nehéz egy ilyen irányú próbálkozástól eltekinteni akkor
is, amikor a nyugdíjrendszerbe való, személyre szóló, beavatkozásokra utaló
előterjesztések keverednek be a hírek közé.
Ez történt
legutóbb, amikor Lázár
János, immár Miniszterelnökséget vezető államtitkárként kezdeményezte azt,
hogy a szolgálati ideje alatt elhunyt kormányfő özvegye kapjon kiemelt
támogatást. Tulajdonképpen időben, hiszen jelenleg csak Antall József özvegye
részesülne ebben. Így minden ellenző hangot le lehet szerelni azzal, hogy miért
sajnálják a rendszerváltó kormány vezetőjének özvegyétől azt a kis extrát. Végső
soron kihasználva azt, hogy az emberek többsége sajnálja az özvegyeket, és
nehezen vállal nevesített konfrontációt. Márpedig az erre alapozott manipuláció
jó eséllyel keresztülverné a javaslatot akkor is, ha nem lenne kézzel vezérelt
kétharmados szavazógép a törvényhozásban. Arra a kérdésre különben, hogy
sajnálom-e a pénzt Antall József özvegyétől, nyilván magam sem igen tudnám azt
mondani, hogy igen, sajnálom. Mert nem sajnálom. Ha Lázár János úgy érzi,, hogy
kormányfőnek lenni olyan teher, mely a családnak is kiemelt juttatásra jogosít,
biztos igaza van. Elvégre ő elég közel a húsos kondérhoz ahhoz, hogy ehhez rá
fröccsenjen az információ. Ebben az esetben viszont érdekes beszűkítése a
problémának az, ha csak azok özvegye kapna, aki hivatali ideje alatt hal meg.
Bár lehet, hogy
pont ilyen felvetések okán van benne ez a szűkítés a felvetésben. Mert erre
szinte kiszámítható válasz lehet, hogy: rendben, legyen mindenkié, és
élethosszig. Kifogva ezzel a szelet számos vitorlából, és helyből kiterjesztve
mindenkire. Arra a morbid verzióra inkább nem is utalnék, hogy Lázár János
valami olyasmit tud a jelenlegi miniszterelnökről, ami miatt felé is gesztust
gyakorolna a felvetéssel. Ez ugyanis szintén lehetne alapja annak, hogy miért
vált hirtelen ennyire fontossá az előterjesztés megtétele. Olyan körülmények között,
hogy alig pár napja az örökösödési törvények átszabására vonatkozó
bejelentéseknek. Igaz nem az özvegyi nyugdíjakra vonatozó, hanem az öröklött vagyont
érintő szabályozások változásának. Az özvegyi nyugdíjak kapcsán korábban folyt
külön csörte. Ennek során egyrészt felmerült, még 2010-ben, hogy a Fidesz
elvenné, kurtítaná
az özvegyi nyugdíjat. Ám, a nyugdíjakat érintő törvény kapcsán, a Fidesz az
özvegyi nyugdíjak változatlansága
mellett tette le a garast. Ezen is változtatna az j előterjesztés, hiszen ezek
szerint bizonyos körökben mégis változhat az özvegyek ellátása.
Jogos lehetne
persze a kérdés, hogy kit érdekel az, ha a Antall Józsefné több pénzt kap az
államtól? Kinek lesz ettől kevesebb? Nyilván közvetlenül kevés embert érint. Ezért
nem is különösebben a forintban kifejezhető érték, vagy a személy és helyzete a
lényeges. Sokkal inkább a jelzésérték az, amin talán érdemes elgondolkodni. A
jelzések egyike nyilvánvaló. Pillanatnyilag immár holtában sem nyugodhat az,
aki kapcsán személyre szóló törvényt hoznak a még élőkre vonatkozóan. S nem
olyan eszmei jellegű, ideológiai természetű törvényt, hogy éppen aktuálisan kit
ítél el, vagy éppen kit rehabilitál a hatalom. Hanem vagyonban, pénzben
kifejezhető módon, és annak volumenétől függetlenül. Ha nem lex-Antallné
gyanánt szemléljük az ötletet, akkor a már említett kasztépítési szándék sem
túl homályos a háttérbe. Azt üzeni, hogy ha kitartasz mellettünk, akkor
elbukásod esetén is gondoskodunk a családodról. Tehát holtig tarts ki, ha
családodnak jót akarsz. Mert tekinthető úgy is ez az előterjesztés, mint egy
személyes gesztusba csomagolt jelmezes főpróba. Amit követhet a miniszterekre,
államtitkárokra, vezető kormányzati tisztségviselőkre vonatkozó kiterjesztése
az ötletnek. Miközben azért az is jellemzően megjelenő momentum, hogy mindenkiben
tudatosuljon a kormányzat bármit, bármikor befolyásolni képes ereje. Bár az a
kérdés továbbra is érdekes lehet, hogy mindezeken túl mit tudhat Lázár János,
amiért ez olyan sürgős volt?
Simay Endre István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése