2012. augusztus 31., péntek

Hoffmann Rózsa lovasai.


 Megtörtént a 2012-es szakmai tanévnyitó. Hivatalos nevén az Országos Szakmai Tanévnyitó. Megtartója Hoffmann Rózsa volt, aki elismert szaktekintélye a hazai oktatáspolitikának. Mármint Orbán Viktor elismeri szaktekintélynek, és ez láthatóan bőven elegendő ahhoz, hogy a KDNP –delegálta oktatási államtitkár a helyén maradjon. Nyilván az oktatáspolitikában nyújtott mesés teljesítménye elismeréseként, mely csak Matolcsy Györgynek a gazdaságpolitikában nyújtott hatékonyságával mérhető össze. Ja, hogy most éppen recesszió van. A fenébe is. Nem jött be. Pedig annyira, de annyira akarták, Tényleg. Mint az oktatáspolitikát. Maguk alá teperni.

Na mindegy, mondhatnánk. Az a lényeg, hogy Hoffmann Rózsa megnyitotta a tanévet, és kész. S tiszta szerencse, hogy állítólag nem kell apokalipszistől tartani a 2012-ben bekövetkező változások nyomán. Abban az értelemben biztos nem, hogy nem kell rejtett tartalmakba burkolt kinyilatkoztatásként kezelni mindazokat. Elvégre a változások ismertek, publikáltak, és bár eléggé kinyilatkoztatás szerűek, azért tényleg nem rejtettek. Gondolhatnánk persze arra, hogy KDNP-s politikusként az apokalipszist inkább, mint káoszt és zűrzavart értette Hoffmann Rózsa. Így sem kell talán tényleg apokaliptikus helyzettől tartani, hiszen János a Jelenések könyvében mindenféle szörnyeket, pecséteket, és lovasokat emleget a fenevaddal kapcsolatban. Ezt mindenki megtanulhatja majd, mivel a hittan a NAT alapján kötelező lesz. Az egyház által felügyelt erkölcstan kapcsán meg alighanem egy pszeudohittanná válik a tantárgy. Ha meg nem, az a tiszta haszon. Nem azért, mert a vallásosság különösebben zavarna, de a hitélet azt hiszem inkább az egyén személyes viszonyának a kérdése, és felesleges szellemi egyenruhákba öltöztetni a gyermekeket. Főleg, ha különben ruházatilag igyekeznek. De Rózsa könyve alapján nem lesz gond. Amibe talán beleszámít az is, hogy pontosan megszámolták anno a lovakat, és a János által emlegetett lovasok hátasait nem találták. Így az apokalipszis Hoffmann kinyilatkoztatása alapján elmarad.

Szerinte nem lesz gond az iskolák fenntartóváltásával sem, hiszen ott van az egykori kultuszminiszterről elnevezett Klebelsberg Kuno intézményfenntartó központ, mely igen alkalmas lesz arra a fő agypolírozó szerint, hogy igazságos lesz az iskolarendszer. Bár ehhez alighanem nem egy kultuszminiszterről, hanem egy alkimistáról kellett volna elnevezni a központot. Olyanról, aki haladó fokozatot ért el az aranycsinálás terén. Megfinanszírozandó a költségvetési barlangokat, hogy a hátrányosabb helyzetben született gyermekekből se barlanglakót sikerüljön csak nevelni. Azoknak a tanároknak, akiknek a teljesítményalapú bérezését fogják bevezetni. Noha talán kérdés maradhat, hogy kik és milyen teljesítményt fognak mérni. Mert a politikai teljesítmény nyilvánvalóan gyorsan, akár nyelvhossz alapján is megállapítható. A valós pedagógiai teljesítményt viszont esetleg csak évtizedek múlva fogja valaki felmérni egy-egy tanár esetén. Addig? Addig oldja meg az életét, ahogy tudja, ha olló nyílna a statisztikákban számszerűsíthető adatok, a fenntartó politikai nézetrendszere és a pedagógia között. De ettől Hoffmann Rózsa szerint nem lesz káosz és ellenőrizhetetlen rendszer. Sőt, a tanárok az igazságosság jegyében dőzsölni fognak. Hiszen mit számít az egy pedagógusnak, hogy egy kisebb faluban, vagy a főváros elitiskolájában tanít. Egyébként szakmailag sokszor egy kisebb közösségben dolgozni akár nagyobb kihívás is lehet. A teljesítménymérés különben is sokszor inkább minősítgetéshez vezethet az olyan szubjektíven megítélhető esetekben, mint amilyen a tanári teljesítmény is.

S persze kár lenne azt mondani, hogy annyira rendben volt, vagy annyira rendben van minden, hogy nem lenne dolog az oktatási rendszer környékén. Bizony, hogy volna. De ez is egyike az olyan területeknek, amiben össztársadalmi és nagykoalíciós megegyezések kellenének. A gyermek ugyanis nem három év alatt növekszik fel. Egy évtizedeken átívelő folyamat törvényi környezetének kialakításához pedig stabilitás kellene. S ez az, amiben a rendszerváltás előtti viszonyok, tetszik, nem tetszik de többet nyújtottak. Kivéve persze azt az esetet, ha a jelenlegi kormányzat tényleg negyven évre rendezkedik be. Aminek különben éppen úgy vannak hatalomtechnikai jelei, mint ahogy a dinasztikus rendszerek előkészítésének is. Alkalmasint az utóbbinak az oktatási rendszerben is. De Hoffmann Rózsa szerint nem lesz gond. A helyzeten azonban még az országosan egységesített iskolaköpeny sem segítene. Mert a nylonzacskóba csomagolt végtermék sem büdösebb kevésbé. Csak becsomagolva talán kevésbé látszik, amint tovább rohad. Az ő szempontjából, az ő leshelyéről a kasztosító oktatási rendszer is lehet igazságos. De az Apokalipszis lovasai valóban nem dübörögnek az oktatásban. Hoffmann Rózsa szerint biztosan nem.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook