Félázsiai negyeddemokrácia

Gyerekek, ennél messzebb nem tudok elhúzódni.
Forrás: Népszabadság - Reviczky Zsolt

Egyszer rég őseink ideértek Pannóniába. Rég volt ez az egyszer. Annyira, hogy már a magyar lovas turisták kéretlen látogatásait nyugaton jobbára csak történelmi emlékként kezelik. Közben teltek múltak az évszázadok, miközben őseink igyekeztek homogenziálni genetikai állományukat. Az időévek és generációk eljöttek, majd tovatűntek. Orbán Viktor szerint azonban megállt a szocializációs óra valamikor a magyarság történetének egy rég múlt pillanatában. Talán történelemtanára is ki kérte volna magának a legújabb eszmefuttatását, de kit érdekel ez már, ha sikerült a hordót elég magasra építeni.

A Magyarinfo-n is idézet szöveg szerint egy olyan félázsiai népség, mint a magyar csak az erőből ért. Az onnan idézet szöveg szerint „Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható”. Az, hogy a magyar népességet csak per népségnek tekinti a miniszterelnök, szimpla bunkóság. A félázsiaival sem lenne külön semmi baj. Sőt az egészen ázsiaival sem. Különösen akkor, ha például a kínai kultúra, a szanszkrit irodalom, vagy akár a mongol állattenyésztés ősi múltját tekinti valaki. A gunyoros felhangot azonban joggal kérné ki bármelyik olyan nép, akik tőlünk keletre él. Ha a miniszterelnök ezzel szeretne bevágódni, mondjuk, a kínai partnerek szemében, akkor kéne neki szólni, hogy elgurult a gyógyszere. De a veszély nem csak a külpolitikai elszigetelődés, vagy a miniszterelnök gyerekszobájáról alkotott képzetek tárháza.

Sokkal nagyobb baj az a szemlélet, hogy ami azt sugallja, hogy a miniszterelnök elveti a meggyőzést, és csak a legyőzést, az erőt látja az összefogás zálogaként. Elvégre egyfajta összefogás lehet az erő hatására a gályarabok összefogása is. Még akkor is, ha a felső fedélzeten, a terített asztalnál különben dúl a demokrácia. Ami alá a citeraszót olyan mondatok szolgáltatják, mint az, hogy: „Reméljük a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni”. Igaz, ezt már az európai gazdasággal, Európával kapcsolatban fejtegette Orbán Viktor. A két gondolatsor együtt jelez valamit, ami nagyjából csak az arra kijelöltek demokráciája csupán. Mindenki másnak jut az erő. Annak, aki nem kapart eleget Lázár János szerint, azoknak, akik kiszorultak a kasztokból, akiket majd Orbán Viktor fog személyesen foglalkoztatni. Mintegy megtéve a miniszterelnököt magát a mindenki felett álló megmondó-emberré, az egyedüli igazság egyszemélyes letéteményesévé. Ami függetlenül attól közveszélyes lehet, ha eltekintünk attól, hogy kevesebbért, kisebb mértékű messianizmusért is égettek meg embereket annak idején. Amikor tényleg az erő szolgáltatta a jobbágyok, a gályarabok összefogását.

Igaz, a mai nyilatkozatok nem teljesen előzmény nélkül valóak, egyes kisebb tünetei megjelentek már Áder János jelölésekor, s egyfajta weimari jellegű fordulat is előrevetett némi árnyékot. Mely árnyékban meghúzódott, meghúzódhatott Kövér László levelezéses, újratemetéses ámokfutása. Miközben a gazdaságunk számára pangást tud csak biztosan ígérni. Mesékkel pótolva a tényleges eredményeket. Így végső soron tényleg csak arról van szó, hogy Orbán Viktor szintet lépett az antidemokratikus fenyegetéssel fémjelzett káoszjátékban. Miközben szinte biztos, hogy a szemében mindenki más hibás, senki sem érti meg, de sebaj, mert kezében a varázspálca és a mikrofon. Aki pedig egyes tünetcsoportok, és a megnyilatkozások között hasonlóságot vél felfedezni, vessen magára, mert természetesen szó nincs arról, hogy itt bármi sértőt állíthatnék a miniszterelnök egészségi állapotáról. A jelzés éppen, hogy a különbségek megállapíthatóságát szolgálhatja a valóság és az internetes pletykák között.

Forras: Wikipedia

De egyet ne tegyen. Ne gondoljon bele abba, hogy az erő problémákat megoldó szerepét olyan táblák is hirdették, melyek szerint a munka ereje szabaddá tesz („Arbeit Macht Frei” - Dachau). Olyan helyen, ahol sok mindenről szó esett, de szabadságról a legkevesebb. Ellenben alternatívát azt kínáltak a demokráciával szemben. S még valamit érdemes figyelembe venni. Nevezetesen azt, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen jót tett az említett mondatokkal. Innentől ugyanis nem kell pávatáncokkal, környezetmagyarázatokkal foglalkozni. Mondhatni, lehullt az álarc, és a hordón már csak az látszik, amit látni érdemes, A taglalt kijelentések után már tényleg csak a latrinavitézek legelszántabbjai tekinthetik majd el nem hangzottaknak a mondatokat és hallelujázhatnak a lába nyomát puszilgatva, és kezecskéit csókolgatva. A kormányzó pártnak meg lehet, hogy szét kéne nézni a hordó alatt, és egy kevésbé bélsaras folton megtalálni azt, aki leválthatná a szellemileg alig kétséges módon a teljesítőképessége határára jutott miniszterelnököt. Amíg még van olyan, aki alkalmas felnőni a feladathoz, és nem kenődött össze nyakig.

Simay Endre István