2012. augusztus 9., csütörtök

Gyári lopásnosztalgia.



Azok, akik az 1970-es évek végig visszanyúló emlékekkel rendelkeznek, vagy az akkori történések akár legendaszerű ismeretét bírják, az akkori szürkezónás beszerzések szinte biztos, hogy az említettek közé tartozik. Mert jellemző volt. Például a „lengyel-piacok” révén, melyek később csak „KGST-piacokká” váltak a köznyelvben. Ahogy az is, hogy az ideiglenesen itt tartózkodó, keletről érkezettektől sok mindent meg lehetett venni. Akár a házikert permetezéséhez szükséges gázálarcot is. Meg persze olykor gépkocsialkatrészeket is, melyek eredetét nem illett firtatni. De ha már gépkocsikról van szó, a korszak legendáriumának része volt az, hogy a több éves várakozás után átvett autók némelyikét használat előtt illett alaposan átvizsgálni és szükség esetén összerakni.

Ilyen nosztalgikus gondolatokhoz vezetett annak a hírnek az olvasása, mely a még az előző kormány által indított, és a miniszterelnök által nem rég átadott kecskeméti Mercedes-gyár lopássorozatáról tudósított. A hír szerint, az elkövetéssel alaposan gyanúsítható, és őrizetbe vett férfi nem más, mint a kecskeméti Mercedes-gyár egyik csoportvezetője. Idáig sima kékfényes hír, és egy adat a bűnügyi statisztikákban. Legfeljebb azzal a segédvéleménnyel, hogy aligha a szükség sodorta a lopássorozatot a különben morálisan kikezdhetetlen csoportvezető útjába. Azonban az már nem annyira jelentéktelen mellékkörülmény, hogy a már elkészült autókat csonkította meg, ami a súlykönnyítéssel össze nem hasonlítható súlyú veszélyokozást is jelenthetett volna. Az autónak, a Mercedes-nek is, vannak ugyanis olyan alkatrészei, melyek nélkül különösen veszélyes üzemmé tud alakulni a használata. Különösen, mivel a Mercedes esetében nem az az alapvető kiinduló-pont, hogy a vásárló elkezd politechnika-órát tartani, és összerakni az autót. Az meg nyilván legfeljebb a tolvaj problémájának látszik, hogy a lopott cuccokat az interneten hirdette. Talán valami ösztönös lelkiismeret-furdalásból, hogy gyorsabban lebukjon.

Ami miatt még megér talán pár óvatos szót az eset, fenntartva az ártatlanság vélelmét, hogy igen gyorsan megindult az eset politikai felhangjainak keresése. A Deres.tv az eset kapcsán többet is közölt a korábban említetteknél. Így tudni vélik, hogy a tolvaj a kunszentmártoni Fidesz alelnöke, korábbi képviselőjelöltje. Beosztását tekintve pedig az összeszerelő műhely csoportvezetőjeként bukott meg. Az utóbbit esetleg valószínűsítheti, hogy az alkatrészeket a MEO megkerülésével kellett tudni visszagyűjteni, ha nem akart még gyorsabban lebukni. Az előbbinek, ha beigazolódik, inkább a párt számára lehet kellemetlen. Mert igencsak feladja a labdát a kormánypárt kritikusainak. S persze a párt kommunikátorainak is a nyári szabadságolások kellős közepén. Az pedig alighanem mindenkinek, tulajdonképpen az ellenzéknek is kellemetlen lehet, ha kicsinyes adok-kapok alakulna ki. Így a várható forgatókönyv a csoportvezető hangosabb-halkabb visszhangok közeli kizárása a pártból, ha Fidesz-közelisége igaz. Remélhetőleg gyorsabban lerendezve az ügyet, mintsem újabb gumicsontot jelenthetne az elkövető személye, származása, párttagsága, stb., az ennél lényegesebb problémák kivesézését helyettesítve.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook