 |
A vízügyi szektorral, mint arra más is rámutatott
újabb ágazat csatlakozott a gazdasági exodus kormányának belső ellenségképéhez.
A könyvek és diplomák birtokosai immár térdig vízben állhatnak az említett
képen. Azon, amelyen a tabló egyre népesebb. A folyamat pedig láthatóan nem
annyira lecsengő, mint amennyire gyorsul.
Amely jelenség aligha meglepő, mert az egyik oldalon ott van a kormányzat hivatalos sikerpropagandája. De a másikon a nemzetközi elemzések,
illetve az európai szegyénynegyedben, naponta, átélt helyzetek. A sikerpropagandát ugyanis meg lehet
tapsolni, és jól megfizetett statisztákkal még körbe is lehet ugráltatni.
Azonban a propagandát nem igazán lehet megenni. Ahogy az unortodox workfare
generálta közrabszolgaság béréből sem igazán lehet egzisztenciát teremteni.
Mármint akkor, ha valaki nem egy helyi Döbrögi. Mert akkor lehet dolgoztatni
közmunkásokkal, és felépíteni akár a kacsalábat is. De aki építi, az örülhet,
ha nem hal éhen. Ahogy azok is örülhetnek a hasonló állapotnak, akik az egyre
kígyózó sorokban várhatja ki az ételosztáson esedékes élelmet. Eközben
törvényszerűnek látszik, hogy a hatalmi kóklerkedés gyakorlatilag a hazaárulás határán billegő helyzetet teremtett. Az, hogy
ebben most éppen a vízviszonyok látszanak inkább iszonynak, az csak a
pillanatnyi állapot leírásában lényeges.
Ha visszatekintünk, akkor egy olyan folyamatot láthatunk,
ami a matolcsyzmus pirospettyes ködfoltjaiból elég korán kirajzolódott.
Alkalmasint magától a nagy tündérmesélőtől is hallhattunk olyan gondolatokat,
hogy az extraprofit kivonása helyett az európai újraiparosításra kellene az új
tagállamok munkaerejét használni. Ezt 2012 augusztusában fejtegette Matolcsy. Amelynek nyomán már
akkor világosnak tűnt, hogy egy fokozódó államosítási nyomásra lehet számítani.
Összekötve a hazai munkaerő kiszolgáltatottabbá tételével, illetve igen
jelentős munkaerő-exporttal. Az akkori hatalmi álláspontok puszta
továbbgondolásából is az unortodox
workfare világa rajzolódott ki. Amely részben kétségtelenül mindazok
távozásával járt, és jár a mai napig, akik nem elég képzetlenek, illetve
immobilak ahhoz, hogy ne próbálhatnának szerencsét máshol. Ahogy az is világos
volt, hogy az unortodox workfare, és a gazdasági exodus a tanulmányaikat
végzőkre is hatással lesz. Különösen akkor, ha az oligarchikus
kontraszelekció felerősödik. Így az, amit most látunk, az nem más, mint egy
már négy éve megalapozott helyzet. Ha tetszik egy előre megfontolt hatalmi
szándék gyümölcse.
Legfeljebb kicsit megszaladt láncreakciójaként az
elindított folyamatoknak. Talán azért, mert Orbán még akkora mobilizációval sem
számolt, mint ami van. Talán azért sem számolva a valós állapotokkal, mert egy
faluvégi fociöltöző világából szemlélte a világot. S persze az embereket. Ezt
legfeljebb a pszichológusa tudhatja. A racionalitás mentén már évekkel korábban
is arra lehetett számítani, hogy a gazdasági exodus gyorsulni, de legalább is
rögzülni fog. A kezdetben kijutott, és immár évek óta kint dolgozó sikeres fiatalok
akár formálisan is kihívhatják az ismerősöket. Munkát, és egyfajta starter
csomagot, ismeretséget, helyismeretet, de akár ideiglenes lakhatást is
biztosítva. Aztán jönnek az ismerősök ismerősei. Valamint a rokonság. Mert
rokonai, és ismerősei nem csak a hatalom oligarcháinak vannak. A rokonok már
nem csak a fiatalabbak közül kerülhetnek ki, hanem a kint családot alapítók
esetében a középkorú, illetve idősebb tagjai is távozhatnak a családnak.
Átrendezve a hazai családi kapcsolatokat éppen úgy, ahogy a népességet
általában is. Akár olyan mértékben, hogy az kiteljesítheti azt, amit annak
idején a társadalom szociális abortuszának neveztem.
Azt a jelenséget, amikor az önerősítő folyamat, és a kint
családot alapítók számának növekedése nyomán gyakorlatilag teljes nemzedékek
vesznek el az ország számára. Nem csak a jelen, hanem a jövő víz és gázszerelői
mellett igen sokan mások is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése