 |
| Forras: http://gepnarancs.hu/ |
Nyugdíjasnak lenni ma Magyarországon, a jelek szerint, a
froclizás céltáblájává válást jelenti. Annak alapján mindenképpen, ahogy a
nyugdíjasoknak szánt tízezer forintot körbekerítik a különböző nyilatkozatokkal.
Melyek közül talán ismét Kósának sikerült az alulmúlhatatlan teljesítményt
kimaxolni. Mondván: ez
nem jár, és ne is higgyék azt a nyugdíjasok.
Vegyék csak tudomásul, hogy a kormány igenis kegyet
gyakorol. Akkor, amikor a hazai gazdaság rendkívülinek beállított
teljesítményéből valamit csorgat az idősebbeknek is. Elvégre a fergeteges
demokrácia egyik legbiztosabb jele nyilvánvalóan az, hogy vannak egyenlők, és
vannak nem annyira egyenlők. Az utóbbiak nyugodtan dögöljenek meg. Lehetőleg a
saját fűtetlen lakásukba. Mert nehogy azt gondolják, hogy Stadionisztánban
számítanak bármit is. Akkor sem, ha a töküres lelátókkal pangó építmények
árából kicsit alá lehetetett volna támogatni az egészségügy rogyadozó
felépítményét. Amely alatt szintén jobbára az idősebbek, a nyugdíjas korosztály
tagjai halnak bele valami kórházi fertőzésbe, a krónikus orvoshiány okozta
várólistába, valamint a hatalom hasonló jótéteményeibe. Amelyhez képest a
tízezer forint talán tényleg apró pénz. Kósának például egészen biztosan az.
Alig valószínű ugyanis, hogy valaha a büdös életben megpróbálkozott volna a
mindenkori minimálnyugdíjból megélni. Sőt! Akárcsak túlélni. Noha megtehette
volna. Arról most talán nem is beszélve, hogy a politikusi teljesítménye
alapján leginkább ő tekintheti alamizsnának, kegynek a fizetését. Nem tízezer
forintot, hanem az egészet.
De nem csak Kósa nyilatkozgatott az ügyben, hanem elég
sokan érezték úgy, hogy ezzel a pénzzel érdemes labdázgatni egy kicsit. Ha más
szempont nem jut éppen eszébe valakinek, akkor a kézbesítés módját érdemes
kicsit feszegetni. Mert van ugyan egy erre alkalmas postaszolgálat hazánkban,
de ez nem elég jó. Vigye csak ki a közszolga. Legalább is az első verziók szerint.
Ha másért nem, akkor a Kósa-féle emlékeztetés gyanánt. Tanulja meg az a hülye
nyugdíjas, hogy kinek pitizzen a pénzért. Esetleg csókoljon kezet. Lehetőleg
csapatostól. Ha másért nem, mert Orbán orcája valószínűleg minden pénzt
megérne. Ha már évekkel ezelőtt képes volt egy
fennhéjázó előcsücsörítéssel kézcsókra nyújtani a pracliját, akkor milyen képet
vágna vajon most?
Addig is, amíg kiderül, levelezgetni fog a
nyugdíjasokkal. A kilátásba helyezet kegy-utalványok mellé levelet
is ígérnek a nyugdíjasoknak. Ha már a postás
viszi majd ki az éppen aktuális álláspont szerint, akkor tulajdonképpen
tényleg vihet levelet is. Remélhetőleg szépet, vereteset. Amiből aligha fog
hiányozni a hatalom öntömjénezése, a lózung-gesztusok a nyugdíjasok felé. S
szinte bizonyosan hiányozni fog az, hogy hova lettek a fiatalok, az orvosok, a
mérnökök, a szakasszisztensek, vagy akár csak a jó szakemberek százezrei.
Holott ők azok, akik a ma még csak leendő nyugdíjasok öregkorát biztosíthatnák.
Valamint azt, ami az ország jövőképét, és a ma nyugdíjasának jelenét is
megalapozhatná. De ezzel aligha fog felvágni a hatalom. Már csak azért sem,
mert ez bőven túl lenne azon a látóhatáron, ami a felcsúti kertvégen álló stadion
VIP-lelátójából még befogható. S ameddig a szotyihéj elköphető.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése