Lázadás agyhalottaknak

Orbánnal nem akárki készíthet interjút. Ezt pontosan tudhatjuk abból, hogy leginkább a kedvenc ölbéli médiákok azok, amelyek ilyet közölhetnek. Spontán kérdésekkel. Előre egyeztetve. De ez kell is. Egy fellősségpánikos vezető, a teljhatalom kapujában nem kockáztathat valós kérdéseket. Ahogy a szembesülést sem a valósággal. Jól mutatja ezt a viszonya a keleti végeken történő háborúval.

Minden esetre a 888-nak megadatott a nagybecsű lehetőség, hogy közölhette Pannónia géniuszának aranyszájjal felköhögött gondolatait. Valójában azért is érdemes elolvasni, mert hűen tükrözi a futballöltözők zuhanyozóinak péniszirigy verítékszagában kialakult kisebbrendűségi komplexus pillanatnyi állapotát. Világosan láttatva, hogy az egykori párthierarchia lemásolása egyáltalán nem véletlen a Fideszben. S Orbán ezen a téren őszinte. „A Fidesz igazi self-made történet” – idézik a kormányfőt az említett portálon. Ami sok szempontból igaz. A jelenlegi Fidesz, amiből már rég klimenekültek azok, akik nem akartak orbanistákká válni, és amelyben rég meghasonlottak már azok, akik végül hitbéli csatlósokká váltak, tényleg egy önkreálta képződmény. Hogy rohadt messze van attól, ameilyennek indult a Feneketlen tó környékén, az kívülállóként is látható. Egy ember persze maradt. A vidék egyszerűen akarnok gyermeke, aki most éppen, ki tudja hányadszor, ismét látszatháborúba kezd. A csak általa látott szellemekkel szemben. Miközben mélyen betérdel azoknak, akiket még autoriterebbnek, még erősebbnek, még vastagabbal, hosszabbal, erősebbel ellátottnak gondol. Trump és Putyin a befutó. Míg Merkel egy bukott senki a szemében. Az EU-val együtt. Ahonnan csak a pénz jöjjön. Neki és a saját lábukon álló haverjainak, rokonainak.

S noha beszél valami liberális aberrációról, azért a tükörbe nem néz. Annak idején a Fidesz ugyanis liberális formációnak állította be magát. Ha tehát valami egy aberráció a liberalizmus környékén, akkor a Fidesz az. Még akkor is, ha a felcsúti segéd-komiszár ezt nem képes, nem hajlandó belátni. Miközben meghirdeti a lázadás évét. Amiben különben szintén igaza lehet. A stadionok árnyékában rohadó egészségügy tényleg adhat lázat. Ha másként nem, akkor kórházi fertőzések formájában. Mert egyébként az orbáni lázadás legfeljebb önbecsapásnak jó. Meg azok megvezetésére, akik mindaddig mindenki más önhibájának tekintik az elszegényedést, amíg ők nem kerülnek sorra. Mert nem ártana figyelembe vennie a sok tapsolónak: ahhoz, hogy a haverok százmilliárdokat kaszáljanak, ahhoz azt valakinek össze is kell dobni az oligarchák részére. A szociális olló résébe pedig nagyon gyorsan belezuhanhat valaki. Hacsak nem Orbán az ő védőszentje. Nem, mint imaalany, hanem mint szomszéd, pálinkatárs vagy szotyitesó.

Igaz, ezzel persze együtt jár a gerinc- és szemfényvesztés. Amennyiben az orbáni trükkökhöz akkor is gerinctelenül tapsolni kell, ha különben másnak a gyomra fordulna fel. Mert elég lenne az aleppói képeket megtekintenie bárkinek ahhoz, hogy lássa: ott bizony háború van. Sebesült, éhező gyermekek, éhező emberek, és vérengzés. Valóban szinte minden oldalon. Ez utóbbi azonban aligha csökkenti az egyes emberek halálos nehézségeit. A sérült gyermeknek ugyanis mindegy, hogy milyen magasabb nemzetközi összeesküvés-elmélet nevében robbantgatnak. De ők Orbán szerint már az elmúlt időben is gazdasági menekültek voltak. Miközben nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy Magyarország sokkal inkább az Európát a tényleges gazdasági menekültekkel ellátó központ. Hála a gazdasági exodus kormányának. Amelynek tagjai leginkább pofázásban és hergelésben jeleskednek.

Ahogy a gyűlöletplakátokat, a gyáva konzultációkat gondolták a leghatékonyabb eszköznek a menekülthullám kezelésére. Azt sem vitatva el, hogy tényleg a leghatékonyabb módja az lenne a probléma kezelésének, ha nem lenne háború. Amely ellen különben akár az idegenek ellen felheccelt paramilitáns decibel-huszárokat is be lehetne vetni. No, nem itt, a magyar határok ölelte országban, hanem Szíriában. A különböző gárdák, seregek, mozgalmak, mint azt többen, köztük magam is javasoltam már, elmehetnének oda, ahol olykor vissza is ütnek. Valószínűleg napokon, ha nem órákon belül más véleményük lenne a menekülésről. Még talán Schmidt Máriának is. Bár ki tudja. Az viszont biztos, hogy a Szíriába induló csapatok élén ott lovagolhatna fehér muszájdzsekiben, teljes küldetéstudatával felszerelve, a lázadást hirdető miniszterelnök. Ha elég vadak a túloldalon, még meg is úszhatná. Rejtő műveiből is tudhatjuk: a vadak állítólag tisztelik a hibbantakat.

Andrew_s