2016. december 28., szerda

Kiszelly és az elvtársi politológia

Van pár fogalom, ami a valóságostól eltérő jelentéstartalommal telik meg az idők változása során. Az egyik ilyen kétségtelenül az „elvtárs”, melyet sokan egyértelműen a bolsevik hagyományokhoz társítanak. A másik egy olyan fogalom, illetve foglalkozás, ami alapállapotban is egy fából faragott vaskarikának tűnik. Ez a „politológus”.

Az elvtárs valójában egy adott elvhez, annak képviselőihez társuló, nekik hűséget fogadó emberkét jelent. Ebből a szempontból oldal-, és elv-független. A fogalom. Ellentétben azzal, ahogy oldalfüggőek azok, akikre alkalmazni lehet. Míg a politika nagy játszóterén azok az emberkék sem ritkák, akikre joggal nem lehetne még véletlenül sem alkalmazni. Tekintettel arra, hogy maguk inkább elvtelennek, oldalsemleges nyaloncoknak, gerinctelen szervilistáknak tűnhetnek, mintsem egy elv mellett következetesen kitartó embernek. Ha csak nem tekintjük önálló ideológiának a harács-elvű önszolgálatot. Harpagon után akár harpagonizmusnak is nevezve az oligarchák körében kialakult szindrómát. Amely nem ismer barátot, és valójában ellenséget sem. A harpagonizmusban szenvedők valószínűleg joggal kérik ki maguknak az „elvtárs” jelzőt. Mert ők ugyan nem. Senkinek. Semminek.

Ugyanakkor a tudományok terén elvárható lenne az objektivitás. Még akkor is, ha a tudomány tárgya a politika. Tekintettel arra, hogy a politika, mint olyan egy elég széles jelentéstartalommal telt fel az évezredek során. Valójában sokkal inkább tekinthető önmagában is egyfajta tudománynak, mint a városvezetés gyakorlatának. De éppen azért, mert a politika mindenütt ott hemzseg körülöttünk, és a legkülönbözőbb ideológiák mentén is előfordul, nyilván nem lehet egyszerű egy olyan tudományt folytatni, ami ezzel foglalkozik. Márpedig a politológia ezzel kéne, hogy foglalkozzon. Olyan képet sugallva, hogy a politológus ül a fakuló fóliánsok között, és az évezredek politikai áramlatait elemzi, méricskéli, modellezi. Akár, legyünk engedékenyek, ülhet az internet előtt és méricskélhet, modellezheti a jelenkor különböző politikai áramlatait is. Ebben az esetben viszont nem lehet valójában egyik „oldali” sem. A valamilyen oldali politológus ugyanis lehet az adott oldal elvtársa, de az amúgy is kóklerségnek, a tömegmanipuláció fedőtevékenységének tűnő tevékenysége még a látszatát is elveszti az objektivitásnak.

Ez egyébként, noha mindenféle „oldali” politológus esetében igaz lehet, most legutóbb Kiszelly Zoltánnak, az ételosztással kapcsolatos megnyilatkozásakor jutott az eszembe. Mondván, már az ő blogján is a címben: „Blaha Lujza téri liberális beetetés”. Majd ezzel a felütéssel indítva abból a szempontból elemzi az ételosztást, hogy a kígyózó sorokról készült képek manipulatívan terjednek a világhálón. Miközben Orbán hal helyett hálót adott a népnek. Amiből persze az is következik, hogy Kiszelly szerint nincs valós szegénység. elvégre az egyre csökkenő népességű halászközösség országa vagyunk. Az ételért állók tehát unatkoznak, é puszta passziból állnak ott. Mert különben otthon nem győzik félre rugdalni az aranyrögöket. Bocsánat, a halakat. Aztán persze rögvest áttér a migránsokra, és azokról készült manipulatív képekre. Talán azért, mert másként nagyon bele kellene mélyednie az olyan ellentmondásokba, amelyek a hazai jövedelmi tagozódást jellemzik. Ez meg ciki lenne Orbán Kiszelly vezetéknevű elvtársának.

Az ugyanis valós állapot, hogy a segélynél jobb a közmunka, és közmunkánál jobb lenne a piaci munkahely, és vele a stabil egzisztenciát megalapozni képes munkabér. Ezt kár is lenne elvitatni Kiszellytől. A baj csak az, hogy a segélynél alig jobb a közmunka. a hatékonysága köztudottan csapnivaló, és a hazai viszonyok között valójában az elszegényedési spirált hajtja. Éppen amiatt az unortodox workfare-szemlélet miatt, amit Orbán annak idején meghirdetett. Lehet, hogy némelyek szerint ez jelenti a hálót, de ez a háló valójában egy nagy fekete lyukból van. A „politológus” elvtárs például megpróbálhatna közmunkásként megélni egy zsákfalúban. Úgy, hogy semmi más pénzkereseti lehetősége nincs. De azért gyanítom azt is, hogy nincs az a trükkös kameraállás, ami a nem létező sorokból több saroknyira elnyúló tömeget varázsol. Erre még Orbán kedvenc fényképeszei sem lennének képesek. Ahogy a lábukkal szavazó és gazdasági menekültté vált százezrek is maradnának itthon a halkerítés tövében. Vagy legalább is elég sokan.

Mert lehet a sorokat akár manipulatív céllal lefényképezni, de ettől a sorok még ott vannak. Az emberek ott állnak. S jobbára azért állnak ott, mert éhesek. Viszonylag kevés merciből kiszálló nercbundás ember ácsorog az ételosztásokon. Ha tehát a politológus úgy gondolja, hogy halból van a kerítés, akkor valószínűleg téved. Még akkor is, ha nyilván keringenek manipulatív képek a nagyvilágban. A kommunikációs manipuláció azonban, vele ellentétben oldalfüggetlennek tekinthető.

Mert a blogon, joggal emlegeti negatívumként a menekültekkel kapcsolatban készült, kétségtelenül manipulatív képeket. De valamiért csak azokat, amelyek a menekülteket „fényezik”, illetve „sajnáltatják”. Elfeledkezik megemlékezni azonban a horgosi esettel kapcsolatos hírhamisítási gyanúról, illetve a körmendi hírhamisításról. S pont ez a féloldalas tálalás teszi kevésbé tudományossá a „politológust”.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook