2016. december 24., szombat

Demagógisztáni napló: Eu-moslék és Kövér-gerinc

Ételért az éjszakában
Forrás. Ételt az Életért Alapítvány
A Karácsony nem mindenkinek hoz felhőtlen időtöltést. Kövér László, a hatalom házmestere számára például az üldözési mánia kívánatosságának ideológiáját hozta. S az afeletti feszülést, hogy milyen rossz is az EU-ban. Neki. Talán. Talán mert kevesebb hasznot zsebelt be az uniós pénzekből, mint a hazai oligarchia, a lokál-Döbrögik nagy része. Így aztán a házelnöknek minden falat keserű, és a tál tele van moslékkal.

Szinte már látom, amint a karácsonyi vacsora alkalmából az európai polgárok milliói négykézlábra ereszkednek, és a szájukat habosan elhagyó „Éljen Orbán!” sóhajt követően beledugják fejüket a moslékos tálba. De ez a kép valahogy nem tűnik túl életszerűnek. Még akkor sem, ha megfestése szinte biztos elismerést jelenthetne. Díszkiállítást Felcsúton, és díszhelyet a diliházban. Mindamellett elfogadom, a fentebb említett okból, hogy Kövérnek telve az ő lelke irigységgel, és ezért a falatok keserűek. Elvégre nincsenek publikus százmilliárdjai és vitatható alapterületű lakásai. Tulajdonképpen az ellenzéknek, vagy legalább valakinek igazán rá kéne nyomulnia Kövér anyagi helyzetére. Ne érezze már a szegény házelnök oly elhagyatottnak magát, hogy őt már az oknyomozók se sokat vegzálják. Különösen így Karácsony táján lehet az elhagyatottság rossz tanácsadó. Egy olyan házelnöknél, aki szeriont minden moslék, amit nem ő, esetleg az ő szeretett vezére, talál ki, és akinek még emlékezhetünk a köteleket emlegető szövegére, inkább legyünk emberségesek. Mert ebben a helyzetben mi más lehetne az említett oknyomozás, mint emberséges cselekedett. A frusztráció, az elhagyatottság-érzés csökkentője szegény Kövér Lászlónál.

Aki nagyon egyedül érezheti magát. Legalább annyira, mint Orbán Viktor a népszavazás éjszakáján. Amikor az érvénytelen népszavazást kellett érvényesként előadnia, és a minősíthetetlen eredményt minősített többségnek hazudnia. Melyre azóta is bőszen hivatkozik mind a pannon géniusz, mind a hívei. Köztük Kövér is. Aki szerint a zemberek nem kérnek abból a moslékból, amit az unióban főznek. Ellentétben azokkal, akik nem ilyen fennkölt barmulásokkal foglalkoznak. Mondjuk, azért, mert a napi túlélés a napi cselekvésük tétje. Egyik napról a másikra tengődve a robogónak hazudott magyar gazdaság füstjében eltévedve. Amiről olykor nem is lehet eldönteni, hogy a robogó kipufogógáza, vagy a lerobbant gyorsnaszád elsüllyedés előtti utolsó füstfoszlánya. Mely toporogva-robogás „mellékhatásaként” egyre szélesedik a leszakadók, az elszegényedettek köre. Azok között, akik még az országban laknak. Állandóan, és nem csak az ünnepekre hazalátogatva.

Mert miközben Kövér az uniós moslékkal van elfoglalva, ezrek állnak ételért sorban. Nem egy esetben órákig. Akár már nyolc órával az ételosztás hivatalos megkezdése előtt, hajnali háromkor is megnyitva a sort. Mert a sorban állók ehető, emberi kaját kapnak a nélkülözőket is emberszámba vevő szervezetektől. Azoktól, akik a humánumot nem csak onnan ismerik, hogy láttak már arról olvasó emberről fényképet, hanem onnan, hogy naponta gyakorolják. Ami elég nagy különbség a hatalom hivatalos álláspontjához képest. Amely szerint éhezni emberi jog, illetve esetleg rossz szokás csupán. Elvégre mindenki annyit ér, amennyit harácsolni képes. Olyan körülmények között, amikor az képes harácsolni, akinek a vezér a barátja. S akinek hosszú nyelve, ám nulla gerince van.

Kövér különben ezért is megérdemelne egy oknyomozást a tulajdonát illetően. A végén még kiderül, hogy ő egy igazi, meggyőződéses orbanista. Olyan ritka példány, akinek a nyelve is csak középhosszú, és nyomokban gerincet is tartalmaz. Ami egyre kevesebbekről mondható el a hatalom vonzáskörzetében.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook