2016. december 26., hétfő

Fejér megyei casus belli?

Forrás: Nyugat.hu
Bejárta a médiát, illetve annak egyik-másik zegét és zugát, hogy milyen alaposan csinált a Fejér Megyei Hírlap viccet a miniszterelnöki interjúból. Abból, ami nyomtatásban megjelent. Mintegy kiegészítve, de végső soron eltorzítva azt, amit Orbán Viktor valóban mondott. Ezt követően felbukkant természetesen a kiadó közleményben tudatta a hírhamisítás tényét a nagyvilággal.

A Pannon Lapok Társasága Kiadó Kft. ebben az esetben, a legtöbb szempont szerint korrekt módon járt el. Olyasmit ne akarjunk számon kérni a mai digitális világban, hogy egy lapot az úgynevezett „kefelenyomat” alakjában még egyszer elolvassanak. Azt már kevésbé érthető a nyomtatott lap esetében, hogy a kiszállítás előtt senki nem lapozza végig az újságot. Esetleg az első nyomtatott példányokat még azon melegében. Mielőtt a nagy sorozatú papírfogyasztás beindul. A lapkészítés felelőssége, a várható kommunikációs hatások, illetve tévedés esetén a szintén várható hatalmi, jobb esetben bírósági, retorziók mindenképpen indokolnák az említett lépéseket. De ezek a lépések valamiért kimaradtak. Érdemben akkor is ki kellett, hogy maradjanak, ha formálisan talán megtörténtek. Ellenkező esetben ugyanis ki kellett volna szúrni a szövegbeli eltéréseket. Azt, hogy a kormányfő mondandójának kinyomtatásakor „olyan mondatok kerültek a beszélgetés szövegébe, amelyeket a kormányfő nem mondott”. A másik lehetőség természetesen az, hogy nem egyéni akcióról volt szó, hanem olyasmiről, amibe a lapkészítésnek nem csak egy szereplője vétett.

Mert az teljesen világos, hogy a hír, az interjú szövegének meghamisításakor vétett az elkövető. Akkor is hitelét rontotta a miniszterelnöknek, ha különben sokak szerint amúgy is hiteltelen az, amit mond. Ha tetszik rontotta a pillanatnyi, aktuálisan érvényes hivatalos igazságról alkotott képet. Sajtóetikailag is vétett. Alkalmasint mindenki, aki nem olvasta el, nem ellenőrizte a már kész sajtóterméket. Lehetővé téve azt, hogy hamisított szöveg kerüljön terjesztésre. Ez a minőségbiztosítási, sajtóetikai vétség szintén független attól, hogy mennyi a változtatott szöveg viszonya a ténylegesen ismert valósághoz. Ha a kettő között rést érezne bárki, akkor nyilvánvalóan az a megoldás, hogy Orbán mondatait külön publicisztikaként kellene összevetni a valóság ismert adataival. Az persze egy megint más kérdés, hogy egy ilyen összevetésnek mennyi a megjelenési esélye a kormányhoz közeli médiában. Mondjuk úgy: nem becsülném túl sokra.

De ez utóbbiban tévedhetek. Ahogy abban is, ha megpróbálnék végigmenni a társas beavatottságot említő gondolati szálon. Ebben az esetben tevőlegesen, illetve hallgatólagosan, vagy akár csak a trehánysága okán, de többeken „átment” a módosított szöveg. Ők mind érintettek lehetnek az ügyben. Ahogy lehet a véletlenek sajátosan különleges összejátszása is. Olyan, ami a magányos, szinte már mondabeli betűharcos kezére játszottak. Mint amikor a szegény parasztgyerek a mesében csak olyanokkal találkozik útközben, akik a segítségére siethetnek a királylányi párválasztási teszt végrehajtásában. Ha ettől a véletlentől eltekintünk, akkor marad egy sajtóetikailag lejárt szavatosságú csapata azoknak, akik kezén átment a lap. Ha ettől is eltekintünk, akkor marad a kérdés: „cui prodest?”.

Kinek az érdeke? A kiadónak valószínűleg nem. A szövegbe belepiszkálónak sem, mert az első vihogások után kenyérkérdéssé válhat a probléma kezelése. Elvben a kiadónak sem, mert a lapokat kiadóknak sem használ, ha ilyesmiről híresülnek el. Van azonban egy társadalmi kör, amelyiknek ugyanakkor vaskos érdekes is fűződhet egy ilyen akcióhoz. Ez azoknak a köre, akik a totális sajtó-cenzúrát szeretnék megvalósítani. Akkor is, ha ennek eszköze a kiépülő öncenzúra. A sajtót korlátozni akaróknak egy-egy ilyen akció hájjal kenegeti a máját. Tálcán kínálva azt a precedenst, ami Orbán megszólalásainak lemondását éppen úgy indokolni képes, mint a központilag kiosztott „spontán kérdéseket” és az azokra adott még spontánabbul felolvasott válaszokat. Ha pedig a korlátozás megtörténik, akkor már a kutyát sem fogja érdekelni a precedens valóságtartalma. Mert pont annyira fog számítani, amennyire a Don-kanyar hidegét befolyásolta az, hogy Kassát tulajdonképpen ki bombázta.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook