Szárszó, elit, ellenzék

Farkasházy Tivadar
Fotó: MTI / Nagy Lajos

Farkasházy Tivadar jól ismert egyénisége a magyar médiának, és egyáltalán nem baj, hogy ezt az ismertségét igyekszik kamatoztatni. Például azzal, hogy saját „birtokán” igyekszik országos jelentőségű találkozókat szervezni. Olyan emberek részvételével, akiknek így, kicsit magánemberként biztosítja a jelenlétet. Ugyanakkor olyan eseménnyé avatva a szárszói napokat, amely joggal kerül a média számos fórumának centrumába.

Ilyen részeseménye volt az idei találkozónak, hogy egy színpadra került Bajnai Gordon és Mesterházy Attila. Miközben a résztvevők általában is széles ellenzéki összefogást sürgettek. Az persze legyen olvasóként a magánhiányérzetem, hogy ebben az esetben hiányzott a színpadról a DK képviselője, illetve Bajnai Gordon mögül az általa képviselt trió még két vezetője. Óhatatlanul azt sugallva, hogy Farkasházy Tivadar politikai erőként nem számol a DK-val. Annak ellenére, hogy politikusai ott voltak a meghívottak között. Ahogy az Index-en megjelent képek tanúsága szerint ott volt például Juhász Péter is. Ahogy Kónya Péter, és Gyurcsány Ferenc ugyancsak meghívottak voltak. De, természetesen, mivel alapvetően egy magánrendezvény, kár lenne olyan szempontokat feszegetni, ami egy TV-adásban, vagy más fórum esetében nyilván nagyobb súlyt kapnának. Egyébként pont a magánrendezvénysége az, ami nyilván meghatározta a meghívott sajtó összetételét is. Nem erőltetve az olyan média képviseletének megjelenését, ahol a meghívottakat, vagy a rendezőt rendszeresen szidják, leszólják, esetleg hazaárulózzák.

Ami nem jelentette azt, hogy a meghívottak minden esetben értelmezni tudták volna azt a sávot, ami közéleti eseményt és a rendező magánéletét elválasztja. Ennek volt köszönhető az Index munkatársainak hazazavarása. Az, hogy erre a szerkesztőség beszámolt munkatársaik balatoni pancsikálásáról, az nyilván az ő dolguk. Az is, ha ezzel kapcsolatban, beszólva a rendezvénynek, azt írják, hogy „nem hivatalosan úgy tudjuk, a jelenlevő újságírók közül nem kevesen cserélnének strandoló mártírjainkkal”. Kicsit kiskorú reakciónak tűnik, de ez tényleg legyen az ő problémájuk. Sokkal lényegesebb lehet az, hogy tulajdonképpen milyen, a későbbiekben kamatozó eredményre jut az említett összejövetel. Már csak azért is, mert a meghívott négyszáz ember gyakorlatilag tényleg a krémjét képezi azoknak, akik egy kormányváltás motorjának számíthatnak. Tudásukkal, vagy esetleg pusztán a szakmai, emberi tekintélyükkel.

Ugyanakkor, ha az a vád is ér, hogy savanyú a szőlő, pont ez okozhatja a kudarcot is. Teoretikusan, filozófiai, és humanitárius idealista szempontból például igaza lehet Konrád Györgynek, miszerint nevetséges lenne, ha az összefogás személyes akadályokon múlna. Amire Bajnai Gordon úgy reflektált, az MSZP vezetőjével folytatott megbeszélése kapcsán, hogy: „fontos, hogy ki a vezetője az összefogásnak, de mindketten azt mondtuk, hogy az összefogást ne a személyi kérdésnek rendeljük alá”. A gyakorlatban, a választófülkében, az „utca emberének” mindennapjaiban azonban ez nem teljesen igaz. Az emberek többségének a pártok és ideológiák nem arcnélküli, steril, és elvonatkoztatott politikai entitások. Nagyon is számít, hogy ki áll a színpadon, és milyen címke van rátűzve. Adott esetben az összefogást lehet, hogy nem gátolja a színpadon a személyi kérdések, a vállalt, illetve vállalható, szerepek leosztása. De az is lehet, hogy az eredményességet a választáson más sem fogja befolyásolni. S ebből a szempontból nagyon is hiányozhatnak a többiek a nagy kézfogás pillanataiban.

Azonban, mint írtam, Balatonszárszó, Farkasházy Tivadar házigazdasága mellett, egyfajta magánszervezésű közéleti eseménynek adott helyet. Tükrözve nyilván a házigazda ismeretségi körét, és akár személyes véleményét is. Nem vitatva el tőle a jogot, hogy akár egy elitista szempontrendszer mellett pipálja végig a névsort. Azonban a kormányváltáshoz szavazatok kellenek majd. Azok szavazatai, akiknek valójában tele a hócipője az értelmiségi szekértábor-háborúkkal, definíciós vitákkal, és a kimért udvariaskodással. Ezeket a zembereket az utóbbi biztosan nem szólítja meg mialatt a fogát szíva próbál életben maradni. Ha tehát valóban kormányváltást akar az ellenzék, akkor Balatonszárszón talán nem, de a mindennapokban csak meg kéne nézni, hogy ki áll fel egy színpadra, és ott mit mond. Mielőtt ki nem derül, hogy teoretikusan mindennel, a gyakorlatban szinte semmivel kapcsolatban nem sikerült dűlőre jutni.

Andrew_s