A Ronald Lauderrel készült
interjú nagyjából egy hete jelent meg az Observer-ben.
Elmondta a véleményét az magyarországi antiszemitizmusról, a Jobbikról, és az
éledő Horthy-kultuszról. A Zsidó Világkongresszus (WJC) elnökeként miért pont
neki ne lehetne véleménye minderről? Az érdekes talán nem is ez, hanem sokkal
inkább a hazai reakciók.
A biztosítékot láthatóan az a
néhány kitétel verte ki, amelyek egyike az interjú felvezetése:
„The former ambassador to
Austria also names Hungary the most anti-Semitic country in Europe”.
A másik egy, a politikai
környezetet is érintő szakasz:
„Last year at Auschwitz, you warned that Europe
“looks more like 1933 than 2015.” As European Jews face rising anti-Semitism,
name the worst offender creating an environment ripe for hatred?
The worst offender
is Hungary. Because they now have a neo-Nazi party called Jobbik. They had started
to put up statues of Admiral Horthy, who was a Nazi. They’ve changed wording in
their constitution—taking out the word Holocaust.”
A kormányzati gesztus erre mi
volt? A Magyar Idők szerint: „A
kormány elutasítja Lauder vádjait”. Amiből világosan látszik, hogy igen, a
kormány, illetve a kormányzat ezért felelős figuráinak egyike, Latorcai Csaba
államtitkár, nagyon is beleöltözött a WJC elnöke által középre dobott
ingecskébe. Ráadásul annyira utálatosnak látta az inget a tükörben, hogy,
miként erre Bartus
László is rámutatott, szinte azonnal mozgósították azokat a hazai
zsidó-képviselőket, akik támogatásában biztosak lehettek. Legelső sorban
például Heisler
Andrást, aki annak a Mazsihisz-nek az elnöke, amelynek vezetősége nem
győzött elég gyorsan gazsulálni
a választások után Orbán Viktornak. S azért, hogy Heisler ne legyen egyedül,
gyorsan felzárkózott hozzá Köves
Slomó is. Azzal, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető
rabbija sietett ki kérni mindenki nevében azt, hogy Magyarország a
legantiszemitább ország lenne Európában. Azért persze érdekes lenne Köves úr
véleménye akkor, ha nem úgy tartanák számon, mint Orbánia hivatásosan kormányzati
zsidaját. S még érdekesebb lenne a véleménye akkor, ha 2013-ban nem hajtják el WJC
alelnökségének a közeléből. Azon az ülésen, amelyen Laudert
újraválasztották elnökként. De tudom: a volna nem történelmi kategória. Így a
jelen állapotban, illetve a közelmúltban érdemes szétnézni az emlékek között.
Már csak azért is, mert egy
ország, mint földrajzi kategória tényleg nem sokszor antiszemita. Legfeljebb
akik ott élnek. Meg az a vezető, akit megtűrnek. Attól sem teljesen függetlenül
persze, hogy a bíróság mondta ki a Jobbikról alkotható vélemény kapcsán: nevezhető
neonácinak. Ebben az esetben a hazai lakosság antiszemitizmus-mércéje
korrelál a Jobbik támogatottságával. De figyelembe vehető az ADL
felmérése is, mely 2012-ben a magyar lakosság közel kétharmadánál vélelmezett
antiszemita attitűdöt. Közel húsz százalékkal magasabb arányt kapva 2012-ben,
mint 2009-ben. S lehet ugyan számháborút folytatni a növekedés mértékéről, de nem
biztos, hogy érdemes. Egy olyan országban, amelyben a kormányfő ilyen irányú
viselkedése is kétséges. Mert az ország vezetője akkor is minősíti az országot,
ha nyilván nem minden lakos antiszemita és kripto-náci. Márpedig Orbán lappangó
antiszemitizmusa már 2012-ben is látszott. Alig egy évvel később pedig
Martonyi ismerte el a magyar antiszemitizmus
létét. Amelynek gesztusrendszerét maga a miniszterelnök is építgette. Azzal, amiket
tett, illetve nem tett.
Amelyek fényében ugyan lehet
talán vitatkozni, a „leg” szócskán a magyar viszonyok minősítésében, de a
kormányzat táplálta globális xenofóbia fényében elég visszásnak tűnik. Még
akkor is, ha jelenleg, és látszólag nem a zsidóság ellen irányul. A hivatalos
kommunikáció. Mert azért még emlékezhetünk a szakályi minősítésre a zsidók
egykori deportálásáról. Melytől a kormányzat sosem határolódott el. Azt
sugallva, hogy az „aprómunkát” egyszerűen kiadják gebinbe.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése