2016. július 24., vasárnap

Lauder inget osztott az antiszemitáknak

A Ronald Lauderrel készült interjú nagyjából egy hete jelent meg az Observer-ben. Elmondta a véleményét az magyarországi antiszemitizmusról, a Jobbikról, és az éledő Horthy-kultuszról. A Zsidó Világkongresszus (WJC) elnökeként miért pont neki ne lehetne véleménye minderről? Az érdekes talán nem is ez, hanem sokkal inkább a hazai reakciók.

A biztosítékot láthatóan az a néhány kitétel verte ki, amelyek egyike az interjú felvezetése:
„The former ambassador to Austria also names Hungary the most anti-Semitic country in Europe”.
A másik egy, a politikai környezetet is érintő szakasz:
Last year at Auschwitz, you warned that Europe “looks more like 1933 than 2015.” As European Jews face rising anti-Semitism, name the worst offender creating an environment ripe for hatred? The worst offender is Hungary. Because they now have a neo-Nazi party called Jobbik. They had started to put up statues of Admiral Horthy, who was a Nazi. They’ve changed wording in their constitution—taking out the word Holocaust.”

A kormányzati gesztus erre mi volt? A Magyar Idők szerint: „A kormány elutasítja Lauder vádjait”. Amiből világosan látszik, hogy igen, a kormány, illetve a kormányzat ezért felelős figuráinak egyike, Latorcai Csaba államtitkár, nagyon is beleöltözött a WJC elnöke által középre dobott ingecskébe. Ráadásul annyira utálatosnak látta az inget a tükörben, hogy, miként erre Bartus László is rámutatott, szinte azonnal mozgósították azokat a hazai zsidó-képviselőket, akik támogatásában biztosak lehettek. Legelső sorban például Heisler Andrást, aki annak a Mazsihisz-nek az elnöke, amelynek vezetősége nem győzött elég gyorsan gazsulálni a választások után Orbán Viktornak. S azért, hogy Heisler ne legyen egyedül, gyorsan felzárkózott hozzá Köves Slomó is. Azzal, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija sietett ki kérni mindenki nevében azt, hogy Magyarország a legantiszemitább ország lenne Európában. Azért persze érdekes lenne Köves úr véleménye akkor, ha nem úgy tartanák számon, mint Orbánia hivatásosan kormányzati zsidaját. S még érdekesebb lenne a véleménye akkor, ha 2013-ban nem hajtják el WJC alelnökségének a közeléből. Azon az ülésen, amelyen Laudert újraválasztották elnökként. De tudom: a volna nem történelmi kategória. Így a jelen állapotban, illetve a közelmúltban érdemes szétnézni az emlékek között.

Már csak azért is, mert egy ország, mint földrajzi kategória tényleg nem sokszor antiszemita. Legfeljebb akik ott élnek. Meg az a vezető, akit megtűrnek. Attól sem teljesen függetlenül persze, hogy a bíróság mondta ki a Jobbikról alkotható vélemény kapcsán: nevezhető neonácinak. Ebben az esetben a hazai lakosság antiszemitizmus-mércéje korrelál a Jobbik támogatottságával. De figyelembe vehető az ADL felmérése is, mely 2012-ben a magyar lakosság közel kétharmadánál vélelmezett antiszemita attitűdöt. Közel húsz százalékkal magasabb arányt kapva 2012-ben, mint 2009-ben. S lehet ugyan számháborút folytatni a növekedés mértékéről, de nem biztos, hogy érdemes. Egy olyan országban, amelyben a kormányfő ilyen irányú viselkedése is kétséges. Mert az ország vezetője akkor is minősíti az országot, ha nyilván nem minden lakos antiszemita és kripto-náci. Márpedig Orbán lappangó antiszemitizmusa már 2012-ben is látszott. Alig egy évvel később pedig Martonyi ismerte el a magyar antiszemitizmus létét. Amelynek gesztusrendszerét maga a miniszterelnök is építgette. Azzal, amiket tett, illetve nem tett.

Amelyek fényében ugyan lehet talán vitatkozni, a „leg” szócskán a magyar viszonyok minősítésében, de a kormányzat táplálta globális xenofóbia fényében elég visszásnak tűnik. Még akkor is, ha jelenleg, és látszólag nem a zsidóság ellen irányul. A hivatalos kommunikáció. Mert azért még emlékezhetünk a szakályi minősítésre a zsidók egykori deportálásáról. Melytől a kormányzat sosem határolódott el. Azt sugallva, hogy az „aprómunkát” egyszerűen kiadják gebinbe.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook