2016. július 24., vasárnap

Magyarországi jobbra át

Olvastam egy eszmefuttatást arról, hogy az ellenzék felkínálkozott a kormányzóságnak, illetve a kormánypártnak. Ez mára igencsak elavultnak tűnő gondolatsor. Ugyanakkor egy másik hír fényében mégis lehet elgondolkoztató. Mert egy közvélemény-turkálás szerint (tovább)csökkent a Jobbik támogatottsága.

Az ellenzékkel kapcsolatos megállapítás azért tűnhet különben elavultnak, mert a jelenlegi parlamenti, illetve a parlamenti küszöböt súroló pártok esetében ez egy 2012-ben már egy nyilvánvaló folyamat volt. A 2014-es választásokig szépen ki is teljesedett. Majd utána. Amit mutat az, hogy abban az esetben pedig, amikor egy párt vezetőségi tagja, például Hiller a kerítésügyben, tesz a Fideszt erősítő nyilatkozatot, akkor egy párt is elindul az ellenzéki arcvesztés felé. Amitől persze egy cseppet sem lesz jobb a helyzet. Még abban az esetben sem, ha ezt újra és újra elmondják, elmondjuk. Beleértve azt is, hogy az ellenzék meghatározása is kétséges. Ha ugyanis azt tartanánk ellenzéknek, aki nem a Fidesz, illetve a klerikális lobbi-platform tagja, akkor a Jobbik, illetve az LMP is az ellenzék része. Függetlenül attól, hogy valójában egy politikai blokkot alkotnak. Lefedve a hagyományosan jobboldalinak tekinthető ideológiai palettát. A liberalizmus inkább centrista jobb szélétől a paramilitáns szervezetekkel szimpatizáló szélsőjobbig. Még akkor is, ha az utóbbi tekintetében a Jobbik számos kísérletet tett arra, hogy legalább a valamilyen, ezt tompító, képet mutató paravánt tegyen a kirakatba. Ahogy az LMP is be-beszólogat a Fidesznek.

Ahogy a Jobbik is. Egyfajta látszatellenzéki képet táplálva. De vigyázva arra, hogy igazán lényegi kérdésekben ne legyenek élesek a konfliktusok. Beleértve azt is, ahogy a civil mozgalmakkal sakkoznak. Nyilvánvalóan megvezetve és csak fásultabbá téve azokat, akik az első lendületnek engedve felülnek a ringlispílre. Mert bajok márpedig vannak. S ezért valóban igen szerencsés lenne, ha kialakulna egy hiteles vezetők által szervezett, és nem követő üzemmódban működő civil hálózat. Olyan, amelynek vezető ereje egy mozgalom utcára vitele előtt képes a kormányzati kezdeményezésekkel szemben alternatív megoldásokat, ehhez kapcsolódó pozitív üzeneteket, és közérthetően pozitív üzeneteket megfogalmazni. Nem pedig az utána sem. Miközben nehezen hihető, hogy a különböző politikusokkal, pártmegbízottakkal, pártkáderekkel együtt haknizó „civil” hangadók politikailag függetlenek.

De ettől még el lehet egy pillanatra időzni a Jobbik említett támogatottságcsökkenésén. A számok alapján nagyjából egy százalékkal csökkent a Jobbik, és egy százalékkal nőtt a Fidesz támogatottsága. Ami, a bázis különbözősége miatt, azt jelenti, hogy a Fideszre többel szavaznának többen, mint amennyivel kevesebben a Jobbikra. De ez természetesen nem zárja ki, hogy a Jobbikot „elhagyó” támogatók ne a kormánypárt támogatóihoz igazoltak volna át. Márpedig ez azt sejteti, hogy elindult a lelkek vándorlása. Megindulhatott az „erőshöz”, a várt győzteshez húzás. Ami azt jelentheti, hogy a gyávasági pótszernek indult, egyébként értelmetlen, népszavazásból az orbanisták képesek lehetnek taktikai fegyvert kovácsolni. Már csak azért is, mert meg tudják szólítani a kampánnyal azokat az egybites gondolkodókat, akik szellemtestvérei a Brexit eredményét is eldöntötték. S akik közül sokan a Jobbikot támogatták volna. S akikkel kapcsolatban az is megkockáztatható, hogy Vona felszínes középre indulása nem jött be.

Mert az a helyzet alakult ki populistán demagóg, jobboldali centrumban ketten viaskodnak. Függetlenül attól, hogy Vona nem igazán volt eddig sem uniópárti, míg a Orbán unióellenes uszítása mögött esetleg ott vannak az általa is aláírt dokumentumok, záradékok. A centrum felé elindult „vonista” Jobbik ugyanakkor elveszíti a szélsőjobb felöl érkező szavazókat. Mert nekik a hivatalos Jobbik nem elég rasszista, nem elég antiszemita, és nem elég militáns. Azoknak, akik a szavazófülke magányában simán odahúznák Szálasi neve mellé is az „X”-et. A két folyamat eredőjeként pedig az a korántsem vigasztaló helyzet alakulhat ki a szavazásig, a választásokig, hogy a Fidesz továbbra is ütni fogja a Jobbiktól kölcsönzött frázisok üllőjén a populista lózung-vasat. Miközben vagy a Jobbik fog visszaindulni a szélsőjobb irányába, vagy valamelyik onnan kivált tag alapította „utód” veszi át a szerepét. Ami az egész magyar politikai közélet erőteljes jobbra-tolódását eredményezheti a közeljövőben.

Amellyel szemben jelenleg nincs valós, tömegtámogatást is maga mögött tudható ellenzék. Akkor sem, ha feltételezzük a különben valószínű, háttéralkukat a Fidesszel, és akkor sem, ha szimplán az idióták és politikai kóklerek gyűjteményeként kezeljük a baloldalinak nevezett társaságot. Ami különben szintén egyfajta felülés a Fidesz kommunikációjának. Mert, például, a valós liberalizmus aligha tekinthető tisztán baloldalinak.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook