2016. július 14., csütörtök

Demagógisztáni napló: Sound-széli ájulás

Ahogy a gólyatáborokról jó darabig a „Pistának jó lesz”, illetve a lebukott nemi erőszak jutott az emberek eszébe, a Balaton Sound-ról alighanem egy darabig a hasonló képzeteké lesz az első gondolati vonulat. Amelynek alapját az vetette meg, hogy ájultan találtak két lányt a DVBBS–duó öltözőjében. Azóta is pörög a net a Sound-on, és a lányok esetén.

Alkalmat adva arra is, hogy kifejtésre kerüljön egy egész kis esszé a neten „kurvázók” erkölcsiségéről. Mármint nem azokról, akik a neten keresnek pénzért partnert, hanem azokról, akik helyből lekurváznak másokat. A Kettős Mérce szövegét bármikor el lehetett volna sütni, de most jó alkalom volt rá. S annyiban egyet is lehet vele érteni, hogy bunkóság lekurvázni mindenkit, aki nő létére el mer menni egy ilyen rendezvényre, és ehhez nem egyhónapos mosdatlansággal készül a közeledők hárítása érdekében. De egyet lehet érteni azzal is, hogy a nemi erőszak akkor is nemi erőszak, ha az áldozat egyébként pénzért szolgáltat szexet. A „nem” ugyanis mindig „nem”. A többi jó szerével gondolati töltelék. Mert összemosni azokat a lányokat, akik bárki idegentől önként elfogadnak meghívást, illetve piát, azokkal, akiket egy csoport erőszakol ájultra, némi csúsztatásnak tűnik. A körülmények ugyanis lehetnek erősen mások, és megtévesztők.

Ha ugyanis egy leányzó sok mindent elkövet annak érdekében, hogy az unga-bunga partikra is bármikor meghívást nyerhessen, akkor előfordulhat, hogy összekeverik azokkal a lányokkal, akik pénzért, vagy egyéb vélt, illetve valós előnyért szexuális szolgáltatásokat (is) nyújtanak. Így, noha nem állítom, hogy kell az az egy hónapos mosdatlanság, de talán nem ártana mégsem némi felvilágosítás, ismeretterjesztés az ifjú hölgyeknek. Beleértve azt is, hogy a bárkitől való pia-elfogadás növeli a bedrogozás, majd az erőszak valószínűségét. Ám még emlékezhetünk arra, hogy amikor a rendőrség ezt, jól-rosszul, de megpróbálta, akkor milyen felháborodásba kezdtek némelyek. Jobbára az alanyi érdekvédők. Feledve azt, hogy a nemi erőszakhoz vezető körülmények kialakulásában olykor az áldozat is részt vesz. S ez igaz akkor is, ha a nemi erőszakot még ez sem menti.

Ahogy nem menti fel semmilyen közéleti szerep, vezetői beosztás, sztár-allűr sem. Mely utóbbi már évtizedekkel ezelőtt is a bevett szokások közé emelte a rajongók közül kiszemelni az alkalmi partnereket. Akikkel szemben nem is kellett erőszak. Ahogy a Sound-on is önként vonultak a lányok hátra a zenészekkel. De ahogy az esetleges erőszakot sem mentené ez a körülmény, a lányokat ettől még lekurvázni sem kéne. Azonban, talán, majd csak kiderülnek a részletek. Ahogy az már kiderült, hogy a zenészek korántsem biztosan voltak annyira jóhiszeműek. Ahogy az is kiszellőzött, hogy az egyik leányzó anyukája az MTVA egyik műsorvezetője. Aki talán azóta már rájött: esetleg érdemesebb lett volna kicsit elbeszélgetni a Sound-ra induló leányzóval. De még az is lehet, hogy megtette. Lehet, hogy a leánya lelkére kötötte: ne fogadj el bontott piát, füves cigit, és backstage-meghívást idegenektől. Ahogy szinte biztos, hogy minden szülő, akár a saját ifjúságára visszaemlékezve, megtette ugyanezt. Mert a felelősség valószínűleg inkább ez, és nem az, hogy számolatlanul adjanak pénzt a bulira. Ahol aztán elszakadnak a cérnák, és a maradék jólneveltség is sokaknál hosszú pórázra kerül.

Beleértve nem csak a pultosokkal való szájalást, hanem a „nekem mindent szabad, mert pénzem van” világszemléletet is. S ne jöjjön egy ötvenes sem azzal, hogy „bezzeg az én időmben”. Annak idején sem volt jobb. Akkor is voltak fellépők, akikről sejteni lehetett még azt is, hogy milyen alkatú lányokat kedvelnek. Ahogy voltak olyanok is, akik azt hitték: mindent lehet. Jobbára azon az alapon, hogy a kedves, a gyermek iránti felelősséget pénzzel kiváltó, szülő az 1980-as évek egyik oligarchája volt. Bőven lehetett annak idején is, klub-rendezőként, olyan védekezést hallani a bunkóságra, hogy a kedves papa az „X” vagy „Y” egyik vezetője, illetve minősített esetben párttitkára. Netán területi, kerületi pártkutya.

Mert a szülői felelőtlenség nem mostani találmány, csak a csemetének sugallt hivatkozási alapok változnak. Mely utóbbival kapcsolatban persze azt is érdemes megjegyezni, hogy nem csak az erőszak elkövetését nem menti a szülő, vagy az elkövető társadalmi státusza. Az elszenvedett sérelmeket sem teszi kevésbé súlyossá, ha az elszenvedő, akár önhibájából felelőtlen, áldozat nem valami ismert figura, vagy annak a rokona. Amiért az ismertség számíthat, az nem a nyilvános önsajnálatból származó kommunikációs pontok begyűjtése, hanem a hatékonyabb fellépés, az ismertségből fakadó lehetőségek bevetése az ismétlődések elkerülésére. Igaz, ez megint egyfajta felelősségérzetet piszkálna. De hátha az ismertebb személyeknek azért van olyanjuk.

Andrew_s

2 megjegyzés:

  1. Nem én találtam ky, olvastam:
    „Minél inkább elfajulnak az erkölcsök, annál kényelmesebbek leszünk az illemre. Ennélfogva: minél romlottabbak az emberek, annál jobban ünneplik az erény festett képét.”
    /Chamfort (1741-1794)/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legintenzívebben kurvát kiáltók meg sokszor azok, akik csak szeretnék....

      Törlés

Comments on Facebook