Kovács Zoltán: A szavazattúristák bevándolása megengedve elvárt

Brüsszellel nagy baj lehet. Vészesen csúszhat a tenger felé. Mert Kovács (Papagáj) Zoltán azt mondta az este: Brüsszelt meg kell állítani. Szijjártó (Görögválságszakértő) Péter három napja ugyanezt mondta. A tanulság: önálló gondolata Kovácsnak biztosan nem sok van. Illetve talán egy közös gyökér ágán ülnek Szijjártóval.

Mely utóbbi szinte biztosan igaz. A gyökér. Még akkor is, ha a felszín kapirgálásában a féligazságok lovagjai jól teljesítenek. Mert miért ne hallatszana baromi jól, hogy az alapvető jövőbefolyásoló kérdésekben az érintettek döntsenek. Ebben az esetben azonban hiányolhatjuk, hogy Szijjártó nem kelt ki például a Brexit eredménye ellen. Az angliai szavazásokon ugyanis korántsem azok döntöttek, akik előre tájékozódva megfontolták az életüket akár fél évszázadra meghatározó döntést. Sokkal inkább azok a zsigerből szavazó, a döntést érvek mentén, és következményeiben meg nem fontolók döntöttek, akiket ezek szerint Szijjártó elutasítana. Szembe kerülve persze a kormány lózungfelelőseivel, akik hazánkban szintén az alultájékozott, a populista féligazságokkal megszólítható rétegeket igyekeznek megcélozni. De ne féltsük az éppen aktuális külügyért. Gyakorlottabb csicskás ő annál, mintsem szembe fordulna a kormányfővel. Az orcája is elvisel bármekkora önellentmondást.

Ahogy kedvenc papagája is simán elismétel bármit, ami előénekelnek számára. Amiből az is következhet, hogy Kovács életfogytig tartó, de inkább dinasztikus orbanizmusra számít. Normális körülmények között ugyanis pánik fogná el. Nem a köz bosszújától, vagy ilyesmitől, hanem attól, hogy egyszer véletlenül a saját gondolatairól kellene számot adni. Márpedig könnyen kiderülhetne ebben az esetben, hogy azokat, gerincével együtt, már régen leadta a politikai darálóban. Túlságosan ellenben semmiképpen nem erőlteti meg magát a jelek és a közlemények szerint. Az említett, Brüsszel-megállítós szövegben ugyanis elég visszabüfiznie azt, amit előokádtak számára. Azzal a népszavazási kérdéssel kapcsolatban, hogy: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Amely kérdésből az a kötelezőségi elem az, amely körül mindent és az ellenkezőjét is lehetett már hallani. Arról már nem is szólva, hogy a kérdés feltevésekor Magyarország még vélhetően az EU tagja lesz. Így a kérdés úgyis értelmezhető, hogy: „Akarja-e, hogy a Magyarország az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Ami elég ostoba helyzetnek tűnik ahhoz, hogy akár Orbán is kijelenthette volna. A szóvivőjéhez hasonlóan ugyanis a kormányfőt sem szokta zavarni, hogy egy mondatban állítson valamit, illetve az ellenkezőjét.

Addig is, Kovács szerint: „egy ilyen, egyértelmű üzenet nélkül Brüsszel és az európai baloldal mindent meg fog tenni, hogy a bevándorláspárti politikát érvényesítse”. Amiből persze valószínűleg téves lenne azt gondolni, hogy hazánkban baloldali kormányzás lenne. Igaz, Orbán nem bevándorláspárti, hanem kivándorláspárti politikát folytat. Még akkor is, ha az egy évvel ezelőtti kampány során sikerült a kivándorlók 0,0042 % -t rábeszélni a visszatérésre. De ezek szerint Angliának lehetett baloldali kormánya Kovács szerint. Mert a magyar kivándorlók közül sokan ott jelentkeztek bevándorlóként. Illetve gazdasági menekültként. Ugyanakkor mégis lehet, hogy Magyarországnak baloldali kormánya van. S nem csak Rákosi pajtás iránymutatásainak megannyi áthallása miatt. A szóvivő kartárs ugyanis sietett leszögezni, hogy a „külhoni magyarok is voksolhatnak majd”. Ami a többszörös állampolgárságtól, regisztrációtól eltekintve nagyjából azt jelenti, hogy a kormány pontosan azok szavazatára számít, aki a máséval szeretné a csalános ritkítani.

Valószínűleg költséget sem kímélve, mert az „augusztus közepén induló kampány része lesz, hogy ők is pontosan megtudják, miként vehetnek részt a szavazáson”. Ahol az „ők” az életvitelszerűen külhonban élő, adót ott fizető kettős polgárai a honnak. Tekintettel arra, hogy a gazdasági exodus kivándorlói zömmel nem kettős állampolgárok, de Kovács ezt a kettősséget kiemelésre érdemesnek tartotta, aligha a londoni, berlini magyarságra gondolt, amikor a szavazatturizmust meghirdette. Ami, a gesztusok szintjén, akkor is alkalmas a magyarok újabb megosztására, ha nem igazán hiszek a kettős rendben útra kelő szamosújvári, illetve kassai, vagy vajdasági tömegekben. Ugyanakkor ezzel Kovács mégis csak bevándorlás-politikát hirdet. A „szavazatért bevándorolhatsz” politikáját. Gyanítom akár kötelezővé is tennék ezt a fajta bevándorlást. Ha garantálni tudnák, hogy a környező ország magyarsága kivétel nélkül az orbanizmust erősítené.

Andrew_s