Templomot, ezeret

Balog Zoltán templomot avatott. Mondjuk, egy lelkész esetében ez nem annyira újdonság. Magyarországon egy miniszter esetében sem. Mármint egy olyan miniszter esetében, aki különben nem a műemlékvédelmi munkásságáról vált a legismertebbé. De aligha vitathatjuk el tőle az ambíciót, hogy egyszer vallás és közoktatásügyinek hívják majd a tárcáját. Ha nem is éppen a szekularizáció példájaként.

Amikor tehát egy „gyalog” miniszter alapjában véve egyházi személy, és templomavatásokra jár, akkor ez a kormányzat részéről világos kinyilvánítása az egyház és állam összefonásának. Amelyhez csak adalék a kormányfőnek a korábbi KISZ-tagság után megtalált hitélete. Nem V. I. Leninben, hanem az egyházban való hit fellelése a sifonérban. De ez természetesen a magánügye. Ahogy a futball iránti szenvedelme is a magánügye maradt volna. Abban az esetben, ha nem a köz egyéb teendői elől von el százmilliárdokat a hobbi kiszolgáltatására. Mint ahogy érdekes lenne tudni, hogy vajon az állami pénzes-ládának mennyibe fájt az az ezernél több templom, melynek kárpátiai felújításával a laposelemügyi miniszter villogott. Mert valahogy az az érzés gyötör, hogy nem a perselypénzből fedezték az MTI közleményében szereplő 1018 templom felújítását. Ami még így is megérhette esetleg. Feltéve, hogy pontos számítások állnak rendelkezésre a felújítás következtében megnövekedő egyházi turizmus bevételeiről.

Fogadjuk el, jobb híján, hogy vannak ilyen számítások. Akkor is, ha Balog Zoltán erről nem beszélt. Csak olyasmiről, hogy a sok-sok templom felújítása valami „lelki éhséget” mutat. Habár, gyarló emberként, inkább beruházói pénz-éhség jutna inkább eszembe. Esetleg kommunikációs éhség. Ami kicsit talán rokonítható a lelki éhséggel. Amennyiben a kormányzat sok tagja lélekben rohadtul éhes az egyházban hívők szavazatára. Akár az egész Pannon-medencéből. De akkor, ha rá szavaznak, akkor valószínűleg bárhonnan. Ami alighanem mindent megér. Még az amolyan lelki stadionépítést is, mint amelynek egyik hakni-állomásán Balog teljesítette a fellépést. Illetve Tuzson Bence, a most avatott templom térségének fideszes országgyűlési képviselője. Mert a miniszter nem jár egyedül.

Kell neki a szódavíz, illetve a kísérő. Aki a jeles alkalommal felolvasta Orbán Viktor üzenetét a tisztelt, és hőségben dinsztelt egybegyűlteknek. Szintén az MTI közelménye szerint ekképpen: „A lelki adományok ugyan különfélék, a lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Ezekkel a szavakkal kérjük Isten áldását új templomukra és az ünneplő gyülekezetre. Soli Deo gloria”. Amely rövid, de velőtlen üzenet legalább nem is titkoltan üres halmaz. Mármint mondanivalótól mentesre kitakarított betűhalmaz. Talán az utolsó köszöntést leszámítva. Amely szó szerinti fordításban valóban nem lenne kirívó. Elvégre az, ha csak istené a dicsőség, tényleg kit is zavarhatna. Alkalmasint persze egy olyan mellékzöngével is felszerelve, hogy minden, ami történt csak Isten dicsőségére történt. Aki tehát ezt követően a közpénzt firtatja a lelki éhség kapcsán, az minimum istenkáromló. Mert egy az Isten, és Orbán az ő földi képviselője?

A másik mellékzönge az lehetne kifejezés valójában a protestáns reformációval kötődött össze szorosabban. Ez valószínűleg zavaró egy református hitet megtalált embernél. Meg egy református lelkészből zakkant miniszternél sem. Apróbb szépséghibája lehet ennek a történetnek, hogy a most felszentelt templom a dunakeszi Szent Péter és Pál templom. Mely nem egy református, hanem egy görögkatolikus hitközösség temploma.

Andrew_s