2016. július 2., szombat

Gigaeset, gigameleg: Nem sör, hanem tüntetés

Sándor Máriáért. Vagy mégsem
Tüntettek Sándor Máriáért pénteken, a Semmelweis-nap alkalmából. Amikor a közintézmények is zárva voltak. Ha valaki nem tudná követni az eseményeket, akkor ez kérem gigademonstráció. Amit az egészségügyért, illetve az oktatásért tartanak. Illetve tartottak. Valószínűleg hatalmas hatással. Még akkor is, ha a médiában leginkább a konkurens polceleb Cser Ágnes reakciója látott napvilágot.

S mielőtt bárki azt mondaná, hogy micsoda zagyvaságok vannak az előző passzusban, leszögezném: ez a zagyvaság a nap betűterméseinek az eredménye. Azt, hogy a tüntetést az első reakciókban Sándor Máriáért tartották, az a Propelleren tűnt fel. A Nol.hu –ra hivatkozva a címben. Ahol, a sajtóetika nagyobb dicsőségére, és felismerve az eredeti cím cikiségét, átírták a címet. Immár a következő az éppen aktuális cím: „Fekete pólósok a Kossuth téren: 'Beteg ez az ország, és betegek a politikusok'”. A lapra invitáló internetcím azonban őrzi az eredetit. Talán csak addig, amíg egy informatikus meg nem jön a pancsolásból. Holott az eredeti cím valószínűleg jobban lefedi az első benyomásait a szerkesztőnek. De talán még a valóságot is jobban leírja. Amennyiben a Jobbikkal is parolázó ápolónő kétségtelenül, és véglegesen polcelebbé vált. Annak minden hátrányával. De azzal az előnnyel is, hogy akár a két szép szeméért is megjelennek az emberek a tüntetésen. Akkor is, ha különben dög meleg van, és sokan önnön levükben szaunázva kuporogtak a, legalább részben a VV-támogatta TérTánc-koncertről megmaradt, karton-stokikon. Azért, hogy részt vegyenek az éppen aktuális gigatüntetésen.

Kordon és karton
Fotó: MTI / Kovács Tamás

Mely gigatüntetést egy hónapja jelentette be. Úgy nagyjából. Hogy majd jön. Július elsején. Ami, s tekintsünk el a gigaság fogalmától egy pillanatra, azt jelenti, hogy Sándor Mária tanulékony. Tanult a pedagógusoktól. Ami nagyon derék dolog, ha már fellépett náluk a színpadon. Elvégre emlékezhetünk arra, hogy a pedagógusok mozgalmi arca is gigademonstrációt hirdetett annak idején. Remélem mindenki jól emlékszik arra a napra, amelyen ez megtörtént. Felforgatva Pestet és Budát. Tömegek vonulásával a városon át. Majd le vidékre, majd vissza. Midőn a folyton duzzadó tömeg Pukli Istvánnal a vállán, és a pedagógusok 12 pontjával az ajakán, nyughatatlanul beveszi az iskolák környékét, a köztereket és törvényt ül a hegyen. Azért aki egy ilyen gigademonstrációra emlékszik, az sürgősen igyon egy kávét, és tegye le az éppen olvasott fantasztikus irodalmat. Mert a valóságban a folyton-folyvást meghirdetett giga-, majd még gigább megmozdulások a valóságban csak kifárasztották, elaprózták, fásulttá tették a pedagógus-mozgalmat. Nagy szívességet gyakorolva a kormánynak, és jóval kisebbet a pedagógusoknak.

Tüntetési dream-team
Fotó: MTI / Kovács Tamás
Alkalmasint a Sándor Mária által beharangozta gigademonstráció sem tűnt a fentiekhez hasonló módon lezajlónak. Holott elvileg az oktatásért is virrasztottak. Amennyiben például Balog Zoltán lemondását is követelték. Mely aktusnak különben legfőbb ideje lenne. Mert az is egy alternatív idősíkon él, aki szerint az egészségügy, illetve az oktatás ügye a legnagyobb rendben van. S ezért aztán akár a legnagyobb rendben levőnek is lehetne tekinteni, hogy a gyermekek jövőjéért, valamint az emberek jelenéért egy megmozdulás keretében próbálnak tenni valamit. Mármint akkor, ha elég cselekvőképesnek lehet tekinteni a résztvevők vezetőit. S akkor még nem tettem említést a hitelességről, amely a pedagógusok mozgalmának szakszervezetei esetében eléggé a ruhatárban felejtettnek tűnik. De az elvileg civil oldalról is közalkalmazotti tanácsvezetők (Törley Katalin és Pilz Olivér), illetve egy iskolaigazgató (Pukli István) jelenti a köz vezető erejét. Ami nem is lenne talán probléma, ha hihető lenne a kormányt nem váltó Pilz, a rendpárti, és a szélsőségesektől el nem határolódó Tanítanék mozgalom, valamint az eddig minden hatalom Prokrusztész-nyoszolyáján megfordult Gallóné politikai semlegessége. A szakmaiságról szintén hallgatva. Mert fő a szakmaiság. Valami katlanban.

Az, hogy Sándor Mária az egészségügy helyzetéért joggal aggódók mozgalmát egy hasonló sínre lökte, az elég sajnálatos. Még akkor is, ha az idáig megtett út is hasonló. Egyre elaprózottabb megmozdulások, egy gyengébb ellenállással a szélsőségekkel szemben. Nem azzal, hogy Sándor Mária politikai celebbé vált. Ez akár törvényszerű folyamat eredménye is lehet. Azonban a tanárság, illetve az egészségügy két olyan ágazata a köz szolgálatának, amely jellegénél fogva nem lehet rasszista, illetve nem lehet szélsőséges. Mert ellenkező esetben a szolgálandó emberséget árulja el. Mozgalmilag. S ezért vártam volna el a testületi elhatárolódást. De mindegy. A tömeg azt kapja, aminek tapsolni hajlandó. Tömegesen.

Függetlenül attól, hogy a megtapsolt által képviselt véleményt mások mennyire tartják valósnak. A Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke szerint, például, Sándor Mária tudatosan félrevezeti a közvéleményt. Mert Cser Ágnes szerint akkorát emeltek a béreken, hogy a dolgozók nem győzik hazavinni. Mely megállapításon valószínűleg kínos mosolyra fakadhatnak az érintettek. Esetleg megállapítva, hogy egyfajta hatalmi harc indult a tömegek lelkéért a szakszervezeti vezető és a feketeruhás tüntetésszervező között. Ami lehet az utóbbi politikai közszereplővé válásának egyik állomása, de aligha változtat az egészségügyön. Aligha többet, mint a színpadi fellépőknek szóló taps az éppen aktuális giga-tünti résztvevőitől.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook