 |
| Sándor Máriáért. Vagy mégsem |
Tüntettek Sándor Máriáért pénteken, a Semmelweis-nap
alkalmából. Amikor a közintézmények is zárva voltak. Ha valaki nem tudná
követni az eseményeket, akkor ez kérem gigademonstráció. Amit az
egészségügyért, illetve az oktatásért tartanak. Illetve tartottak. Valószínűleg
hatalmas hatással. Még akkor is, ha a médiában leginkább a konkurens polceleb
Cser Ágnes reakciója látott napvilágot.
S mielőtt bárki azt mondaná, hogy micsoda zagyvaságok
vannak az előző passzusban, leszögezném: ez a zagyvaság a nap betűterméseinek
az eredménye. Azt, hogy a tüntetést az első reakciókban Sándor Máriáért tartották,
az a Propelleren
tűnt fel. A Nol.hu –ra hivatkozva a címben. Ahol, a sajtóetika nagyobb
dicsőségére, és felismerve az eredeti cím cikiségét, átírták a címet. Immár a
következő az éppen aktuális cím: „Fekete
pólósok a Kossuth téren: 'Beteg ez az ország, és betegek a politikusok'”.
A lapra invitáló internetcím azonban őrzi az eredetit. Talán csak addig, amíg
egy informatikus meg nem jön a pancsolásból. Holott az eredeti cím valószínűleg
jobban lefedi az első benyomásait a szerkesztőnek. De talán még a valóságot is
jobban leírja. Amennyiben a Jobbikkal is parolázó ápolónő kétségtelenül, és
véglegesen polcelebbé vált. Annak minden hátrányával. De azzal az előnnyel is,
hogy akár a két szép szeméért is megjelennek az emberek a tüntetésen. Akkor is,
ha különben dög meleg van, és sokan önnön levükben szaunázva kuporogtak a, legalább részben a VV-támogatta TérTánc-koncertről megmaradt,
karton-stokikon. Azért, hogy részt vegyenek az éppen aktuális gigatüntetésen.
 | |
| Kordon és karton Fotó: MTI / Kovács Tamás |
Mely gigatüntetést egy hónapja jelentette be. Úgy
nagyjából. Hogy majd jön. Július
elsején. Ami, s tekintsünk el a gigaság fogalmától egy pillanatra, azt
jelenti, hogy Sándor Mária tanulékony. Tanult a pedagógusoktól. Ami nagyon
derék dolog, ha már fellépett náluk a színpadon. Elvégre emlékezhetünk arra,
hogy a pedagógusok mozgalmi arca is gigademonstrációt hirdetett annak idején. Remélem
mindenki jól emlékszik arra a napra, amelyen ez megtörtént. Felforgatva Pestet
és Budát. Tömegek vonulásával a városon át. Majd le vidékre, majd vissza. Midőn
a folyton duzzadó tömeg Pukli Istvánnal a vállán, és a pedagógusok 12 pontjával
az ajakán, nyughatatlanul beveszi az iskolák környékét, a köztereket és törvényt
ül a hegyen. Azért aki egy ilyen gigademonstrációra emlékszik, az sürgősen
igyon egy kávét, és tegye le az éppen olvasott fantasztikus irodalmat. Mert a
valóságban a folyton-folyvást meghirdetett giga-, majd még gigább megmozdulások
a valóságban csak kifárasztották, elaprózták, fásulttá tették a
pedagógus-mozgalmat. Nagy szívességet gyakorolva a kormánynak, és jóval
kisebbet a pedagógusoknak.
 |
| Tüntetési dream-team Fotó: MTI / Kovács Tamás |
Alkalmasint a Sándor Mária által beharangozta
gigademonstráció sem tűnt a fentiekhez hasonló módon lezajlónak. Holott elvileg
az oktatásért
is virrasztottak. Amennyiben például Balog Zoltán lemondását is követelték.
Mely aktusnak különben legfőbb ideje lenne. Mert az is egy alternatív idősíkon
él, aki szerint az egészségügy, illetve az oktatás ügye a legnagyobb rendben
van. S ezért aztán akár a legnagyobb rendben levőnek is lehetne tekinteni, hogy
a gyermekek jövőjéért, valamint az emberek jelenéért egy megmozdulás keretében
próbálnak tenni valamit. Mármint akkor, ha elég cselekvőképesnek lehet
tekinteni a résztvevők vezetőit. S akkor még nem tettem említést a
hitelességről, amely a pedagógusok mozgalmának szakszervezetei esetében eléggé
a ruhatárban felejtettnek tűnik. De az elvileg civil oldalról is közalkalmazotti
tanácsvezetők (Törley Katalin és Pilz Olivér), illetve egy iskolaigazgató (Pukli
István) jelenti a köz vezető erejét. Ami nem is lenne talán probléma, ha hihető
lenne a kormányt nem váltó Pilz, a rendpárti, és a szélsőségesektől el nem
határolódó Tanítanék mozgalom, valamint az eddig minden hatalom Prokrusztész-nyoszolyáján
megfordult Gallóné politikai semlegessége. A szakmaiságról szintén hallgatva. Mert
fő a szakmaiság. Valami katlanban.
Az, hogy Sándor Mária az egészségügy helyzetéért joggal
aggódók mozgalmát egy hasonló sínre lökte, az elég sajnálatos. Még akkor is, ha
az idáig megtett út is hasonló. Egyre elaprózottabb megmozdulások, egy gyengébb
ellenállással a szélsőségekkel szemben. Nem azzal, hogy Sándor Mária politikai
celebbé vált. Ez akár törvényszerű
folyamat eredménye is lehet. Azonban a tanárság, illetve az egészségügy két
olyan ágazata a köz szolgálatának, amely jellegénél fogva nem lehet rasszista,
illetve nem lehet szélsőséges. Mert ellenkező esetben a szolgálandó emberséget
árulja el. Mozgalmilag. S ezért vártam volna el a testületi elhatárolódást.
De mindegy. A tömeg azt kapja, aminek tapsolni hajlandó. Tömegesen.
Függetlenül attól, hogy a megtapsolt által képviselt
véleményt mások mennyire tartják valósnak. A Magyarországi Munkavállalók
Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének
(EDDSZ) elnöke szerint, például, Sándor
Mária tudatosan félrevezeti a közvéleményt. Mert Cser Ágnes szerint akkorát
emeltek a béreken, hogy a dolgozók nem győzik hazavinni. Mely megállapításon
valószínűleg kínos mosolyra fakadhatnak az érintettek. Esetleg megállapítva,
hogy egyfajta hatalmi harc indult a tömegek lelkéért a szakszervezeti vezető és
a feketeruhás tüntetésszervező között. Ami lehet az utóbbi politikai
közszereplővé válásának egyik állomása, de aligha változtat az egészségügyön.
Aligha többet, mint a színpadi fellépőknek szóló taps az éppen aktuális
giga-tünti résztvevőitől.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése