2015. január 26., hétfő

Orbán megemlékezik, de miről

Egy számmal nagyobb kölcsön? kalapban
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Orbán Viktor, a kellő dokumentátori kísérettel, megjelent a Kozma utcai temetőben és beszédet celebrált az I. világháborús zsidó hősök sírjánál. Az elhangzottakat lehet hadovának minősíteni (akár érvekkel is alátámasztva). Azonban a alighanem sokkal nagyobb probléma az a szemforgató gesztus, amit gyakorolt. S amihez Heisler András, ő tudja miért, asszisztenciát biztosított.

Az mindenesetre kissé visszatetsző, hogy „olyan adattár létrehozását” emlegette, amely „megőrzi az elesett katonáink nevét”. Ami az adott helyen, és a később történtek ismeretében nem hadova, hanem pofátlanság. Az adott helyen emlegetve azért, mert ez nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy az elesett katona nevén kívül származását is nyilván kívánják tartani. Ez felér egyfajta post humus népszámlálással, ami a zsidóság körében, a vallási kötelmektől függetlenül is, enyhén szólva, rossz emlékű. Utálnám adott esetben azt a megközelítést, hogy lesznek hősi halottak, és még hősebb halottak. Azt pedig a történelem igazolta, hogy még komoly informatikai világcégnek is volna miért bocsánatot kérni a II: világháborús népesség-nyilvántartási rendszer rendeltetése miatt. Orbán Viktor tehát egy zsidó temetőben ne emlegessen adattárakat. Ez olyan minimális tapintat lenne, ami még egy zsebhoki-bajnoktól is elvárható lenne. Ha már miniszterelnökké választotta a Parlament. Mert a nép nem.

Nem kevésbé furcsa, legyünk csak eufémisztikusak, annak emlegetése, hogy a zsidóság áldozata Orbán Viktor beszédében, olyan tényező, ami nélkül „nemzetünkből nem veszik ki az életerő”. Miért furcsa? Az áldozat legnagyobbika, ha a valaki az életét áldozza. Akár önként, akár kényszer, gyilkosság hatására. A nemzeti életerő, a nemzeti élettér fogalomkörét legtöbbször olyan erők, olyan összefüggésekben szokták emlegetni, amely sokkal inkább a zsidóság kiirtásával, a zsidók ezen folyamatban való feláldozásával kapcsolatosak. S miközben a miniszterelnök szinte természetesen tapaszt némi szépségflastromot a második világégés áldozatainak sosemvolt kitlijére (nem egyszer csupaszon lőtték gödörbe az áldozatokat), egy zsidó temetőben emlegetni nemzeti életerőt, igencsak visszás, és inkább antiszemita megnyilatkozás.

Különösen azért, mert ismertek azok a gesztusok, amiket a kormányfő tett, illetve nem tett.
  • Horthy kultusza és a neohorthyzmus ellen sosem emelte fel a szavát. Holott a templomi Horthy-fétisek avatásánál annak a felekezetnek a tagja is asszisztált, amelynek Orbán Viktor is részese állítólag.
  • Orbán Viktor „elfelejtett” részt venni a Gyöngyösi Márton antiszemita megnyilatkozása után szervezett antifasiszta nagygyűlésen, de másnap egy igencsak antiszemita felhangoktól sem mentes beszédet mondott a Parlamentben;
  • Nem igazán publikus az elhatárolódása Szakály Sándor értékelésétől, mely szerint „csak” egyszerű idegenrendészeti kérdést oldottak meg a Gestapo szaktanácsai alapján a zsidókat a halálba deportálók;
  • Alkalmasint nem hogy nem határolódott el a Szakályt megvédő Boross Pétertől, hanem a mostani beszédén biodíszletként megjelent az említett politikus is;
  • Nem igazán publikus Orbán Viktor elhatárolódása Novák Előd legutóbbi rasszista megnyilatkozásától, de a Jobbik korábbi antiszemita megnyilatkozásaitól sem;
  • Nem tudunk arról, hogy valaha is elítélte volna a belügyi erők biztosító jelenlétét a gárda utódszervezeteinek avatásán;
  • Orbán Viktor nem lesz jelen kedden az auschwitz-birkenaui tábor felszabadulásának 70. évfordulója alkalmából, Lengyelországban rendezett megemlékezésen. Holott kiváló alkalom lenne arra, hogy kormányfői szinten határolódjon el a magyarországi antiszemitizmustól;

S ezek csak kiragadott példák. A legutolsóhoz hozzá tartozik az is, hogy január 27.-e 2005 óta a Holocaust áldozatainak emléknapja. Az ENSZ döntése alapján. Miközben, sajnos, elég sok, szinte túl sok jel mutat arra, hogy a zsidóságra a miniszterelnök, mint bármikor előrántható céltáblára gondol. Orbán Viktor maga mondta egyszer, hogy a tetteit és ne a pofázását figyeljék. A tettei és gesztusai továbbra is a weimari szakácskönyvet idézik. Így a szavai visszásak, és üresen konganak a múlt áldozatainak halott szemgödreibe nézve. Ezer év minden áldozatával szemben méltatlanul.

És ön, senor, együtt védené ezt a földet olyan emberekkel, akiknek szintén mindennél fontosabb az Államok szabadsága. Egy zászló alatt véreznének, meghalnának, és maga szerint ők gringók, ami egy csúfnév. A zászlók alatt csak egyfajta vér folyik ki: ez pedig piros, és semmi más.
(Rejtő Jenő: A Néma Revolverek Városa)

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook