Lázár az őszinte

A Brexit-szavazás hazai utózöngéjeként Lázár János legalább egy őszinte hang volt a kormányinfón. Igen, jól tetszenek olvasni. Lázár János, igenis, megérdemli az elismerést. Az Index közlése szerint ugyanis elismerte: neki a háta közepére sem hiányzik az Európai Unió, és nem szavazna Magyarország bennmaradására.

Ez akkor is figyelemre méltó őszinteség, ha a kormány működését, vagy a szélsőjobbos hangulatkeltést figyelemmel kísérve eddig is sejtettük: a hazai EU-tagsággal kapcsolatban több a frázis, mint a valós szándék. A széljobbon még a frázisok is elég szórványosan pufogtak persze, és az arrafele kacsingató orbanista hangulatkeltők lelkesen követték vezérüket az EU-ban elsősorban ellenségképet látó lózungok mocsarában. Miközben azért tartották a markukat az uniós pénzek alá. Mert nincs az az ellenségkép, amit el ne viseltek volna sokan a cserébe csorgatott milliárdokért. Ezt természetesen lehet gusztustalan gerinctelenségnek tekinteni, de a pénznek, mint régóta ismert, nincs szaga. Az EU-s pénzeken kövérre hízott gazdasági puhatestűekre is igaz lesz valószínűleg, hogy az unokájuk már nagyon morálisan fogja ki kérni magának, ha az első milliárdok forrását firtatják. Ha csak nem éri utol őket a gazdasági válság, illetve a vagyonelkobzás. Mely esetben ők lesznek szegény, elnyomott, és persze kifosztott mártírok.

Világért sem azok, akiknek most leginkább coki jár. Míg az oligarchák a kettős pávatáncot járják. Szóval, Lázár tulajdonképpen mégis csak üdítő kivételt képez. Még akkor is, ha a kijelentése akár a megfeneklést is jelentheti. Azt, hogy az udvari főkaparnok, aki szerint mindenki annyit ér, amennyit kapar, részéről elérte a teljesítőképessége határát. Azt, hogy egyszerűen nincs módjában számottevően bővíteni az uniós pénzekhez való hozzáférését. Így aztán már nem izgatja annyira az ország tagsága sem. S ebből a szempontból azok a körmondatok, hogy Európa nem azonos az EU-val, már nem sokat számítanak. Valószínűleg az elvárt frázisgyakorlatok tiszteletköreihez tartozik és annyi. Mert különben természetesen igaz, hogy a kontinens nem azonos a rajta időszakosan előfordulók politikai képződményeivel.

Ahogy a Kárpát-medence is itt volt a magyarok belovagolása előtt is, és konok nemtörődömséggel nézte megannyi náció ide-oda tekergését a területen. A kiírtódásokat és betelepüléseket. A spontán és kevésbé spontán népmozgásokat. Amelyek Európában is nem keveseket mozgattak meg a történelem során. Akár hol is húzódtak, és akármilyen birodalmi allűröket tükröztek az éppen aktuális hordahatárok. Jobbára elválasztva az embereket, és ellenségeket kreálva ott, és akkor is, ahol, és amikor, különben összefogva sem voltak biztosak a túlélés lehetőségei. Úgyhogy Lázár Jánosnak igaza van. A kontinens tényleg nem azonos a rajta élők politikai ambícióival. Ahogy a politikai ismereteivel sem. Ennek utóbbi alacsony szintjének köszönhető talán, hogy Angliában jobbára olyanok szavaztak a kilépés mellett, akiknek vagy gőzük nem volt a következményekről, vagy életkorilag már bele szarhattak azokba.

Ebből a szempontból akár itt is tarthatnának népszavazást. Tekintettel arra is, hogy a kormány kommunikációs manipulátorai már régen megdolgozták az alulinformált bégetőket. Akik valószínűleg alig vennék észre, ha egyszer csak egy birodalmi határok közé szorult zsákfaluban ébrednének. Különösen úgy, hogy előtte is csak az ökölrázásig jutottak, és azt követően sem lenne más a jussuk. Az ökölrázás. Mindig éppen azok felé, akiket megneveznek ellenségnek. Igaz, az uniós támogatások kiszáradása nyomán egyre alacsonyabb napidíjért. De majd csak siet valaki megmondani nekik időben, hogy éppen ki ezért a felelős.

Andrew_s