2016. február 29., hétfő

Nem csak az Oscarról

A „Saul fia” című film Oscar díjat kapott. Ez tulajdonképpen akkor is a teljes magyar filmgyártás sikere, ha ezt sokan kétségbe vonják. S akkor is, ha néhányan meg kisajátítják. Ahogy megindultak már az első elismerések, a jelölések után is a fanyalgások. Nem egyszer olyan reakciókat kiváltva, amely bőven átlendítette az ingát a túloldalon.

Alkalmasint a háttérviták, de még a rendező olykor szerintem meggondolatlan nyilatkozatai sem vonnak el semmit a film erényeiből, és abból a teljesítményből, melyet a színészek, és a technikai munkatársak nyújtottak. Ahogy az sem von le mindebből semmit, hogy emlékezhetünk arra: voltak időszakok, amikor a vízcsapból is a filmről szóló beszélgetések, beszámolók, háttércsevegések, és viták folytak. Ezt akkor is sajnáltam, és most sem gondolok rá jó érzéssel. Ahogy előre félek: egy újabb ilyen korszaknak nézünk elébe. Ha megtörténik, azt is sajnálni fogom. Nem azért, mert meggondoltam magam. Ahogy eddig, továbbra sem tervezem a film megnézését. S ezt éppen úgy magánügynek tekintem, ahogy máson sem kérem számon, hogy mit néz meg, vagy mit nem néz meg.

Ettől azonban, mint írtam, ostobaság lenne a film erényeit, az Oscarig tartó út során nyújtott teljesítményt lebecsülni. Mégis! Szinte még ki sem hirdették a magyar film sok éve várt sikerét, már megjelentek az első fitymá(ló)k. Afelett búsongva, hőbörögve, hogy miért nem honfoglalás, meg Trianon, meg akármi más, mint a Holocaust. Mert micsoda galádság ez így. Meg biztosan csak azért, meg különben is. Nekik mi az ördögöt lehetne mondani? Legfeljebb azt, hogy a „Saul fia” által, az általa elnyert Oscar által felértékelődött a magyar filmipar. Kiegészítve azzal, hogy az így elnyert felértékelődés a későbbiekben elkészülő filmek fogadtatására is hatni fog. S ehhez pusztán egyet kell elérni. Azt, hogy a lécet ne alulról vigyék át. Ehhez azonban meg kellene érteni, hogy a nemzetközi porondon, az ott megszokott színvonalnál kell jobbat produkálni. Ha nem megy technikában, akkor ötletességben, munkában. A melldöngetés kevés. Ahogy egyik nemzet zászlójának a kitűzése sem menti meg az összeomlástól azt a ferde falazású épületet, amelyből a silány építőanyag felét is kilopták.

Nos! A „Saul fia” felülről vitte át a lécet. Személy szerint még azért is hajlandó vagyok drukkolni, hogy készüljön a honfoglalásról, Trianonról, a Szent László legendáriumról, és bármi másról egy hasonló színvonalú és a nemzetközi mérlegeken is megmérhető film. Miért is ne?

De addig nyugodtan tapsolja meg mindenki, aki magyar a most díjazott magyar filmet. Akár látta, akár nem. Akár meg szeretné nézni, akár nem.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook