A „Saul fia” című film Oscar díjat kapott. Ez
tulajdonképpen akkor is a teljes magyar filmgyártás sikere, ha ezt sokan
kétségbe vonják. S akkor is, ha néhányan meg kisajátítják. Ahogy megindultak
már az első elismerések, a jelölések után is a fanyalgások. Nem egyszer olyan
reakciókat kiváltva, amely bőven átlendítette az ingát a túloldalon.
Alkalmasint a háttérviták, de még a rendező olykor
szerintem meggondolatlan nyilatkozatai sem vonnak el semmit a film erényeiből,
és abból a teljesítményből, melyet a színészek, és a technikai munkatársak
nyújtottak. Ahogy az sem von le mindebből semmit, hogy emlékezhetünk arra:
voltak időszakok, amikor a vízcsapból is a filmről szóló beszélgetések,
beszámolók, háttércsevegések, és viták folytak. Ezt akkor is sajnáltam, és most
sem gondolok rá jó érzéssel. Ahogy előre félek: egy újabb ilyen korszaknak
nézünk elébe. Ha megtörténik, azt is sajnálni fogom. Nem azért, mert
meggondoltam magam. Ahogy eddig, továbbra sem tervezem a film megnézését. S ezt
éppen úgy magánügynek tekintem, ahogy máson sem kérem számon, hogy mit néz meg,
vagy mit nem néz meg.
Ettől azonban, mint írtam, ostobaság lenne a film
erényeit, az Oscarig tartó út során nyújtott teljesítményt lebecsülni. Mégis!
Szinte még ki sem hirdették a magyar film sok éve várt sikerét, már megjelentek
az első fitymá(ló)k. Afelett búsongva, hőbörögve, hogy miért nem honfoglalás,
meg Trianon, meg akármi más, mint a Holocaust. Mert micsoda galádság ez így.
Meg biztosan csak azért, meg különben is. Nekik mi az ördögöt lehetne mondani?
Legfeljebb azt, hogy a „Saul fia” által, az általa elnyert Oscar által
felértékelődött a magyar filmipar. Kiegészítve azzal, hogy az így elnyert felértékelődés
a későbbiekben elkészülő filmek fogadtatására is hatni fog. S ehhez pusztán
egyet kell elérni. Azt, hogy a lécet ne alulról vigyék át. Ehhez azonban meg
kellene érteni, hogy a nemzetközi porondon, az ott megszokott színvonalnál kell
jobbat produkálni. Ha nem megy technikában, akkor ötletességben, munkában. A
melldöngetés kevés. Ahogy egyik nemzet zászlójának a kitűzése sem menti meg az
összeomlástól azt a ferde falazású épületet, amelyből a silány építőanyag felét
is kilopták.
Nos! A „Saul fia” felülről vitte át a lécet. Személy
szerint még azért is hajlandó vagyok drukkolni, hogy készüljön a honfoglalásról,
Trianonról, a Szent László legendáriumról, és bármi másról egy hasonló színvonalú
és a nemzetközi mérlegeken is megmérhető film. Miért is ne?
De addig nyugodtan tapsolja meg mindenki, aki magyar a
most díjazott magyar filmet. Akár látta, akár nem. Akár meg szeretné nézni, akár
nem.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése