2016. február 19., péntek

Rex, a „félelmetes”: Kitiltva

Rex, a „félelmetes”
Forrás: kutyabarathelyek.hu
Egy pillanatig sem vonva kétségbe azt, hogy a dübörgő nagypolitika milyen hatalmas jelentőséggel bír az életünkben, azért néha, ezt illetően, felbukkanhat némi kétség. A hétköznapok, normálisan, a mindennapokról szól. Hogy mennyire, az annak kapcsán futott át a neuronokon, hogy kitiltottak egy kutyát gyermekorvosi rendelőből.

A Fővárosi Kormányhivatal II. Kerületi Népegészségügyi Osztálya döntött úgy, hogy a gyermekorvos kutyája ezt követően nem lehet jelen a váróteremben, illetve a rendelőben. Csak, szobafogságra ítélve, az orvosi szobában. Az erről beszámoló hír alapján tudjuk, hogy a kutyát Rex-nek hívják, és a képek alapján német juhász. A Népegészségügyi Osztály ügyintézőjének nem tudjuk a nevét, és illetőségét tekintve bürokrata. Mégsem akarnám esetleg méltatlanul bántani. Esetleg kaptak egy állampolgári bejelentést, adott esetben névtelenül, és muszáj volt eljárniuk az ügyben. Mert Állampolgár Állampolgárovics bejelentéseire rá kell mozdulnia a hivatalnak adott esetben. Azonnal. Mert Rex nem fogja feljelenteni őket Strassburgban. Annál több esze van. A kutyának. De mondom, nem akarom megbántani a hivatalt, mert lehet, hogy volt bejelentés, és lehet, hogy nem. Az is lehet, hogy a HIVATAL egyik dolgozója találkozott a rendelőben a kutyával. S mert őt megfélemlítette a kutya, hát kitiltatta. Bármi lehet. Mindez, és az ellenkezője is. A tény attól, még tény marad. A kutya kitiltatott.

A hírt olvasva mégsem tudom elhessenteni a saját régmúltam helyzeteit, gondolatait. Ezek egyike az, és ezért nyugodtan megvethet bárki, hogy sokkal, de sokkal jobban kedveltem a nagymamám kutyáját, és amíg volt cicáit, mint a gyermekorvost. Már csak azért is, mert az állatok sosem hazudtak. Azt sem, hogy nem fog fájni, és azt sem, hogy holnaptól jobb lesz. Puhák voltak, szőrösek, és jó fejek. Gyermekfejjel, és a doktorbácsikkal, doktornénikkel összehasonlítva, nem egy esetben, fényévekkel őszintébbek. Úgyhogy egyáltalán nem bántam volna, azt hiszem, ha van egy kutya az orvosi rendelőben. Így teljesen meg tudom érteni azt, ha az orvosi rendelő várójában megsimogatható, a vizsgálat közben barátságos együttérzéssel figyelő négylábú nagyban segíthet a kis kétlábú pacienseknek. Túlélni a szükséges, de korántsem mindig kellemes látogatást. Ténylegesen oldva a stresszt a betegekben. S vele a szülőkben is.

Mert azt hiszem az, aki már ült egy beteg, nyűgös, a szuritól félő, stresszelő gyermekkel egy órát egy váróteremben, az pontosan tudja. A szülő sem ússza meg ép idegrendszerrel ezt a látogatást. Ha egynél több gyerek van a váróteremben, akkor még kisebb ennek az esélye. S nincs az a mesekönyv, ölben ültetős nyugtatgatás, ami ezen segít. Mert a szülő alanyi jogon is lehet ideges. Így gyanítom: a szülőkre is ráférne ilyen helyzetben némi kutyasimogatás. Akár van a kutyának flepnije arról, hogy nem idegbeteg és terápiás kutya, akár nincs. Mert a jelen esetben a hír egyik mondatocskája azt sugallja: ha a kutyának lenne terápiás kutyára vonatkozó szakképzetsége, akkor minden más lenne. Akkor lenne bizonyítványa stresszoldásból. Pusztán az, hogy a gyermekorvos nyilván tudja: a kutya nem okoz extra veszélyt a gyermekekre, az kevés. Az adott esetben, és a jelek szerint kevés. Az egy más kérdés, hogy a doki helyében a kutyát tényleg az orvosi szobámban tartanám. Aztán kinyitnám a szoba ajtaját a gyermekek előtt. A hivatal is megkapná a maga flepnijére azt, ami jár, és a kutya is megkapná a simogatást. Aki meg fél a kutyáktól, az nem megy be a szobába. Oszt jó napot!

Mert a kutyától félni is joga van bárkinek. akkor is, ha tudom: sok szempontból éppen olyan, egy ösztönös tartásra ráerősítve tanult reakció, mint az idegenektől való félelem. Alkalmasint egy bizonyítvánnyal terápiás lovaggá ütött kutyától, vagy akár egy vakvezető kutyától ugyanúgy félni fog. Személy szerint ebben az esetben inkább a félelmeit lenne jobb oldani, mint esetleg ráerősíteni. De ebben nem vagyok szakember. Vannak szakemberebbek. Nyilvánvalóan vannak helyzetek, amit nagyon nehéz megoldani. S tudjuk, az egészségügyben is vannak nehéz helyzetek. Alighanem sokkal nehezebbek is, mint egy kutya gyermekorvos-várótermi jelenlétének megoldása.

Azért egy kicsit remélem, hogy a Fővárosi Kormányhivatal különböző Kerületi Népegészségügyi Osztályai ugyanígy rámozdulnak a kórházi kosztról felröppenő tudósításokra. Netán a húgyszagú várótermek és kórházfolyosók mikrobiológiai felmérésére, és megannyi másra is. Csak ki ne derüljön, hogy egy harapós kutya szájürege is a gyógyászati sterilitás színtere. Néhány rendelőintézet várójához képest.

S Rex még csak nem is harapós, hanem gyermekszerető kutyája a gyermekorvosnak.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook