2016. február 7., vasárnap

Székesfehérvár, egyházak, ellenzék. Ellenzék?

Források: Budapest Beacon (Lestányszky Ádám),
illetve Rohamjelvenyek
Nagy nehezen elmúlt szoborállítási roham Hóman-ügyben Székesfehérváron. De ettől a jelek szerint nem múlt el a szélsőjobboldali imádat a területen. Ezt látszik jelezni az a felvonulás, amelynek keretében Szálasi sem az elutasított hominidák körébe került. Alkalmasint több kérdést felvetve, mint megválaszolva annak kapcsán, hogy tulajdonképpen mi is a politikai hangadók viszonya ahhoz, amit a nyilaskeresztes fasizmus képvisel.

Az Obama-nyilatkozat körüli huzavona azt látszik erősíteni, hogy a kormányzat csak nagyon ímmel-ámmal hajlandó szembe fordulni az antiszemita passzáttal. A paramilitáns csoportok iránti rokonszenvet pedig jól mutatta annak idején, hogy a gárda-utódok gyűlését belügyi erők felvigyázták. Amikor tehát a gárdával belsőséges kapcsolattal rendelkező vezető által fémjelzett, Székesfehérváron különben nem fellépett, Jobbik előretöréséről papol a kormányoldal, akkor valószínűbb a politikai, mint az ideológiai félelem. Valószínűleg sokkal jobban félnek a Fidesz környékén attól, hogy a totalitárius tervek valós haszonélvezője a paramilitáns szervezeteket egy önkéntes honvédség keretében esetleg legalizáló párt lesz. Amely párt megerősödhet annyira, hogy a Fidesszel szemben zsarolási potenciállal rendelkezhet. Ahogy a szükségállapot-törvény kapcsán már tárgyalási kényszere van a kormánypártnak. Ugyanakkor botorság lenne azt hinni, hogy csak a Fidesznek érhető tetten a felelőssége.

Tekintettel arra, hogy nyilaskeresztes mozgalom annak idején számos ember haláláért volt felelős, a székesfehérvári szentmise kapcsán elvárható lenne a keresztény egyházak elítélő reakciója is. Leginkább azért, mert a nem éppen árja származású Jézus egyik tanítása sem arról szól, hogy irtsd ki felebarátaidat. Az ellenkezőjét azonban hirdette. Amikor tehát egy keresztény egyházi személy hajlandó a tömeggyilkosok emlékére misét mondani, akkor alapvetően Jézus tanításait gyalázza meg. Egy ilyen, alapvetően isten-tagadó gesztusért volt, amikor papot égettek volna. Ezt értelemszerűen nem várom el az egyházak vezetőitől. De az elhatárolódást az egyházi hierarchián belüli vizsgálatot, azt hiszem, nyugodtan el lehetne várni. Még akkor is, ha szinte biztosan nem következik be, vagy legfeljebb valami „édesfijamejnyebejnye” szintű elmarasztalás követi. Jó példa erre a 2013-as Horthy-fétis avatásának ügyében mutatott reakció. Amely alkalomból különben szintén nem lehetett látni a tiltakozó püspököket a Hazatérés Temploma körül. Most sem Székesfehérváron. A kereszténykonzervativizmust hirdető jobboldaliakról és a hazai keresztény egyházakról tehát ismét ki lehet állítani a lelki szegénység, a gyávaság, a fasizmussal összekacsintó kurzus bizonyítványát. Csak remélni lehet, hogy éppen úgy nem minden keresztényt sikerül behülyíteni, ahogy a II. világháború alatt is számos keresztény tudott Ember maradni. Akár a vértanúságot is vállalva az emberek megmentéséért. Azok elől mentve embertársaikat, akikért most szentmiséztek.

Amellett persze ott vannak azok szervek, amelyeket elvileg azért tartanak, hogy elejét vegyék a népirtásokat elkövetők dicsőítésének. Ahogy a recski szadista őröket éltető pufajkás menet ellen is joggal elvárható lenne a jogállami fellépés, úgy a székesfehérvári vonulással kapcsolatban is nyitva marad az a kérdés: hol maradt a belügy? Legalább akkor, amikor a képek, a felszólalások által is láthatóan nyilvánvalóvá vált az SS példaképként állítása. Még akkor is, ha a kiállított fiú egyenruhája, és az egykori egyenruha közt van néhány apróbb eltérés. A hasonlóság azonban nehezen nem észre vehető. Az sem a szervezők „jóindulatán” múlt, hogy díszvendégként nem ért oda, és nem szólalt fel Klaus Grotjahn SS-veterán. S aligha az várható el egy ilyen alkalommal a belügytől, hogy lábhoz tett jogállammal azt kezdje majd ecsetelgetni, hogy ez az SS nem az az SS, és ez a Szálasi nem is olyan nyilas Szálasi. De még az is elképzelhető, hogy a belügyi apparátus nehezen mozdul meg magától, és Godot helyett bejelentésre várnak.

Ebben az esetben olyan további kérdések merülnek fel, hogy: történt-e egyáltalán bejelentés az adott megmozdulással kapcsolatban? Valamint az is, hogy: ha történt, akkor mi lett a sorsa? Kivizsgálták? Milyen határozat született, és azt ki jegyzi? Miközben természetesen ezek a kérdések nem csak a belügyi apparátus irányából megválaszolhatók. Elvégre azt sem tartom kizártnak, hogy az ellenzéki pártok százával szórták meg a rendőrséget, ügyészséget a székesfehérvári vonulás kapcsán megfogalmazott bejelentéseikkel. Ebben az esetben pedig baromi egyszerű a válasz megtalálása a kérdésekre. Pusztán jelentkezniük kellene a bejelentések és az arra kapott válaszok másolatával, azok közzé telével.

Mielőtt még azt hinnénk: az ellenzék sokkal inkább gyakorol gesztust a támogatói közt található látens, vagy nem is annyira látens rasszistáknak, mintsem fellépne egy, a székesfehérvárihoz hasonló rendezvény ellen. A bejelentések elmaradásának másik alternatív magyarázata még szégyenletesebb lenne. Azt sejtetné ugyanis, hogy az ellenzék már régen megkötötte a 2018-ra vonatkozó háttéralkukat Jobbik-Fidesz-KDNP tengellyel. Amely megállapodások gyanúját már a 2014-es választások szinte tervszerű elvesztése, a Jobbik féligazságaira adott, a szélsőségeseknek nem gesztust gyakorló válaszok elmaradása is felvethette.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook