Vezércsere a pedagógus-kerekasztal előtt

Fotó: MTI / Máthé Zoltán

Pár napja írtam a tanár-tüntetések kapcsán: „Pannónia Géniusza nyomja le a népek torkán ugyanazt, ami most van. Legfeljebb pár pántlikát és államtitkárt kicserélve. Egy másik helyről áthelyezett hű csinovnyikkal”. S valóban. A hétvége eddig a kádárista nosztalgia jegyében telik. Már ami az oktatást illeti. Orbán kifejtette, hogy minden rendben van az oktatással. Majd jött a hír, hogy menesztik Czunyinét, a közoktatási államtitkárt.

Alkalmasint az utóbbi gesztus nem hogy várható volt, de nem is jelent sokat. Annyiban semmiképpen nem, hogy a tavaly nyáron az ostobaság védőszentjeként közismertté váló államtitkár kétségtelenül egy könnyen feláldozható láncszemként gyengélkedik a hatalom gépezetében. Nem most kellett volna meneszteni, hanem ki sem kellett volna nevezni. Hacsak nem éppen azt a szerepet szánták neki, hogy adott esetben feláldozható legyen. Ahogy a korábbi cikkben írtak szerint a Klik beáldozása sem lenne nagy ügy. Látszatengedmény a pedagógusok nyomásának. Minden valós hatás nélkül. A közoktatás centralizáltságának megvalósításban ugyanis már eljátszotta a szükséges szerepet. Az, hogy helyette majd egy államtitkársághoz fognak befutni az oktatás kézivezérlésének a szálai, édes mindegy lesz. Ugyanakkor a Klik, mint megnevezhető fétis, képviselhet addig is minden rosszat. A tüntetésnek tapsolók pedig csettinthetnek a megszüntetésekor: elértünk VALAMIT. Mely valami ugyan szinte a semmivel lesz egyenértékű, de azért a katarzis nem fog elmaradni. Azért persze Czunyiné menesztésekor is érezhetnének páran egy kisebb sikerélményt.

Még akkor is, ha egy már korábbról ismert recept leporolásáról van szó. Olyan receptről, amiért nem is kell a Kádár-korszak, a jelenleginél nagyságrendekkel átgondoltabb oktatási rendszeréhez visszakanyarodni. Nagyjából ezt láthattuk akkor is, amikor, 2013. februárjában, Klinghammer István megnyerte a felsőoktatás lezüllesztéséért felelős tisztséget. Akkor, részben a diáktüntetések nyomán Hoffmann Rózsa visszaszorítása volt egy hasonló látszatpékségi gesztus. Meghagyva neki a közoktatást. Ugyanakkor világos volt már akkor is, hogy az új államtitkárral alig változott bármi is. Pusztán egy nehezebb, a diákok kiszolgáltatottságával bármikor visszaélni képes, rektorként erre szocializált tárgyalópartner került az asztal mellé. Ahogy nem véletlenül döntött úgy a kormányzat hatalmi gépezete, hogy a pedagógusokkal szemben legalább egy Palkovics kell az asztal mellé. Az, hogy Czunyiné Bertalan Judit ennek keretében milyen névvel ellátott parkoló pályára került, részletkérdés. A lényeg, hogy egy olyan ember ül majd le kerekasztalozni, aki korántsem járatlan a pedagógusok egymással szembeni kijátszásában, a programtalanság kihasználásában, és a visszaélésben azzal, hogy tárgyalópartner fél a tükörbe nézni.

Ezzel a gesztussal különben jól látható vált az a hatalomtechnikai lépés, amivel a pedagógusokat beengedték a zsákutcába, ahol most lehet próbálkozni a tűzfal megmászásával. Ha ezután a látszatgesztus után sem ül senki le kerekasztalozni, akkor a pedagógusokból lesz a bűnbak, amiért semmi gesztust nem méltányolnak. Ha leülnek kerekasztalozni, akkor a tárgyalni képesek lesznek az árulók. Akik leülnek, azoknak meg bármikor fel lehet tenni a kérdést, hogy mennyiben is képviselik a pedagógusokat? Lehet persze majd minden csúnyát gondolni a jelen sorok szerzőjéről, ahogy a korábbi írás kapcsán is megkaptam. De azért a Klik-előtti korszak restaurációját váró, valós, jövőkép hiánya, a „B-terv” kialakításának elhanyagolása, a csak követelésekben való kiáltvány-kikiáltás még nagyon vissza is üthet. Már csak azért is, mert Palkovics László tényleg nem könnyű eset. Jó néhány oktatásügyi trófeával a sifonérban.

Amelyek közül, azért, mert egykor a Kertészti és Élelmiszeripari Egyetemre jártam, számomra kétségtelenül a Corvinus-story a legemlékezetesebbek egyike. Ugyanakkor a felsőoktatás teljes megkutyulásának folyamatában is egyfajta állatorvosi ló. Annak demonstrálására, hogy mit képes elérni a hatalom képviselője akkor, ha egy szervilista, valós program nélküli, csak a saját személyes előny-rendszeréért kiállni képes és hajlandó tárgyalópartnerrel ül egy asztalhoz. aki, nem mellékesen, képtelen arra, hogy számot vessen, illetve szembe nézzen a saját, valamint környezete gyengeségeivel. Mert lehet szép szavakkal, eufémisztikus magyarázatokkal, a hatalom apró engedményeinek felnagyításával szépíteni a helyzetet, a tény attól még az, hogy a Corvinus-t átszervezték. Gyakorlatilag az eredeti tervek mentén. Amiért, a Matolcsy-karon kívül, nem tudni még, hogy mit ígértek a rektornak. Lehet, hogy tényleg egy államtitkárságot? Legkésőbb a kinevezésekor megtudjuk.

Ahogy azt sem lehet tudni, hogy kerekasztalhoz Palkovics milyen ajándékcsomaggal érkezik. Az ott ülők számára. Az első, hatalomtechnikai csörtén már minden esetre túl van a kormányzat. A pedagógusoknak legfőbb ideje lenne, ha még nem késő egyáltalán, felkötni a felkötni valóikat, és kiizzadni valamit, ami túl megy az „adjátok vissza a langyos vizeinket” témakörén.

Andrew_s