S akkor lezajlott a pedagógusok tüntetése. Ahogy több
bejegyzés elején megtettem, itt is azzal kezdhetem: Sokan sokfélét fognak róla
mondani, elemezni. Rendben is van. Talán az elemzések végére az is ki fog
derülni, hogy tulajdonképpen miért, kikért, kik vezetésével tüntettek. Tudom,
mindjárt jönnek a válaszok: mindez tudható. De vajon tényleg tudható? Tudják
is? Az első reakciókat olvasgatva ez korántsem biztos.
Lázár azt mondta, hogy a tanárok balhézni akarnak. Ezek
után a tüntetésen többször elhangzott, hogy nem balhézni akarnak. Ennek
igazolására Sándor Mária öt perc néma csöndet kért a tüntetés végére. Aki, mint
tudjuk, nem pedagógus. Ellenben, hogy az első harmad közepébe vágjak, annak a
véleményének is hangot adott, hogy a tanárokról kell példát venni egységben.
Egyébként azzal semmi baj, hogy más szervezetek is szolidárisak egy szakmai
megmozdulással. Adott esetben legyenek is! De azért ugyebár a közvélemény felé
mégis csak a pedagógusok által szervezett tüntetésként lett aposztrofálva a
megmozdulás. Vagy mégsem? Mert az internetes egyik vélemény például azt mondja:
„Csak elfogult, ostoba lát benne
tanártüntetést. Az oktatás szisztematikus, hozzánemértő szétverése elleni
tüntetés volt. Ahol kisebbségben vettek részt tanárok is.” Az tehát szinte
biztos, hogy valami kommunikációs hiba alakulhatott ki a szervezők, a
résztvevők, és a híreket olvasók között. Tekintettel arra, hogy a bölcsődékben
dolgozókkal, illetve a két tanári szakszervezettel legalább három, a
pedagógiában érdekelt szakmai képviselet fellépett a színpadon, talán még a
beszédet mondók is beleestek ebbe a hézagba.
Nem vitatva különben, hogy a magyar oktatás valóban
romokban van, és bőven van mit számon kérni a politikán. S azt sem vitatva,
hogy a béremelés önmagában nem is old meg talán mindent. De amennyiben
bérkövetelés egyáltalán nem volt, akkor a kerekasztalon a miniszter miért
tartotta szükségesnek a béremelést
kiemelni? Csak nem azért, mert felajánlották, de a nyakas szakszervezet
visszautasította azzal, hogy őket ez nem is érdekli? Erős kétségeim vannak.
Úgyhogy még egy rés a kommunikációban. S lehet azt mondani, hogy ez egyetlen
internetes vélemény. Azonban több fórum hozzászólásai alapján elég zavarosnak
tűnik a köztudati kép. Csak abban bízok erősen, hogy a tüntetők többsége legalább
a saját megjelenésének okaival tisztába keveredve jelent meg. Legyünk tehát
optimisták ezt illetően.
Még a tüntetés elején, a korábbi bejegyzésekkel is
összhangban azt a megjegyzést tettem, hogy: „Valójában ez a mai tanár-tünti szerintem egy, a szakszervezetekkel
előre lezsírozott gőzleeresztés”. Azzal is kiegészítve, hogy „Kár, mert jobb lenne, ha nem ez lenne. Ha
kiderül, hogy mégsem, akkor majd örülök”. Akkor még nem lehetett pontosan
tudni, hogy hányan is lesznek jelen pontosan. Csak az látszott már pár napja
körvonalazódni, hogy csak kiáltványok szintjén mozgó kommunikációs petárdákkal vannak
sokan felszerelve a tüntetéshez. Miközben a kiáltványokhoz szolidaritást várnak
el a társadalom nagyjaitól, az aprajával foglalkozók. Holott a kiáltvány az
olyan valami, amitől a tanár-diák-szülő háromszög viszonyrendszere nem lesz
okvetlenül jobb. Holott a társadalmi szolidaritáshoz ennek a viszonynak inkább
jónak, mint rossznak kellene lennie. Személy szerint így sokkal hitelesebbnek
éreztem volna a szolidaritás kölcsönösségének bejelentését. A kiáltvány első
pontjaként azt beillesztve, hogy „1.
Teljes körű pályaalkalmassági vizsgálat”. Hogy a szülők még véletlenül se
találkozzanak azzal a laza ötöddel-hatoddal, akiket az iskolák közelébe sem
szabadna engedni. Óvodától, egyetemi katedráig. Már csak azért is, mert mára
sok ott ül közülük sok a kontraszelektált vezetői székekben. Így, bármilyen
átalakításnál, bármilyen fizetésemelésnél ők fogják olvasni a névsort. Valamint
ők fognak tárgyalni a szakszervezetekkel is adott esetben. De a
szakszervezetekben akkor is előfordulhatnak, ha történetesen nem vezetők.
A kiáltvány továbbá olyan valami is, amivel nem lehet a
táblára írni. Sem krétával sem egy optikai pozicionálóeszközzel. Ezzel szemben
lehet vele követeléseket tolmácsolni. Kinek is? A regnáló kormánynak. Aki aztán
fogja a követeléseket és teljesíti. Ezzel a gesztussal a tüntetés szervezői gyakorlatilag
a hatalom kezébe tették le a döntést a követelmények teljesítéséről. Lehet
persze ettől még azon polemizálni, hogy erővel vagy anélkül, és bezzeg milyen
okosak, szépek és sokak voltunk. Lám-lám a hatalom teljesíti amit követeltünk.
Ám a hatalom ettől még a helyén marad. Valójában, és lecsupaszítva, a csak
követelésekkel előálló, de a teljesítést a hatalom kezébe tevő megmozdulás nem
gyengíti, hanem erősíti a hatalmi patriarchátus önképét. Valamint a közképét
is. Erre majd tessenek emlékezni, amikor a tüntetés eufóriája már elmúlik, de a
hatalom jelenlegi struktúrája még megmarad. Lázár, a balhézós szövegével pedig elérte, amit akart. A tüntetők bementek az ő utcájába, és csendben nem csináltak semmit. Pusztán az a vágy, hogy megcáfolják Lázárt, úgy megbénította a tömeget, mint nyulat a reflektorfény.
Márpedig a hatalom struktúráját tekintve A PSZ elnökasszonya
igen régi motoros. Annyira, hogy harminc éve nyüvi, még társadalmi
berendezkedéseken is átnyúlva a szakszervezeti hierarchiát. Az a kiáltványalapú
hatalom-erősítés egy ifjú segédoktatótól még lehet ifjonti hevület eredménye.
Valakitől, aki belülről is pontosan ismerheti a diktatúrákban működő
szakszervezeti megoldásokat, ezt csak erős fenntartásokkal tudom elfogadni. Ami
természetesen marginális kérdés. Mármint, hogy nekem mi tetszik, vagy mi nem. De
talán nem teljesen véletlen, hogy maradtak a kiáltványoknál, a követeléseknél,
az alternatívák fel nem mutatásánál, a bizalmat erősítő pályaalkalmassági
kérdések agyonhallgatásánál. Mely utóbbit 2012-ben
még Mendrey is fontosnak tartotta. De, talán az érintettek, az iskolaigazgatók
körének áttekintése után valahogy kiszürkült a PDSZ köz-kommunikációjából is.
Így, miközben továbbra is tudom, hogy a véleményem a nagy
eufóriában indifferens, talán mégis el kellene gondolkodni azokon a bizonyos
alternatívákon. Beleértve az alternatív érdekképviselőket is. Mert biztos jó
dolog megkiabáltatni a tömeget, hogy: lépjetek be a szakszervezetbe. De nagyon
nem lenne mindegy, hogy melyikbe, és annak ki, illetve a hatalom felé mennyire
gazsuláló a vezetője. S persze egy tüntetés célját illetően kicsit messzebbre tekinteni, mint a csoportos megjelenés katarzisa, és a kimerítő szövegek végighallgatásának sikerélménye.
Andrew_s
mondjuk, a péter piroska címkét feltenném ezekhez a cikkekhez, hátha egyszer kiderül róla valami valamelyik újság felületén, akkor tudja majd a google, h p.p. és gallóné u.a. ez nem gonoszkodás, csak praktikum. :-)
VálaszTörlés