2015. június 7., vasárnap

Az orbáni frázisceruza alatt

Forrás: Kétfarkú Kutya Párt
Az éppen országos vitákat, és nem kevés ellenérzést kiváltó idegengyűlöleti konzultáció plakátkampánya ismét remek figyelemelterelés. Még nem tudjuk, tudhatjuk, hogy mekkora és milyen disznóság zajlik a háttérben. Így egy kicsit miért ne ülhetnénk fel a kormányzati körhintára. Csak nem árt majd menet közben néha széttekinteni.

Már csak azért is, hogy időben feltűnjön a valós szándék. Lett légyen az akár egy jól előkészített néputálati törvénycikkely. Ami alapján a magukat kiváltságosoknak gondolók a kevésbé kiváltságosok névsorát gondolják meg összeállítani. Elfeledve azt a nagyon régi, még a francia forradalom korából származó mondást, hogy „követni fogsz ezen az úton!”. Mely mögött, akár valóban elhangzott Danton szájából, akár nem, elég mély filozófiai igazság van. Az, hogy aki pökhendi önhitséggel akar emberek emberi státuszán, léthez való jogán vitatkozni, nagyon könnyen találhatja magát egy listán. Melynek eredményeként eljuthat oda, hogy elmondhatja: „nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz”. Erre meglehetősen sok példa van a történelemben. Ahogy arra is, hogy az emberség és emberiesség féreg-osztályú árulói általában meg is lépik, hogy időnként bővítik azt a bizonyos listát. Egyszerűen nincs más lehetőségük. Egyfajta hatalmi narkotikumhoz hasonlóan függővé válnak. Nem azért, mert az embertelenség és a pogromokra való hajlam cseppfertőzéssel terjed, hanem azért mert az emberek bizonyos rétegeinek mondvacsinált okokkal való eltüntetése a társadalomból rontja a szerep-hatékonyságot, és a teljes rendszer hatékonyságát.

Jól mutatta ezt a Római Birodalom, amelynek alapját a motiválatlan, pontosabban félelemmel motivált, alulteljesítő rabszolgamunka adta. Egy adott munkához, bármilyen heroikusnak tűnő beruházásokat is hagytak maguk után a rómaiak, több élő munkát használtak, mint amire valójában szükség lett volna. Amellett hiába csattogott a korbács, folyamatos rabszolga-utánpótlásra szorult a rendszer. Amikor ennek beszűkült a lehetősége, az erőforráshiány derékba törte a birodalmat. Ezért ostobaság az alulmotivált és alulfizetett közmunkaalapú rendszerről azt hinni, hogy bármit megold. Alapvetően egy elszegényedési spirált táplál, amelynek centrifugális erejétől hajtva menekül, aki tud. Nem is okvetlenül a rendszer széléről lepattanva. Jól látható, hogy pont az a réteg távozik a gazdasági exodus kormányának működése okán, akik segíthetnék a társadalmi hatékonyság növelését.

Amikor a rendszer hatékonysága csökken, akkor nyilvánvalóan meg kell erre találni az okot. Egy velejéig korrupt, és a saját hatalmától megrészegült rendszer csúcsán a legritkább esetben szoktak kiállni, kihirdetni a végeredményt és lemondani. Néró sem tette meg, és Orbán sem fogja megtenni. Magától semmiképpen. Az az ellenzék, amelyik valami csodaváró attitűddel ezt hiszi: hülye. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy kell a bűnbakok kinevezése a rendszerbe. Lehetőleg differenciálatlanul és olyan alapon, amely ellenőrizhetetlen. S ezáltal minden cáfolatnak ellenáll. Annak idején a keresztényeket üldözték, mert „csak”. A harmadik birodalom univerzális bűnösei az egyházi hagyományokat túlspilázva a zsidók lettek. Meg a kommunisták. Meg a szakszervezeti vezetők. Definiálva eközben a „szolganépeket”. Mert arra Hitler is rájött: valakinek dolgozni is kellene. Alkalmasint a magyarokat is megvetve, koncnak odadobva. Amiről szeretnek megfeledkezni a hazai Hitler - funclub tagjai.

Az orbáni rendszer hatékonyságának nullához közelítő voltát tehát két dolog is jelzi. Az egyik, hogy egyre inkább az alulfizetett közmunkát erőlteti. Mert egyszerűen nem maradt pénz sem arra, hogy piaci béreket biztosítsanak az elvégzett munka ellenértékeként. A másik, hogy regnálása óta folyamatosan ellenségképek képzésével operál. Volt itt már ellenség szinte mindenki, aki nem hithű orbanista. Olykor még azok is. Volt ellenség az EU, miközben az uniós támogatásokból zsírosodott az oligarchia. Voltak ellenségek a komcsik, miközben a Fidesz vált a volt MSZMP-vezetők és tagok egyik legnagyobb lerakodóhelyévé. De hallgatólagosan megtűrték a cigányozást, Orbán burkolt szalon-antiszemitizmusáról sem megfeledkezve. Akkor is, ha Orbánnak a MAZSIHISZ-vezetők is gratulálnak olykor. Míg elérünk a jelen kor éppen aktuális menekült-ellenességéhez. Most éppen ők a bűnbakok, akik miatt az éhező családok elől kellene elvenni a kenyeret. Holott az alapvető probléma éppen a kenyér, illetve a piaci béren fizetett munkahelyek hiánya. Nem véletlen az, hogy sokkal többen hagyják el az országot, mint ahányan itt maradnak a menekültek közül. Miközben tehát Szent István óta tudjuk, hogy az ország kulturális fejlődésének a záloga a nép-keveredés, míg a kihívástalan konzervativizmus maga a hanyatlás, az orbáni propaganda nem véletlenül az utóbbi felé tereli a közvéleményt.

Most éppen az idegenek a bűnbakok. A pogromok sem lesznek mások adott esetben, mint idegenrendészeti ténykedések. Ezt Szakálytól tudjuk. Nem véletlen talán, hogy a Veritas vezetője a helyén maradt, és továbbra is élvezi a Fidesz támogatását. Kell az ideológiai háttér. Lehet persze azon vitatkozni, hogy ez mennyire kiszámított politika Orbán részéről és mennyire része egy zavart elme köd-böffentéseinek. A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Miközben általánosan elmondható, hogy a társadalmat megosztó gyűlöletpropaganda szinte mindig a rosszul működő, idiótán ócska hatalmak fegyvere. Akkor is, ha a saját hatalmi tébolyán belül kevergő vezető intézkedéseiben lehet rendszer. A felelősség elöli pánikszerű menekülés pedig meghozza a bűnbakképző attitűdöt. A hatalom környékén sürgölődő haszonélvező réteg pedig ezt erősítheti is. S mert nekik a jelen rendszer fenntartása a közvetlen érdekük, hiába esne ki Orbán a játékból. Szinte biztosan találnának más hibbantat, akit a helyére tehető.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook