2015. június 16., kedd

Mély és sötét, a múltnak...

2015. májusának vége fele nagy bejelentést tett Holocaust-ügyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora, Szuromi Szabolcs. Annak közhírré tételével, hogy „a holokauszt és emlékezete” címmel új, kötelező, közismereti tárgyat. Normális körülmények között azt mondhatnánk, hogy ez, az egyetemi autonómia jegyében, az egyetem belügye.

Magyarország azonban az át, és agyonpolitizált lózungok országa, ahol nem történhet semmi anélkül, hogy ne születnének nyilatkozatok és ellennyilatkozatok. Akár a Parlament elé is hurcolva mindent, vagy bármit, amiből egyik vagy másik politikai csoport politikai tőkét remél kovácsolni. Nem állítom persze, hogy Schiffer Andrást csak ez motiválta, amikor azonnali kérdésként feszegette az említett tárgyat az országgyűlésben. De abban sem vagyok biztos, hogy a felszólalást megalapozó szempontrendszerben nem szerepelt a politikai haszonszerzés lehetősége. Talán ennek köszönhető, hogy fel sem tűnt a saját mondandójának néhány önellentmondása, pontatlansága. Az utóbbiak közül az, hogy bár Auschwitz egyfajta jelképévé vált a Holocaustnak, a népirtás kényegesen tágabb fogalomkör. Az ellentmondások tárgykörét pedig azzal sikerült bővíteni, hogy gyakorlatilag kétségbe vonta az egyetemi autonómia létét azzal, hogy parlamenti, politikai pályán gondolta megtámadni a tárgy egyetemi oktatását. Ezzel pedig, noha az LMP-t ellenzéki pártként szereti emlegetni, maga szolgáltat alapot az említett autonómiának a kormányzatnak oly kedves megkurtításához.

Miközben persze előkerülnek azok az érvek, amelyek félig-meddig igazak is lehetnek. Az egyik, hogy az embertársak elfogadásának tanítását sokkal korábban kell megkezdeni. Schiffer szerint a Holocaust történetének oktatását már középiskolában. Mintha a „kötelező olvasmány-effektus” középiskolában nem hatna éppen úgy, mint az egyetemen. Mert a másik féligaz érv ebbe a körbe tartozik. A kötelezőség kontraproduktív hatása. Ami sok tekintetben igaz. Akkor, ha a fajelmélet, a rasszizmus, a kirekesztés jelenségét, a hatások csökkentését abban látja valaki, hogy kialakít egy tantárgyat, és azt hiszi ezzel megoldotta a problémát. Ugyanakkor a népirtások szociológiája, a kritikus szemlélethez szükséges ismeretek egyidejű megtanításával lehet egyetemi tanterv része. S az európai történelemben sajnos „a holokauszt és emlékezete” bőven szolgátat ehhez „alapanyagot”.

Ugyanakkor az LMP társelnökének mondandója sajátosan rímel egy csúsztatásokkal teli, interneten megjelent irományra. Legalábbis a kötelezőséget feszegető részére annak a „Nyílt Levélnek” nevezett szövegnek, amit Dr. Balogh Sándor néven jegyeznek. S végkövetkeztetésében eljut odáig, hogy Szuromi Szabolcs kezdeményezése tulajdonképpen egy olyan összeesküvés része, aminek célja a Magyarországot lejáratni szándékozó antiszemita megnyilvánulások kiprovokálása. Mely szemléletből szinte természetszerűen következne, hogy a fennhangon zsidózó, illetve más népcsoportok ellen uszító politikusok, illetve szervezetek mind cionista ügynökök. Ürgebőrben. Amely ruha-alkotóra, pergamen helyett, biztosan valami titkos szöveget is rákarcoltak.

Miközben mégis azt lehet mondani, hogy érdemes egy-egy ilyen irományt elolvasni. Különben sosem alkothatnánk képet arról, hogy milyen mélyrepülésekre képes az, akinek szellemét és szemüvegét elönti a félhomály. Olyannyíra, hogy simán beidéz, egy nem éppen antrasszista portálról, Ilan Mornak tulajdonítva, egy ilyen mondatot: „a holokauszt megismertetését és az antiszemitizmus terjedését az oktatás-nevelés területén kell elkezdeni”. Miközben egy másik forrás szerint Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete arról beszélt, hogy „az antiszemitizmus megelőzésének leghatékonyabb módja a nevelés, az oktatási rendszer minden szintjén”. Gondolom, remélem, nem vagyok egyedül, aki szerint a „terjedés” és a „megelőzés” nem egymás szinonimái. A nyílt levelet jegyző figura azonban a saját gondolatainak közvetítésében sem sokkal tárgyszerűbb. Írja ugyanis egy helyen: „Mint egy tanulmányomban ismertettem (A judeo-kereszténység), két amerikai szociológusnak sikerült egy általuk végzett felmérés meghamisításával félrevezetni a zsinati atyákat. Meggyőzték őket, hogy az antiszemitizmus fő oka a keresztény tanítás Jézus kivégzéséről. Ezzel a hamis érvvel létrehozott bűntudat volt az oka, hogy a püspökök elfogadtak mindent, amit a titkárság elébük rakott”.

Amivel világossá teszi, hogy számára Hippói Szent Ágoston, a keresztény antiszemitizmus egyik nagy alakja és rendszerbe foglalója nem létezik. Az a szentté avatott betűvető, aki a Tractatus adversus Judaeos (Értekezés a zsidók ellen) című művet is jegyezte. Mely mű évszázadokig hatott a keresztény egyházakban. Amely hatás miatt nyugodtan és okkal szégyenkezhet az egyház. Történelmileg. Ma pedig azok miatt, akik egyházi gúnyában avatnak rasszista, antiszemita vezéreknek szobrot. De leginkább amiatt, hogy az utóbbiaktól olykor az egész magyar püspöki kar „felejt el” elhatárolódni. Ahogy közülük kevesen jelennek meg rendszeresen az antifasiszta nagygyűléseken is. De ez egy másik történet. Vagy mégsem annyira másik. Amíg a klerikális lobbi-párt kormánytényező.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook