2015. június 21., vasárnap

Barakk-árnyak a kerítésdomb alatt

Ezt a filmet Sidney Lumet rendzte.
A domb (The Hill) - 1965
A szerb határra építendő, korántsem olcsó kerítés kapcsán teljesen relevánsnak tekinthető kérdés, amit a DK feszegetett: ki építi majd? Az elmúlt napokban több válasz, több hírmorzsa is kikerült a különböző média-bugyrokból. Az előzmények, és ezek alapján elmondhatjuk, hogy a kígyó körbeért. A gyűrűn belül pedig munkatáborok falai vetnek árnyékot.

Az előzmények tárházából érdemes arra a korántsem előzmények nélküli hírre emlékezni, amely a közmunkát érinti. Arra a javaslatra, amely mentén a belügyi apparátus a közmunkások szabad kiutalásának rendszerét valósíthatja meg. Bár akkor a mezőgazdasági munka állt a Pintér-rabszolgák munkájának homlokterében, már akkor felmerült az, hogy nem csak erről lehet szó. Részben éppen annak a vasfüggöny-nosztalgiának a keretében, mely vasfüggönyt annak idején Horn Gyula és az általa akkor képviselt magyar politika segített letakarítani Európa térképéről. Annak a földrésznek a térképéről, melynek politikai térképe a jelenlegi vezetés számára nem tetszik. S akkor is a „nem tetszik” kategóriába tartozik, ha az ország uniós csatlakozásáról a tárgyalásokat Orbán Viktor első kormányzása alatt indították. Csak ugyebár sokkal csúnyább a menyasszony, ha kiderül: a nászéjszakának vannak következményei, és annak felelősség-tartalma. A felelősség-menyasszony pedig különösen ronda lehet annak a szemében, aki még a saját ötlete nyomán születő parlamenti szavazásokon sem mer részt venni.

De menjünk csak vissza ahhoz a bizonyos falhoz, amely valakinek nyilván rohadt jó üzlet. Ahogy a plakátokat sem nyomtatják ingyen. Az üzleti részhez pedig hozzá tartozik az a munkaerő is, amely szükséges a megvalósításhoz. A vállalkozó haszna pedig nem kis részben attól is függ, hogy milyen olcsón jut hozzá az építőkhöz. Ebből a szempontból a legjobb az ingyen-munka lenne. De most nehéz lenne kommunista szombatokat szervezni. Ezen a néven mindenképpen. Talán majd meghirdetik a nemzeti szombatokat. Nehogy retorikai akadálya legyen a fasizmusig hülyített rasszisták munkára vezénylődésének. Aminek különben meg lenne az az előnye, hogy a kerítés ötletének tapsolóknak nem csak a neten ugatva kellene tennie valamit az ötlet megvalósulásáért. Az is lehet, hogy életükben először megtapasztalnák, hogy egy Samu pont olyan nehéz, amit még éppen meg tud emelni. Aztán verhetné azzal a cölöpöket naphosszat. A nemzeti műszak brigádtagjaitól aztán az éves rendes szabadságuk ilyetén eltöltése után érdeklődnék a kerítésépítés szépségeiről.

De mindez csak vízió. Ráadásul sokkal délibábosabb vízió, mint az, ami pár napja rezgett elő. Eszerint az utóbbi ötlet szerint a kerítés-építés munkálatainak első soraiba közmunkásokat vetnének be. Ezt lehetne ugyan akár sima bulvárkacsának minősíteni, ha nem tudnánk: a kormányhoz közel hápogó bulvárkacsák előbb utóbb komolyan kitollasodnak. Ahogy a Schmitt-botrány is bulvárkacsaként kezdte, és a megtollasodottan bukott köztársasági elnökben ért végett. Aki jelenleg is közel negyven közmunkás béréből tengődik. Így, különösen a Pintér Sándor részéről fel-fellobbanó közmunkatáboros ötletek nyomán, egyáltalán nem túlzott az a feltételezés, hogy közmunkásokat vezényel(tet)nek kerítést építeni. Amely építést felügyelni kell. No meg persze a közmunkásokat is. Mert még lazsálni mernek azok a piszkok. A felügyeletre pedig ki más lehetne hivatottabb, mint a fegyveres testületek valamelyike?

A Napi Gazdaságra hivatkozó hír szerint ez a belügyben is eszébe juthatott valakinek. Mert bár a szalagcím arról szól, hogy „Rendőrök és katonák építik majd a kerítést”, a részletek másról is szólnak. Például arról, hogy Pintér Sándor kormányzati házi feladata lett kidolgozni a „kerítés építésének szervezési és technikai részleteit”. A jövő szerdai kormányülésre.  Mely szervezési és technikai részletekbe akár a közmunkások helyszínre szállításának kérdései is bele tartozhatnak. Elvégre nem néhány tíz ember fog kilométer-hosszan bóklászva kavicsokat rugdosni egy sorba a kerítéshez. Oda elég sok ember szállítását, étkeztetését és akár elszállásolását is meg kell oldani. Mely utóbbihoz a szintén hathatós segedelmet adhatnak a katonai műszakisok. Sorozott kiskatonák híján ez ugyan szintén megdobhatja a költségeket, de van az a pénz, ami nem számít.

S nagyjából itt ér körbe a történet. Pintér Sándor beterjeszti a közmunkás-kiutaló törvényjavaslatát. A kormányzat felkéri a kerítés-építés szervezési feladatira. A belügy és hadügy műszakis és emberőrző alakulatai mozgósítása paranccsal megoldható. Ezek a katonák „felkészültek terepszakaszok lezárására, ellenőrző-áteresztő pontok létesítésére, objektumok védelmi feltételeinek javítására és a menekültek kezelésével kapcsolatos feladatok végrehajtásában való részvételre”. Tehát felkészültek barakk-városok építésére és őrzésére is. Mert akkor, ha a „menekültek kezelésében” járatosak, akkor ebbe a kezelésbe, valószínűleg, az ideiglenes szállás és annak őrizete is beletartozik. A következő lépés talán az lesz, hogy az országból munkaszolgálatra vezényelt közmunkások mellett a határon átkelő menekülteket is befogják a kerítésépítésbe.

Ha pedig a kerítés megvan, akkor lehet elkezdeni homokdombot építeni. Mert sivatagunk ugyan nincs, azért futóhomok talán van egy kevés az országban. Elvégre igazán kár lenne, ha a táborhoz törten összeszokott társaságot csak úgy szélnek eresztenék.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook