 |
| Ezt a filmet Sidney Lumet rendzte. A domb (The Hill) - 1965 |
A szerb határra építendő, korántsem olcsó
kerítés kapcsán teljesen relevánsnak tekinthető kérdés, amit a DK feszegetett: ki
építi majd? Az elmúlt napokban több válasz, több hírmorzsa is kikerült a
különböző média-bugyrokból. Az előzmények, és ezek alapján elmondhatjuk, hogy a
kígyó körbeért. A gyűrűn belül pedig munkatáborok falai vetnek árnyékot.
Az előzmények tárházából érdemes arra a
korántsem előzmények nélküli hírre emlékezni, amely a közmunkát érinti. Arra a
javaslatra, amely mentén a belügyi apparátus a közmunkások szabad kiutalásának
rendszerét valósíthatja meg. Bár akkor a mezőgazdasági munka állt a Pintér-rabszolgák
munkájának homlokterében, már akkor felmerült az, hogy nem
csak erről lehet szó. Részben éppen annak a vasfüggöny-nosztalgiának a
keretében, mely vasfüggönyt annak idején Horn Gyula és
az általa akkor képviselt magyar politika segített letakarítani Európa
térképéről. Annak a földrésznek a térképéről, melynek politikai térképe a jelenlegi
vezetés számára nem tetszik. S akkor is a „nem tetszik” kategóriába tartozik,
ha az ország uniós csatlakozásáról a tárgyalásokat Orbán Viktor első
kormányzása alatt indították. Csak ugyebár sokkal csúnyább a menyasszony, ha
kiderül: a nászéjszakának vannak következményei, és annak felelősség-tartalma.
A felelősség-menyasszony pedig különösen ronda lehet annak a szemében, aki még a
saját ötlete nyomán születő parlamenti szavazásokon sem mer részt venni.
De menjünk csak vissza ahhoz a bizonyos
falhoz, amely valakinek nyilván rohadt jó üzlet. Ahogy a plakátokat sem
nyomtatják ingyen. Az üzleti részhez pedig hozzá tartozik az a munkaerő is,
amely szükséges a megvalósításhoz. A vállalkozó haszna pedig nem kis részben
attól is függ, hogy milyen olcsón jut hozzá az építőkhöz. Ebből a szempontból a
legjobb az ingyen-munka lenne. De most nehéz lenne kommunista szombatokat
szervezni. Ezen a néven mindenképpen. Talán majd meghirdetik a nemzeti
szombatokat. Nehogy retorikai akadálya legyen a fasizmusig hülyített rasszisták
munkára vezénylődésének. Aminek különben meg lenne az az előnye, hogy a kerítés
ötletének tapsolóknak nem csak a neten ugatva kellene tennie valamit az ötlet
megvalósulásáért. Az is lehet, hogy életükben először megtapasztalnák, hogy egy
Samu pont olyan nehéz, amit még éppen meg tud emelni. Aztán verhetné azzal a
cölöpöket naphosszat. A nemzeti műszak brigádtagjaitól aztán az éves rendes szabadságuk
ilyetén eltöltése után érdeklődnék a kerítésépítés szépségeiről.
De mindez csak vízió. Ráadásul sokkal
délibábosabb vízió, mint az, ami pár napja rezgett elő. Eszerint az utóbbi
ötlet szerint a kerítés-építés munkálatainak első soraiba közmunkásokat
vetnének be. Ezt lehetne ugyan akár sima bulvárkacsának minősíteni, ha nem
tudnánk: a kormányhoz közel hápogó bulvárkacsák előbb utóbb komolyan
kitollasodnak. Ahogy a Schmitt-botrány is bulvárkacsaként kezdte, és a megtollasodottan
bukott köztársasági elnökben ért végett. Aki jelenleg is közel negyven
közmunkás béréből tengődik. Így, különösen a Pintér Sándor részéről fel-fellobbanó
közmunkatáboros ötletek nyomán, egyáltalán nem túlzott az a feltételezés, hogy
közmunkásokat vezényel(tet)nek kerítést építeni. Amely építést felügyelni kell.
No meg persze a közmunkásokat is. Mert még lazsálni mernek azok a piszkok. A
felügyeletre pedig ki más lehetne hivatottabb, mint a fegyveres testületek
valamelyike?
A Napi Gazdaságra hivatkozó hír
szerint ez a belügyben is eszébe juthatott valakinek. Mert bár a szalagcím
arról szól, hogy „Rendőrök és katonák
építik majd a kerítést”, a részletek másról is szólnak. Például arról, hogy
Pintér Sándor kormányzati házi feladata lett kidolgozni a „kerítés építésének szervezési és technikai részleteit”. A jövő
szerdai kormányülésre. Mely szervezési
és technikai részletekbe akár a közmunkások helyszínre szállításának kérdései
is bele tartozhatnak. Elvégre nem néhány tíz ember fog kilométer-hosszan bóklászva
kavicsokat rugdosni egy sorba a kerítéshez. Oda elég sok ember szállítását,
étkeztetését és akár elszállásolását is meg kell oldani. Mely utóbbihoz a szintén
hathatós segedelmet adhatnak a katonai műszakisok. Sorozott kiskatonák híján ez
ugyan szintén megdobhatja a költségeket, de van az a pénz, ami nem számít.
S nagyjából itt ér körbe a történet. Pintér
Sándor beterjeszti a közmunkás-kiutaló törvényjavaslatát. A kormányzat felkéri
a kerítés-építés szervezési feladatira. A belügy és hadügy műszakis és emberőrző
alakulatai mozgósítása paranccsal megoldható. Ezek a katonák „felkészültek terepszakaszok lezárására,
ellenőrző-áteresztő pontok létesítésére, objektumok védelmi feltételeinek
javítására és a menekültek kezelésével kapcsolatos feladatok végrehajtásában
való részvételre”. Tehát felkészültek barakk-városok építésére és őrzésére
is. Mert akkor, ha a „menekültek kezelésében” járatosak, akkor ebbe a kezelésbe,
valószínűleg, az ideiglenes szállás és annak őrizete is beletartozik. A
következő lépés talán az lesz, hogy az országból munkaszolgálatra vezényelt
közmunkások mellett a határon átkelő menekülteket is befogják a
kerítésépítésbe.
Ha pedig a kerítés megvan, akkor lehet
elkezdeni homokdombot építeni. Mert sivatagunk ugyan nincs, azért futóhomok
talán van egy kevés az országban. Elvégre igazán kár lenne, ha a táborhoz törten
összeszokott társaságot csak úgy szélnek eresztenék.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése