 |
| Forrás: Propeller |
Lezajlott a BL-döntő! Csuhajja! A futballt
még kedvelők nyilván élvezték. Ez rendben is van. A közvetítést nézők pedig
láttak egy telt házasra hajazó stadiont. Megérdemlik. Tényleg. Népünk bölcs
vezére is elment. Vitte a fiát is. Aki el sem tudná képzelni, annak
megerősíthetjük. Igen: A VIP-páholyba.
S igen, a fiú ismét a VIP-páholyban
felügyelt apuci édes álmára. Aki a jelek szerint látni sem bírta azt, hogy
vannak teli stadionok és a futballt nem csak képeskönyvből ismerő játékosok. De
az is lehet, hogy eszébe jutottak a hazai stadionokban szaladgáló gazdasági
bevándorlók, és felfordult a gyomra. De csitt! A vezér értünk alszik. Még
álmában is értünk harcolja a permanens szabadságharcot. Kivételesen foglalkozzunk
a VIP-páholyba beraktározott Gáspár-gyerekkel. Már csak azért is, mert egy
korábbi alkalommal akkora volt az arca, hogy csak lapjával fért be az ajtón.
Mármint akkor, midőn ki kérte magának, hogy vele foglalkozzanak, mert ő nem
közszereplő. Ahogy nem közszereplő a tesó sem. Az, aki a maga lábán áll. A
Tiborc-gyerek lábán. Aki vadászkastély helyett közbeszerzést szokott kapni.
Elvégre a Vezér lányának a férje. Nem akárki tehát ő sem.
Ahogy nem akárki Orbán Gáspár sem. Aki
különben éppen úgy önmagát avatta annak idején közszereplővé. Ahogy
közszereplővé váltak azok a tapsoncok, akik sorra igyekeznek elúszni mostanában
a naszád billegő színpadától. Ha ugyanis nem azzal akarna kilátszani a
középszerűség langyos mocsarából, hogy a miniszterelnök fia akkor lement volna
a nép egyszerűbb gyermekei közé. De ez ugyebár nagyon ciki lett volna. Meg
talán nem is annyira működőképes modell. Ahhoz ugyanis önálló egyéniségnek kellene
lennie. Leginkább a hatalom árnyékát felismerni képes egyéniségnek. Olyannak,
akinek a párkapcsolatára sem fog soha árnyékot vetni egy életen át tartó
hazugság lehetősége. Még akkor sem, ha kétségtelenül az a kisebb ellenállás. Sokkal
egyszerűbb másokkal megfizetetni a megfelelő szolgáltatást, mint önerőből
elérni. Azt sem vitatva, hogy Orbán Gáspár nem lesz egyedül a történelemben. Talán
még első miniszter is lehet. Amennyiben a kedves papát nem lapátolják ki
időközben a hatalomból. Mert a trónkövetelők örök dilemmája marad, hogy meddig
tart a közlábon állás hazugsága. Akkor aztán mehetnek a levesbe.
Igaz! Addig lehet ülni a VIP-páholyban. Lehet azzal csajozni, hogy apám a főnök. Lehet
kiemelt páholyból hülyének
nézni sokakat. Még akkor is, ha az utóbbi csak kicsinyes szegénységi
bizonyítvány. Azt elterjeszteni, hogy valaki ösztöndíjas, és után közölni:
bocsi hazudtam. Azért nagyon gyermekded, mert ezzel is csak azt igazolta:
önerőből egy kis senki. S még boldogan vigyorog is hozzá, hogy az. De
remélhetőleg azért a banán meghámozása még megy egyedül is. Még akkor is, ha a
VIP-ellátásba alighanem a fogadás és a hámozott banán is benne van. Azt,
mármint a banánt legalább meg lehet érdemben hámozni. A jelenlevőket már nem
biztos, hogy nagyon érdemes. Azokat semmiképpen, akik legfeljebb
luftballon-egyenértékben minősíthetik önmagukat.
A közel egy éves kérdésre azonban
kétségtelenül megszületett a válasz: Orbán Gáspár nem a szellemi és
személyiségbeli önállóság mellett döntött. Ő Viktorfi akar lenni. Tulajdonképpen
nevet is változtathatna. II. Orbán Viktorra. Hátha a papa éppen a koronáról
álmodik. Vagy arról, hogy ott lent focizik, és legalább álmában egyike a Nagy
Focistáknak.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése