2015. június 7., vasárnap

Stalker: Boldogság? Mindenkinek? Ingyen?

Egyszer rég megjelent egy novelloid hazánkban egy ősrégi Galaktikában. Piknik a senki földjén címmel. Novelloidnak nevezem, mert végső soron egy regény első fejezete. Ez a regény a Stalker. Amely nem tévesztendő össze Tarkovszkij azonos című filmjével. De azért van közük egymáshoz. Ha talán nem is túl sok.

Erről különben maguk a szerzők vallanak, akik közreadták azt a forgatókönyv-tervet is, melyet a mára kultfilmmé, igazi klasszikussá érett mozihoz írtak. Ez megtalálható abban a kötetben, amelyben a Galaktika Fantasztikus Könyvek közt olvashatjuk el Redrick Schuchart a Róka történetét. Aki Földön tett Látogatás maradványainak szakavatott guberálója, azaz stalker. Mégpedig az egyik, ha nem a legjobb. Ott helyben, ahol működik, mindenképpen a legjobb. Amit leginkább az jelez, hogy a könyv utolsó lapjain még életben van, és nagyjából egyben. Ha szellemileg mutatkoznak is a repedések jelei. Mert a látogatási helyek, a Zónák nem veszélytelen helyek. Még némely természeti, fizikai törvény is úgy módosul, mintha kifejezetten az emberek ellen szőtt összeesküvés láncszemeit alkotná. Nem véletlenül izolálják el a zónákat, amelyekről a regény prológusában megtudhatjuk, hogy puszta létük, és a Föld hat pontján tett látogatás ténye az emberiség egyik legnagyobb felfedezése. Ami ezen kívül a zónákban történik az emberekkel, illetve amely tárgyak onnan kikerülnek, azok sok szempontból csak melléktermékei mindennek.

Még akkor is, ha a regény az ezek felderítéséből, és csempészéséből élő Róka köré fonódnak. Egy olyan, az 1970-es években könyvvé érett regényben, amiről nyugodtan törölhetnénk a szerzők nevét, és elegendő lenne annyit írni, hogy „az orosz tudományos fantasztikus irodalom nagyjai”. Vagy talán csak a nemzetiségüket. S regény végére, vagy talán már az első fejezet végére úgyis mindenki tudná, hogy Arkagyij és Borisz Sztrugackij művét tartja a kezében. Egy olyan fordulatos regényt, amelyben a jó fiúk nem is igazán jók, és a törvényt csak látszatában tisztelő stalker is igazi ember, és szerető apja a nem éppen megszokott külsővel születő lányának. A korrupt rendőrök, a mindenkit kihasználó orrgazdák, a zóna gyilkos „csecsebecséit” világhatalmi gőzből szemlélők között igazi pozitív hősnek is tekinthető. Minden alkohol-kedvelése, és nem egyszer érzékeltetett bunkósága dacára. Még akkor is, ha a keze korántsem mindig tiszta, és a lelke sem mindig mentes némi bosszúvágytól.

Alkalmasint, miközben egyre újabb zóna-származékok kerülnek elő a könyv lapjain, magukról a látogatókról és magáról a látogatásról a könyv végére érve pont annyit tudunk, mint az elején. Semmit. Azonban még ez sem teljesen igaz. A látogatás kapcsán olvashatunk egy teóriáról, amely a látogatást egy piknik analógiájával magyarázza. Eszerint a nézet szerint. a sokaknak nagybetűs. Látogatás nem volt több, mint egyfajta űrpiknik valami galaktikus árokparton. A nagy gonddal tanulmányozott és életek árán csempészet kütyük és bigyók nem többek, mint a piknikezők után maradt törmelék és szemét darabjai, illetve a piknikezők ténykedésének mellékhatásai. Amit olyan esély van működésében megismerni, ahogy az erdei tisztáson maradt olajfoltból van esély megismerni az autó működését.

S hogy itt még sincs vége a történetnek, az egy aranynak mondott gömb, ami állítólag minden kívánságot teljesít. Amit nehéz, szinte lehetetlen megközelíteni, és a végén kiderül, hogy talán nem is arany. Azt pedig szintén nem tudjuk meg, hogy milyen mértékben teljesíti a kívánságokat. Holott az a kívánság, hogy mindenki ingyen legyen boldog, nem is lenne olyan rossz. Ha teljesülne. Habár... A Sztrugackij-testvéreket ismerve ebben az esetben biztos lenne egy alapos csavar a dologban.

Stalker
Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij
Galaktika Fantasztikus Könyvek
ISBN: 9786155158360
Kiadás éve: 2013

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook