 |
Egyszer rég megjelent egy novelloid hazánkban
egy ősrégi Galaktikában. Piknik a senki földjén címmel. Novelloidnak nevezem,
mert végső soron egy regény első fejezete. Ez a regény a Stalker. Amely nem
tévesztendő össze Tarkovszkij azonos című filmjével. De azért van közük
egymáshoz. Ha talán nem is túl sok.
Erről különben maguk a szerzők vallanak,
akik közreadták azt a forgatókönyv-tervet is, melyet a mára kultfilmmé, igazi
klasszikussá érett mozihoz írtak. Ez megtalálható abban a kötetben, amelyben a Galaktika
Fantasztikus Könyvek közt olvashatjuk el Redrick Schuchart a Róka történetét.
Aki Földön tett Látogatás maradványainak szakavatott guberálója, azaz stalker.
Mégpedig az egyik, ha nem a legjobb. Ott helyben, ahol működik, mindenképpen a
legjobb. Amit leginkább az jelez, hogy a könyv utolsó lapjain még életben van,
és nagyjából egyben. Ha szellemileg mutatkoznak is a repedések jelei. Mert a
látogatási helyek, a Zónák nem veszélytelen helyek. Még némely természeti,
fizikai törvény is úgy módosul, mintha kifejezetten az emberek ellen szőtt
összeesküvés láncszemeit alkotná. Nem véletlenül izolálják el a zónákat,
amelyekről a regény prológusában megtudhatjuk, hogy puszta létük, és a Föld hat
pontján tett látogatás ténye az emberiség egyik legnagyobb felfedezése. Ami
ezen kívül a zónákban történik az emberekkel, illetve amely tárgyak onnan
kikerülnek, azok sok szempontból csak melléktermékei mindennek.
Még akkor is, ha a regény az ezek
felderítéséből, és csempészéséből élő Róka köré fonódnak. Egy olyan, az 1970-es
években könyvvé érett regényben, amiről nyugodtan törölhetnénk a szerzők nevét,
és elegendő lenne annyit írni, hogy „az
orosz tudományos fantasztikus irodalom nagyjai”. Vagy talán csak a
nemzetiségüket. S regény végére, vagy talán már az első fejezet végére úgyis
mindenki tudná, hogy Arkagyij és Borisz Sztrugackij művét tartja a kezében. Egy
olyan fordulatos regényt, amelyben a jó fiúk nem is igazán jók, és a törvényt
csak látszatában tisztelő stalker is igazi ember, és szerető apja a nem éppen
megszokott külsővel születő lányának. A korrupt rendőrök, a mindenkit
kihasználó orrgazdák, a zóna gyilkos „csecsebecséit” világhatalmi gőzből
szemlélők között igazi pozitív hősnek is tekinthető. Minden alkohol-kedvelése,
és nem egyszer érzékeltetett bunkósága dacára. Még akkor is, ha a keze
korántsem mindig tiszta, és a lelke sem mindig mentes némi bosszúvágytól.
Alkalmasint, miközben egyre újabb
zóna-származékok kerülnek elő a könyv lapjain, magukról a látogatókról és
magáról a látogatásról a könyv végére érve pont annyit tudunk, mint az elején.
Semmit. Azonban még ez sem teljesen igaz. A látogatás kapcsán olvashatunk egy
teóriáról, amely a látogatást egy piknik analógiájával magyarázza. Eszerint a
nézet szerint. a sokaknak nagybetűs. Látogatás nem volt több, mint egyfajta
űrpiknik valami galaktikus árokparton. A nagy gonddal tanulmányozott és életek
árán csempészet kütyük és bigyók nem többek, mint a piknikezők után maradt
törmelék és szemét darabjai, illetve a piknikezők ténykedésének mellékhatásai.
Amit olyan esély van működésében megismerni, ahogy az erdei tisztáson maradt
olajfoltból van esély megismerni az autó működését.
S hogy itt még sincs vége a történetnek, az
egy aranynak mondott gömb, ami állítólag minden kívánságot teljesít. Amit
nehéz, szinte lehetetlen megközelíteni, és a végén kiderül, hogy talán nem is
arany. Azt pedig szintén nem tudjuk meg, hogy milyen mértékben teljesíti a
kívánságokat. Holott az a kívánság, hogy mindenki ingyen legyen boldog, nem is
lenne olyan rossz. Ha teljesülne. Habár... A Sztrugackij-testvéreket ismerve
ebben az esetben biztos lenne egy alapos csavar a dologban.
Stalker
Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij
Galaktika Fantasztikus Könyvek
ISBN: 9786155158360
Kiadás éve: 2013
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése