Egy kínai ecsettel...

Egy kínai ecsettel. Aki ismeri a kínai írást, valószínűleg éppen úgy nem lepődik meg ezen, mint ahogy a hagyományos festék, a tus alkalmazásán sem. A Magyar Nemzeti Galériában most még éppen látható kiállítás azonban mégis hozhat meglepetést a látogatóknak. Ha a Múzeumok Éjszakáján semmi mást nem nézett meg valaki, akkor is: már megérte.

A június 28-áig még látható, „A természet igézete” című kiállítás az immár múlt század sokak szerint legnagyobb és legnagyobb hatású kínai festő Qi Baishi (Csi Paj-si) műveiből mutatja meg, hogy milyen egyszerűen is lehet alkotni. Egyszerűen, mert olvasható ott a festő életútja is. A faragó asztalosként kezdett életút, melyből szervesen nőtt ki a hagyományos kínai művészet szeretete, a megélhetésért is folytatott pecsétfaragás, majd festés. Életében ott volt a kínai vidék ismerete, a japán megszállás, és annak túlélése is. A róla készült képek mégis egy végtelenül egyszerű, bölcs öregembert ábrázolnak. Olyat, akinek megadott a lehetőség, hogy megértsen valamennyit az élet és a természet nagy titkaiból. Leginkább talán azt, hogy a nagy természetben a legkisebb életnek is helye, szerepe van. Egy legyet tehát éppen úgy érdemes lerajzolni, mint egy tigrist.

S a kiállításon mindkettő látható, megannyi más festmény között. Virágokról, rákokról, rovarokról, és tájakról. Mely utóbbiak esetében nem is a táj a lényeg, hanem az, hogy nem kellenek szín-kavalkádba fulladt vásznak a festő hangulatának közvetítéséhez. Nem mintha Qi Baishi világa nélkülözné a színeket. Pusztán látható visszafogottsággal használja. A képeken látható feliratokban azt sem titkolva, hogy nem is mindig a legmegfelelőbbet. Például éppen az említett tigris esetében olvashatjuk ezt. Amiért még messziről látszik róla, hogy mely állat. Ahogy a lila akácról is messzire látszik, hogy mely növényről van szó. Nem kell megmagyarázni. Ahogy azt sem, hogy a művész ábrázolni és nem sulykolni szeretne a festményeivel. Arról pedig igazán nem tehet az 1957. szeptember 16.-án elhunyt művész, hogy a most kiállítást rendezők nem mindig álltak a helyzet magaslatán. Amikor a képen nyilvánvalóan látható köles, a magyar felirat az inkább gyűjtőnévként használt gabonaként tünteti fel, de az angol kiírásban már búza szerepel. De ez tényleg apróság.

Ahhoz képest mindenképpen, hogy a műveket végignézve átragadhat valami a látogatókra is abból, amit Qi Baishi megérezhetett talán. Egyfajta nyugalom, és egy kis megtorpanás a nagy rohanásban. Holott „csak” rovarokat, virágokat, kiscsibéket, mókusokat, rákokat és a többieket láthatta. Nem egyszer szinte csak pár vonallal, sokszor láthatóan „csak” egy ecsettel és tussal.

Andrew_s