 |
| Forrás: Gulaghistory.org |
A kormányzat ma, a sorok között,
bejelentette, hogy a szerb határra szánt kerítés a terveik szerint évtizedekig
fog állni. Ha egyszer megépül. A hírekben természetesen nem ez szerepel, de ez
nem sokat jelent. A kerítésről szóló mendemondák közti réseken át felsejlik a
korábbi felvetés.
A kerítés kapcsán annyi már kiszivárgott,
hogy alighanem a belügyi és hadászati egységek kulcsszerepet kapnak a buliban.
Azt még nem tudjuk, hogy zsebileg pontosan kinek a bulija, de ezt úgyis ötszáz
évre titkosítani fogja a kormányzat. Addig meg szabadon lehet tippelni, hogy ki
fogja a következő százmilliós ingatlant megvenni valamelyik rokon nevében,
valamelyik rokon nevére. Az is valószínűnek tűnt a napokban, hogy a
kerítésépítési projektnek szánja hatalom azt a zúzóorr-szerepet, mellyel akár
végzetes éket lehet ütni a demokrácián. Ha ugyanis egyszer megvalósul a
közmunkások táboroztató munkára-vezénylése, akkor ne legyenek senkinek
illúziói: évtizedes projekt marad. Legfeljebb a közmunkásokat felváltják a
politikai elítéltek, vagy azok, akiket formailag közmunkássá tesznek ugyan, de
valójában politikai, származási okokból kapják meg az ide vezető
felmondólevelet. Esetleg egy füst alatt idegent is kreálnak belőlük. Nehogy
Szakály intézete munka nélkül maradjon. Az út ismert. Túlságosan is jól ismert
Hazánkban Recsk felé vezetett annak idején. S nem pár hónapig volt rajta
forgalom.
Aztán ott van maga a kerítés. Egy ilyen
létesítményt ki kell építeni. Sokba is kerül, és a lélektani hatása is csak
akkor érvényesül, ha nyilvánvalóan masszív és időtálló. A Berlinben épült falat
sem hónapokra építették. Érthetően. Stabil építmény kell ahhoz, ami végletesen
elszigeteli a különben jobb sorsra érdemes szomszéd népeket. Néha az ideológiai
szakadék várárka is elég, de az ennek építésére szánt energiát az Orbán-kormány
már elhasználta. A társadalom végletes megosztására, a baráti közösségek
szétrombolására és a belső szolidarítás felmorzsolására. Amely utóbbinak az
utolsó kegyelemdöféseket azok a lecsengő gyülekezések adták, melyek civilsége
is nem egy esetben volt kétséges, de a szervezők felelőtlenségét azért sikerült
maximalizálni. Nem véletlenül maradt a fizikai kerítés a lakosság szellemi,
illetve fizikai bezárásának jelképeként. A kétségtelenül meglevő migrációs
nyomás lehet indok, de aligha a valós ok. A goebbelsi kísérő-szöveg meg
végképpen álságos. A magyar gazdaság pangásáért, a jelentős számban kizárólag
közmunkát felmutatni képes munkaerőpiacért aligha a kurdok, szírek, afgánok,
szerbek, örmények, vagy Mars-lakók a felelősök. Ahogy a vasárnapi boltbezárás következtében
utcára
került ezrekért is a Fidesz klerikális platfomját terheli a felelősség. A
falra, és az általa képviselt fasisztoid ellenségkép-képzésre tehát mindaddig
szükség lesz, amíg az ország gazdaság vagy szárnyalni nem kezd, vagy lesz még olyan,
aki kétségbe vonja a hivatalosan hirdetett szárnyalást, Ezek egyike sem azt
sejteti, hogy a falra csak hetekig lesz szüksége a hatalomnak.
S akkor jön a mi kedves
igazságügy-miniszterünk és látszólag fura dolgokat kezd mondani. Kifejtve azt a
véleményét, hogy „most
néhány hónapról van szó, amit meg kell oldani”. Látszólag, mert az is a
fura gombák szerelmese lehet, akinek nem veri ki a szemét az, hogy csak „most”
van szó néhány hónapról. Kiegészítve azzal a kitétellel, miszerint: „Ha nincs
rá indok, akkor értelmetlen fenntartani”. Csakhogy az indokok rendszerére
leginkább a kormányzat belső hatalmi viszonyai gyakorolnak hatást. A látszólag
objektív plakátkampány és társai hazugságait az interneten kivirágzott mémek
már atomjaira szedték. Valós, számon kérhető indokrendszer nem szól a kerítés
mellett. Tehát marad az, hogy „addig
marad, amíg akarjuk”. Addig viszont ideiglenesen. Mint annak idején az
ideiglenesen itt tartózkodó haderő öröklakást vásárló tisztjei. Amellett, hogy
a fentiek értelmében aligha valószínű, hogy az egyszer megépült kerítést, az
építés ürügyén kialakított infrastruktúrát egy-két hónapra tervezzék.
S ha már az egykori ideiglenesen itt
tartózkodókról esett szó, van valami pikantériája annak, hogy esetleg, az Index
szerint, oroszok is érdekeltekké válhatnak a kerítésépítésben. Márpedig
arrafele ismerten komoly tapasztalatok vannak arra nézve, hogy miként kell
ideiglenesen berendezkedni néhány évtizedre. S A. I. Szolzsenyicintől tudjuk,
hogy a táboroztatásban is van rutin arrafele.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése