Pintér-rabszolgák! Sorakozó! Fogadás széljobbról!

A belügyminiszter nem mindig van a figyelem középpontjában, és ez bizony néha nagyon ártalmas lehet. Talán ez zavarhatta meg, a meleg mellett Pintér Sándor beépített áramköreit. De lehet, hogy az Index munkatársait. Nézőpont kérdése.

Az egyik oldalon ugyanis miért ne hihetnénk el, ha egy nem túl sokat emlegetett miniszter némi közfigyelemre vágyik. Ez igenis kijár neki. Mert igazán disznóság, hogy a vezért minden egyes önkéntelen tikk-jéről külön tudósítás olvasható. Részletes elemzéssel abban az irányban, hogy igazán ideje lenne megkérdeznie orvosát és gyógyszerészét. Legalább egy média-szakmunkásnak. Arról, hogy miért is nem lehet semmit tudni a miniszterelnök mentális állapotáról, és az azt övező pletykákról. Szóval! Lehet, hogy Pintér Sándor csak ült bánatosan, és mélázott a belügyminiszterek sanyarú sorsán. Amikor már egy fene gárdamegmozdulás sincs, ami kapcsán kiküldhetné a legényeket. Biztosítani a gárdát. Esetleg valami Gyöngyöspatához hasonló esemény alkalmával a lakosságot arról, hogy két hét alatt itt minden rendben lesz.

S akkor, talán a miniszterelnök plakátkampányából is ihletet merítve, bevillant a régóta dédelgetett ötlet a közmunka-táborok létrehozásáról. Amelynek képzete legelőször közel két éve villant be egy pintéri nyilatkozat visszhangjaként. Amikor a közmunkában látta annak a lehetőségét, hogy minden munkaképes ember álljon neki közmunkában gondolkodni. Amelyről a belügyminiszter gondoskodna. Elvégre a tényleges hatalom jó része, a belügyi apparátus egy általa felügyelt szervezet kezében és gumibotjában van. S annak igazolására, hogy Pintér Sándor nem beszél a levegőbe, még ugyanabban az évben, 2013-ban megszórta kitüntető figyelme forintokban is mérhető jutalmával a közmunkások robotoltatásában sztahanovista eredményeket elérő önkormányzatokat. Az tehát, hogy Pintér Sándor a szívén viseli, és teljesen magáévá tette Orbán Viktor elveit az unortodox workfare-ről, korántsem újdonság. Így az a törvényjavaslat, mellyel talán az iránta tanúsított lanyhuló figyelmet kívánta kicsit felpiszkálni korántsem minden előzmény nélküli.

Ezért kicsit meglepő volt az Index-en azt olvasni, hogy: „Meglepő törvényjavaslattal állt elő Pintér Sándor belügyminiszter”.Valójában talán az lett volna meglepő, ha előbb utóbb nem rukkol elő valamivel, amellyel megzsarolja, illetve kényszeríti az egzisztenciálisan kiszolgáltatott munkavállalókat. Az ugyanis aligha tekinthető másként, hogy még a különben legfeljebb a kormányzatilag asszisztált éhen-döglést szolgáló közrabszolgaságot is elvenné attól, aki nem hajlandó elviselni a legmegalázóbb körülményeket is, és felmond egy munkahelyen. Gyakorlatilag egyfajta hűbérbirtokká téve a cégeket és feudális jussá téve a munkáltatói állapotot. Mert közmunkára nyilvánvalóan azok szorulnak, akik olyan területein élnek az országnak, ahol már a közrabszolgaság is egyfajta feudális kegy a polgármester részéről. Illetve azok, akik képzettségük, vagy pillanatnyi családi helyzetük következtében nem tudnak megjelenni gazdasági menekültként. Más országokban.

De az, hogy hónapokra kizárná azokat, akiknek „a közfoglalkoztatáson kívüli egyéb foglalkoztatási jogviszonya munkavállalói felmondással vagy közös megegyezéssel szűnt meg”, mást is jelezhet. Leginkább azt, hogy a gazdasági exodus kormánya eljutott arra a pontra, ahol már a közmunkára sincs pénz. Valószínűleg olyan szinten üres a kassza, hogy minden kifogás kell, mint egy falat kenyér azoknak, akik annak idején nagy garral ígértek milliónyi új munkahelyet. S nem Angliában, Kanadában, Németországban, vagy másutt, hanem Magyarországon. Akik már szinte a Goebbels-i demagógia szintjein plakátolnak arról, hogy az idegenek elveszik a munkát. Csak arról felejtenek el plakátolni, hogy közel félmilliónyi ember elől nincs mit elvenni. Ahogy arról sincs plakát, hogy mekkora gazdasági és politikai összeomlás lenne abból, ha tényleg hazajönnének a külföldre életpályát váltó százezrek. A munkavállalói kiszolgáltatottság növelésén túl tehát nagyon leleplező, a kongó gazdaságot megbongató ez a javaslat.

De a törvényjavaslatnak ez csak az egyik pontja, amit érdemes figyelembe venni, amikor beleolvasgatunk. Van benne egy másik nagyon érdekes, és az ország számára végtelenül megalázó momentum:

„2§. (3d) Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szerint foglalkoztatni kívánó munkáltató a munkaerő-igényét május 1-je és október 31-e között annak a településnek a polgármesterénél is bejelentheti, ahol a tervezett foglalkoztatás helye található. A polgármester a településen lakóhellyel rendelkező álláskeresők közül a munkáltató által bejelentett munkaerőigénynek megfelelő személyekről tájékoztatja a munkáltatót.”

Ha erről lehántjuk azt a mázat, amit a fogalmazás rátesz, akkor nagyjából annyi marad, hogy a polgármester a kezébe adott hatalommal élve, vagy akár visszaélve biztosíthatja az általa kedvezményezett munkáltató számára a kényszer-munkaerőt. Bagóért. Szabaddá téve az utat egy olyan gyakorlat teljesen általánossá tétele előtt, ami a munkavállaló kirúgását, majd a polgármester segítségével rabszolgaként való újraalkalmazását jelentheti. Ha pedig netán vonakodik, arra az esetre talán már érik Pintér Sándor következő javaslata arról, ami a két éve érő ötlet kiteljesedését jelentheti. A belügy kényszerítőerejének bevetésével, akár munkatáborszerűen is megszervezhetik a polgármester segítségével a közrabszolgaságot. A polgármesternek ott lesz a lista, hogy kit kell majd közvetíteni. Azok közül, akiket külön azért rúgnak ki korábban, hogy olcsóért munkára bírják.

„Talán nem is ötven goumier-t találtak volna vétkesnek, ha kevesebb is elegendő Aut-Taurirtban. És valamilyen kihágás miatt Burca, Lenormand és Hilliers katonai mérnökhadnagyok is vétkesnek találtattak, ezért Aut-Taurirtba helyezték át őket.”

(Rejtő Jenő: Előretolt helyőrség)

Andrew_s