A belügyminiszter nem mindig van a figyelem
középpontjában, és ez bizony néha nagyon ártalmas lehet. Talán ez zavarhatta
meg, a meleg mellett Pintér Sándor beépített áramköreit. De lehet, hogy az
Index munkatársait. Nézőpont kérdése.
Az egyik oldalon ugyanis miért ne hihetnénk
el, ha egy nem túl sokat emlegetett miniszter némi közfigyelemre vágyik. Ez
igenis kijár neki. Mert igazán disznóság, hogy a vezért minden egyes önkéntelen
tikk-jéről külön tudósítás olvasható. Részletes elemzéssel abban az irányban,
hogy igazán ideje lenne megkérdeznie orvosát és gyógyszerészét. Legalább egy
média-szakmunkásnak. Arról, hogy miért is nem lehet semmit tudni a
miniszterelnök mentális állapotáról, és az azt övező pletykákról. Szóval! Lehet,
hogy Pintér Sándor csak ült bánatosan, és mélázott a belügyminiszterek sanyarú
sorsán. Amikor már egy fene gárdamegmozdulás sincs, ami kapcsán kiküldhetné a
legényeket. Biztosítani a gárdát. Esetleg valami Gyöngyöspatához hasonló
esemény alkalmával a lakosságot arról, hogy két hét alatt itt minden rendben
lesz.
S akkor, talán a miniszterelnök
plakátkampányából is ihletet merítve, bevillant a régóta dédelgetett ötlet a
közmunka-táborok létrehozásáról. Amelynek képzete legelőször közel két
éve villant be egy pintéri nyilatkozat visszhangjaként. Amikor a
közmunkában látta annak a lehetőségét, hogy minden munkaképes ember álljon neki
közmunkában gondolkodni. Amelyről a belügyminiszter gondoskodna. Elvégre a
tényleges hatalom jó része, a belügyi apparátus egy általa felügyelt szervezet
kezében és gumibotjában van. S annak igazolására, hogy Pintér Sándor nem beszél
a levegőbe, még ugyanabban az évben, 2013-ban megszórta kitüntető figyelme forintokban
is mérhető jutalmával a közmunkások robotoltatásában sztahanovista
eredményeket elérő önkormányzatokat. Az tehát, hogy Pintér Sándor a szívén
viseli, és teljesen magáévá tette Orbán Viktor elveit az unortodox
workfare-ről, korántsem újdonság. Így az a törvényjavaslat, mellyel
talán az iránta tanúsított lanyhuló figyelmet kívánta kicsit felpiszkálni
korántsem minden előzmény nélküli.
Ezért kicsit meglepő volt az Index-en
azt olvasni, hogy: „Meglepő törvényjavaslattal állt elő Pintér Sándor
belügyminiszter”.Valójában talán az lett volna meglepő, ha előbb utóbb nem rukkol
elő valamivel, amellyel megzsarolja,
illetve kényszeríti az egzisztenciálisan kiszolgáltatott munkavállalókat. Az
ugyanis aligha tekinthető másként, hogy még a különben legfeljebb a
kormányzatilag asszisztált éhen-döglést szolgáló közrabszolgaságot is elvenné
attól, aki nem hajlandó elviselni a legmegalázóbb körülményeket is, és felmond
egy munkahelyen. Gyakorlatilag egyfajta hűbérbirtokká téve a cégeket és feudális
jussá téve a munkáltatói állapotot. Mert közmunkára nyilvánvalóan azok
szorulnak, akik olyan területein élnek az országnak, ahol már a közrabszolgaság
is egyfajta feudális kegy a polgármester részéről. Illetve azok, akik
képzettségük, vagy pillanatnyi családi helyzetük következtében nem tudnak
megjelenni gazdasági menekültként. Más országokban.
De az, hogy hónapokra kizárná azokat, akiknek
„a közfoglalkoztatáson kívüli egyéb
foglalkoztatási jogviszonya munkavállalói felmondással vagy közös megegyezéssel
szűnt meg”, mást is jelezhet. Leginkább azt, hogy a gazdasági exodus
kormánya eljutott arra a pontra, ahol már a közmunkára sincs pénz. Valószínűleg
olyan szinten üres a kassza, hogy minden kifogás kell, mint egy falat kenyér
azoknak, akik annak idején nagy garral ígértek milliónyi új munkahelyet. S nem
Angliában, Kanadában, Németországban, vagy másutt, hanem Magyarországon. Akik
már szinte a Goebbels-i demagógia szintjein plakátolnak arról, hogy az idegenek
elveszik a munkát. Csak arról felejtenek el plakátolni, hogy közel félmilliónyi
ember elől nincs mit elvenni. Ahogy arról sincs plakát, hogy mekkora gazdasági
és politikai összeomlás lenne abból, ha tényleg hazajönnének a külföldre
életpályát váltó százezrek. A munkavállalói kiszolgáltatottság növelésén túl
tehát nagyon leleplező, a kongó gazdaságot megbongató ez a javaslat.
De a törvényjavaslatnak ez csak az egyik
pontja, amit érdemes figyelembe venni, amikor beleolvasgatunk. Van benne egy
másik nagyon érdekes, és az ország számára végtelenül megalázó momentum:
„2§. (3d) Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szerint
foglalkoztatni kívánó munkáltató a munkaerő-igényét május 1-je és október 31-e
között annak a településnek a polgármesterénél is bejelentheti, ahol a
tervezett foglalkoztatás helye található. A polgármester a településen
lakóhellyel rendelkező álláskeresők közül a munkáltató által bejelentett
munkaerőigénynek megfelelő személyekről tájékoztatja a munkáltatót.”
Ha erről lehántjuk azt a mázat, amit a fogalmazás
rátesz, akkor nagyjából annyi marad, hogy a polgármester a kezébe adott hatalommal
élve, vagy akár visszaélve biztosíthatja az általa kedvezményezett munkáltató
számára a kényszer-munkaerőt. Bagóért. Szabaddá téve az utat egy olyan
gyakorlat teljesen általánossá tétele előtt, ami a munkavállaló kirúgását, majd
a polgármester segítségével rabszolgaként való újraalkalmazását jelentheti. Ha
pedig netán vonakodik, arra az esetre talán már érik Pintér Sándor következő
javaslata arról, ami a két éve érő ötlet kiteljesedését jelentheti. A belügy
kényszerítőerejének bevetésével, akár munkatáborszerűen is megszervezhetik a
polgármester segítségével a közrabszolgaságot. A polgármesternek ott lesz a
lista, hogy kit kell majd közvetíteni. Azok közül, akiket külön azért rúgnak ki
korábban, hogy olcsóért munkára bírják.
„Talán
nem is ötven goumier-t találtak volna vétkesnek, ha kevesebb is elegendő
Aut-Taurirtban. És valamilyen kihágás miatt Burca, Lenormand és Hilliers
katonai mérnökhadnagyok is vétkesnek találtattak, ezért Aut-Taurirtba helyezték
át őket.”
(Rejtő Jenő: Előretolt helyőrség)
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése