Orbán és a csecsemők.

Mond szépen: V-i-k-t-o-r

Orbán Viktor évértékelője érthetően volt a figyelem középpontjában. Az is világos, hogy többen, többször fogják elemezni. Akár mondatonként, frázisonként állítva fel a nyilvánvaló tévedéseket, vagy akár a történelmi párhuzamokat a szövegben. S persze elemezve a gesztusnyelvet, amit alkalmazott, és amit az élő közvetítés révén szinte bárki tanulmányozhatott. Beleértve azt is, hogy a miniszterelnök végképpen felhagyott a rögtönzéssel, és szinte a spontán tréfának szánt mondatokat is olvasta.

Holott nem lehet azt mondani, hogy a Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, meglehetősen üres frázisokat pufogtató, felvezetőjét követően adatokban bővelkedő beszédet hallhatott a nagyérdemű. De talán kár is lett volna komoly adatokkal tarkítani a felolvasott leckét, mivel a recesszió és a hatalmi pánik áldozatainak aligha lehet elmesélni, hogy nekik márpedig marha jó. Csak nem, illetve rosszul látják. Bár, az utóbbiban azért lehet valami. Elvégre akkor, ha a cső hatalom oldali likán keresztül néznek, akkor láthatják talán a tejet, és mézet csurogni szerte é szét. Tehát tényleg rosszul látják a világot. Rossz oldalán állnak a csőnek.

Ellentétben azokkal a csemetékkel, akik Orbán Viktor hívó szavára álltak csatarendbe, és bújtak be a szülőcsatornába. Az évértékelő beszédet hallva legalább is ilyen érzése lehetett annak, aki komolyan veszik az olyan szólamokat, hogy „a kisbabák is megérezték, érdemes erre a világra születni”. Bár még ebben is lehet valami, hiszen a túlhordás egy idő után káros lehet a babának és a mamának egyaránt. Tehát Orbán Viktor, illetve beszédírói csak a nőgyógyászi babérjaikat villantották alighanem elő. Az ugyanis, hogy a gyermekek számának alakulása egyértelműen kánaáni folyókat idéznék, az erős túlzás is lehet. Annyira, hogy nyugodtan beszélhetünk akár krízisgenerációkról is. Mely alól a recessziós népességnövekedés, például a szülésbemenekülések hatása, sem bizonyosan kivétel. Így aztán Selmeczi Gabriellának akár igaza is lehet, hogy a Fidesz sokat tett a születések számának növekedéséért.

Ugyanakkor a miniszterelnöki kijelentés önmagában is meglehetős cinizmusról árulkodik. A határon belüli népesség alakulása ugyanis nem csak a születések számától függ. Azonban akkor, ha áttekintjük az évtizedes adatsorokat a hazai népesség alakulásáról, azt állapíthatjuk meg, hogy például az 1999-es népességfogyás meghaladta az 1945-ös évre számítottat. S mert a népesség alakulása a születések és elhalálozások függvénye, érdekes reakciókat váltana ki azt hiszem, Orbán Viktor híveiből, egy olyan kijelentés, hogy „az első Orbán-kormány alatt érdemes volt meghalni”. De ilyen kijelentést a benne rejlő morbid cinizmus miatt sem illene komolyan tenni a Wikipedia adataira hivatkozva. Noha azt is bárki ellenőrizheti, ha kedve van hozzá. Egyébként 2011-ben rekordszintű volt a születések számának visszaesése, és a népességfogyás mérséklődése csak ennek fényében értelmezhető igazán 2012-ben.

Márpedig 2011-ben is Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt. Így az előző év negatív rekordot beállító születésszáma vajon mit jelent? Azt jelenti esetleg, hogy 201-ben kifejezetten rühelltek volna az Orbán-kormányozta pannóniai földre születni? Esetleg szülőcsatorna-sztrájk lépett volna életbe, és a csecsemők egy önfeladó legyintéssel az idei évre halasztották megszületésüket? Netán a miniszterelnök jutott el arra a pontra, hogy saját önértékelése szerint már minden egyes szülő nőre személyes befolyással van? S ez esetben vajon időben felkeresi-e orvosát, és patikáját? A szociológiai folyamatok, és benne a születések és elhalálozások száma továbbra is komplex hatások eredőjeként alakulnak. Nem egészen úgy működik, hogy egy miniszterelnök kijelenti: „mindenki csináljon még egy gyereket”, és lőn. S látá a miniszterelnök, hogy a statisztika így jó. S elválasztá a képzeteit a valóságtól és kijelenté a nagy igazságot.

Illetve ez sem teljesen igaz. Ismerünk olyan korszakokat, amikor majdnem így működött a hazai történelem is. Például a Ratko-korszak parancsuralmi, és szociomanipulációs voltát kár is lenne elvitatni. Amúgy sem sikerülne. S talán nem is véletlen, ha a jelen kormányzat törekvései között a neoratkoizmus jelei felbukkantak már korábban. Potenciális exportcikké téve az abortuszt Mivel azok a fránya társadalmi folyamatok mégsem olyan egységsugarúak, ahogy néhány beszédíró feltételezi. Hacsak nem arról van szó, hogy beszéd írói egyszerűen túllihegték azt a vélt vagy valós elvárást, amit ők a miniszterelnöknek tulajdonítanak. Beleértve azt a kissé cinikus és egyszerűsített szemléletmódot is, amiről a felolvashatóságot feltételezik Orbán Viktor részéről. Bár lehet, hogy tényleg a miniszterelnök alkotta meg az ünnepi beszédet. S akkor valóban úgy gondolja, hogy húsz éves hatalom áll előtte. Esetleg dinasztikus megoldásokkal is a tarsolyban. Nyilván demokratikusan, ahogy egy univerzális, immár nőgyógyászati tudását is pallérozott vezetőtől illik.

Már akkor, ha jelenleg, az éves kormányzatünneplő beszéd idején, foglalkozik a jövőbeni részletekkel valaki. Figyelembe véve azt is, hogy az évet értékelő beszéd helyi nézőközönsége a feltétlen hívek köréből fog kikerülni. Tehát akkor tapsol, amikor elvárják, és tapsol, mert a többiek is látják. Azt is, hogy ott van, és azt is, ahogy lelkesedik. Mert nehogy már a végén a szomszéd befújja a vezérnél. S akkor a végén még úgy jár, mint az áhítatmérésen megbukott tanárok Balatonfüreden.

Andrew_s