Érdemesítetten mesés benzináraink.

Egy biztos benzin-játéktér.
Forrás: Lego

Annak idején, a rendszerváltás környékén, a taxis-blokád kialakulásában nem kis szerepe volt annak, hogy a benzin ára áttört egy lélektani határt. Ma alighanem sokan egész jól kiegyeznének az akkori üzemanyagárakkal. Még talán akkor is, ha az inflációval arányos értéket számítanánk ki. Ugyanakkor, mivel szinte mindenkit érint az üzemanyagok ára, érthetően tekinthető olyan paraméternek, ami alkalmas lehet a tömeges figyelemfelkeltésre. Gond legfeljebb akkor van, ha egy hatalmi tényezőn a saját korábbi nyilatkozatai, cselekedeti kérhetők számon. Márpedig a Fidesz most betévedni látszik ebbe a zsákutcába.

A legfrissebb hírek szerint immár a gazdasági tündérek legfőbb pásztora ismerte be a kormányzati tehetetlenséget a benzin árának alakulása kapcsán. A hír kapcsán persze megszólaltak azok a hangok, melyek szerint nem csak ebben tehetetlen a kormány, és jelesül Matolcsy György. Elvégre nem okvetlenül a kompetencia csúcsa az, ha bejelentenek egy rezsicsökkentési kampányt, majd kiderül, hogy leginkább az állami elvonások kapcsán lehetne ezzel tenni valamit. Az már csak hab a tortán, ha az ezt megszellőztető szolgáltatót törvényileg akarják a sarokba állítani. Tekintettel arra, hogy az üzemanyag árában is jelentős szegmens a jövedéki adó, az említett kormányzati tehetetlenség egyik oka a bevételi telhetetlenség is lehet. Elvégre már korábban is olvashattunk véleményeket arról, hogy a jövedéki adótartam változtatása egyfajta pufferterületet jelenthetne a lakosság inflációs terhelésének csökkentése érdekében.

Ilyen javaslat volt az, hogy akkor, ha „tartósan legalább két hétig 265 forint fölött van az ár, csökkentsék a jövedéki adóhányadot 20%-kal”. Az említett árból rögtön látszik, hogy ez a javaslat nem az elmúlt hetekből származik. S valóban, a hír 2006-ból származik, és a javaslatot a lakosság érdekének védelme jegyében a KDNP adta. Jó lenne, ha mostanában is hallhatnánk a párttól hasonló véleményeket, hiszen kormánypártként lobbi-ereje is nagyobb van, mint akkortájt. De Semjén Zsoltnak, vagy pártársainak az ebbe az irányba ható nyilatkozatait nem sikerült megtalálnom az elmúlt napokból. Holott kár lenne azt hinni, hogy a KDNP-nek csak a regnáló kormány obstruálása esetén számít az istenadta nép napi terheinek csökkentése. Ez még akkor sem lenne ildomos, ha nem lenne egyedül.

A benzin árának alakulása kapcsán ugyanis a Fidesz részéről szintén különböző, a szélkakashoz hasonlóan mozgó előjelekkel bíró nyilatkozatok találhatóak. Ágh Péter 2006-ban dobta be egy sajtótájékoztatón, hogy a Gyurcsány-kormány tehet az üzemanyagárak emelkedéséről. Majd Szijjártó Péter és Révész Máriusz akkortájt arra tette le a voksát, hogy a forintárfolyam gyengülése is hozzájárult a tankolási költségek emelkedéséhez. Sajnos erre a nyilatkozatára Szijjártó Péter már emlékezett, amikor négy évvel később, szekundánsként Kósa Lajossal, azt az ominózus, és a forintot lejtmenetre küldő nyilatkozatot tette. Miközben szintén Szijjáró Péter síkra szállt, 2009-ben, az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentése mellett. A kormányváltást követően azonban mintha ezt a törekvést is a szelektív amnézia köde burkolta volna be. Némi nyócévezésre azért tellett már a kormányzás első évét követően is ezügyben. Ellenben a gazdasági tárca számos egyéb adónem kivetésével is tarkította a cégek és az állampolgárok életét. Abban bízva talán, hogy a számos és kiszámíthatatlanul sorjázó adók sűrű erdeje talán az üzemanyagok adótartalmának mamutfenyőit is takarni képes.

Miközben olyan tranzakciók is kelthettek be nem igazolódott várakozásokat, mint a MOL tulajdonképpeni visszaállamosítása. Ettől az akciótól, ha el is tekintünk az ügylet fedezetének megteremtési módjától, joggal lehetett volna az üzemanyagárak csökkenését várni. Aki azonban ebben hit, az alighanem komoly szintet léphetett hiszékenységből. Elvégre maga Matolcsy György mondta ki a gazdaságpolitikáról, hogy tündérmese. De az említett tranzakció legalább a költségvetési hiányt sem csökkentette. Így bőven akadtak olyan likak a rendszerben, melyek igen alkalmasak maradtak az időközben begyűjtött magán-nyugdíjpénztári vagyon elnyelésére. Ahogy több vélemény szerint a MOL-tranzakció sem jöhetett volna létre, ha Selmeczi Gabriella nem védi meg az említett vagyont a kormány számára. S alighanem az energetikai kitettséget sem csökkentette az említett tranzakció, mivel olajlelőhelyben sem lettünk gazdagabbak ettől. Ahogy más kormányzati felszólalásoktól sem változott meg hazánk geográfiája. Bár az egyenlítőt a banántermesztés bázisának szélesítése érdekében lehet, hogy csak ide kellene beszélnie a kormányzatnak.

Matolcsy György azon nyilatkozata azonban, az új hazai olajlelőhelyek feltárásig, felér néhány tény beismerésével. Az egyik, hogy kormányzat energetikai beruházásainak még a politikai hozadékát tekintve sem sok valós értelme van. Egy másik, hogy bár maga a Fidesz egyik EP-képviselője fogalmazta meg egy átfogó energetikai stratégia kidolgozását 2009-ben, ennek nem látszanak jelei. Így aztán Orbán Viktor azon kijelentése 2009-ből, hogy az új kormány majd megteremti Magyarország energiafüggetlenségét elég blöffszerűnek tűnhet. Igaz, ő akkor 20 évre irányozta ezt elő. Megüzenve már a választások előtt a kormányzati hatalomvágyát. Ami, a legutóbbi nyilatkozatai alapján nem annyira tűnik blöffnek. Addig pedig mindenki menjen csak tankolni és támogassa az abban foglalt jövedéki adóval például azt a kiadványt, amiben megmagyarázzák, hogy milyen jó is neki.

Andrew_s