Vezércsel a vidéki főskolákkal.

Forrás: ingyeneshatterkepek.eu

A Fidesz és a KDNP frakcióülése már eddig is felkavarta a kedélyeket, melynek egyik kísérő tüneteként felvonulások és gyűlések szerveződtek. Mozgósítva az ellenzéket, és a kormánypárti segédcsapatokat egyaránt. Az ellenzék részéről olykor talán vitatható módon téve szemrehányást Orbán Viktornak. A pártolók részéről meg legalább olyan vitatható módon Békemenetben sorakozva fel a legutóbb rasszista cikkéről elhíresült Bayer Zsolt mögött. Ami egyrészt nyilván jelzi a kormány melletti kiállás mellett azt is, hogy a szélsőjobb felé fideszes hidat képező publicista embereket állatnak kezelő retorikája megszólítja a kormány mellett kiállókat.

Bár, legyünk optimisták, talán a Békemeneten részt vevők nem igazán ébredtek rá arra, hogy jelenlétük a kormány melletti kiálláson kívül, Bayer Zsolton keresztül, egyben a rasszizmus melletti tüntetés is. Ha esetleg bebizonyosodnak azok a pletykák, hogy kivezényelt közmunkások, vagy külföldi vendégszurkolók erősítették meg a CÖF megmozdulását, akkor az tovább árnyalja majd a képet. Elvégre a helyzetet nem értők, vagy a parancsra, napidíjért, a megélhetésért felvonulók részéről nyilván egész más a valós támogatottsága például az olyan intézkedéseknek, melyek éppen a vidéki leszakadást, szellemi elerőtlenedést, és a kiszolgáltatottság növekedését fokozza. Márpedig az a legutóbbi kiszivárogtatás, ami a vidéken folyó felsőfokú képzés megszüntetéséről szól, végső soron ezt is jelentheti. Az, hogy Orbán Viktor egyeztetést ígért erről az esetleg morcosabbá váló vidéki képviselőknek, ebből a szempontból aligha bír jelentőséggel. Az így leszerelt frakciótagok szeme előtt nyugodtan lebeghet a diákokkal zajló események képe példaként. Az ígéretek széles skálájától, a tárgyaló felek egymással szembeni kijátszásának kísérletéig. Nem vitatva persze, hogy van az a pénz, és képviselői fizetés, amiért elhiszik ezt az ígéretet.

Az, hogy az ezt érintő vitában Hoffmann Rózsa hallgatott, az aligha meglepő, hiszen ott volt Orbán Viktor, hogy artikulálja személyes elvárásait. No meg persze ott volt Balog Zoltán, aki mégis csak hivatali főnöke az oktatásügyért felelős államtitkárnak. Amellett éppen a diákokkal való tárgyalásokban kellően begyakorolhatta azt, hogy miként lehet megosztani az erőket. Nem a sajátját természetesen, hanem azokét, akik a tárgyalóasztal másik oldalán ülnek. Miközben az oktatással kapcsolatban korábban már világosan kifejtette, hogy a szegények gyerekei számára szinte nincsenek is. Márpedig éppen a vidéki főiskolák azok, melyek egyfajta ugródeszkaként kaphatnának szerepet azok számára, akiknek problémát jelenthet egy távolabbi képzési helyen részt venni az oktatásban. S ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy ezen főiskolák között vannak vállaltan profitorientált intézmények is. Ugyanis semmi akadálya nem lenne annak, hogy az állam vállalja át a képzési díját azoknak, akik itt kapják meg a felsőoktatás belépőszintjéhez szükséges tudást. Még akkor is, ha egy vidéki főiskola támogatása nyilvánvalóan kevésbé látványos, mint egy vidéki stadion felépítésének támogatása. Legfeljebb hosszú távon jelenthetné az ország agykapacitás-szintjének emelését. De ilyen apróságokkal egy csak nagyban, országnyi, vagy összeurópai szabadságharcokban, százmilliárdokban gondolkodó vezér igazán nem fecsérelheti nagyobbra szánt energiáit.

Az ugyan talán hagyna néhány kérdőjelet maga után, hogy miért szükséges Orbán Viktornak egy személyben dönteni az oktatáspolitikáról, és miért nem bízza szakpolitikusokra. De aki emlékszik arra, hogy mi mindenben érezte eddig is szükségét a személyes megnyilatkozásnak, inkább az ellenkezőjén lepődne meg lassan. Ezen közben az érintett főiskolai tanárok, és az érintett személyzet sakkban is tartható, mivel a legtöbb esetben kevés alternatív munkahely áll rendelkezésre. Ez, tekintetbe véve, hogy a nagyobb egyetemekről elindult tiltakozásoknak a vidék is visszhangot adhat, nyilvánvalóan politikai érdek. Az ugyanis elég bizonytalan lehet, hogy mindig, mindenhol megjelenhet-e egy aktuális Békemenet. Az azonban biztos, hogy a támogatáscsökkentéssel való zsarolás után meglebegtetett megszüntetés fokozza a bizonytalanságot. Két legyet is ütve egy csapásra.

Az egyik maga a bizonytalanság. Az a bizonytalanság, mely a félelmi hatásokon keresztül is kivárásra ösztönözhet. Az ugyanis, akinek a munkahelyének finanszírozását Orbán Viktor stadionosítja, nyilvánvalóan elmenne tiltakozni. Azonban amíg az emberi erőforrásokkal kufárkodó lelkész cinikus segedelmével lebegtetik az egyéni tárgyalásokat, addig győzhet a félelem. A másik dögszárnyas az a rántotthús-demagógia. Az a kádári nosztalgián alapuló húzás, amihez hasonlóval Rogán Antal is élt a választási regisztrációs vitában. A vidéki képviselők esetleges tiltakozása nyomán ugyanis Orbán Viktor dönthet a megszüntetések elnapolása mellett is. Ezzel eljátszhatja az alattvalókra hallgató uralkodó demokráciában nemtelen szerepét. Megveregetve a saját vállát azzal, hogy „ugye látjátok, milyen megértő barátja vagyok népemnek”.

Andrew_s