Az egyházi internetválság küszöbén toporogva?

Forras: Wikipedia

Az internettel kapcsolatban igen komoly szakemberek között is igen komoly viták zajlanak nem egy esetben az ifjúságra gyakorolt hatását tekintve. Idáig ez olyan közhelyes, hogy szinte szégyellnivaló leírni. Miközben néhány területen maga az internet léte is komoly kulturális kihívás lehet. Az egyes, a politikai és kulturális információáramlást korlátozni akaró rendszerek esetében ez elég nyilvánvalónak látszik. Azonban az utóbbi hírek azt mutatják, hogy a hitélet letéteményesei számára is komoly kihívást jelenthet a technika vívmányaihoz való viszony kalibrálása.

Erre utal az, amikor a Propeller tudósításának a címében társadalmi tragédiát emleget Erdő Péter bíboros. Azért a szöveget olvasva és az érsekség honlapját is felkeresve megnyugodhatunk kicsit. A Kultúra Pápai Tanácsának szombaton befejeződött plenáris ülésén elhangzott mondatban árnyaltabban fogalmaz Erdő Péter: „Az ember ideje és figyelme is hatalmas természetes erőforrás, ha ezt az internet teljesen kimeríti, akkor társadalmi méretekben ez is tragédiát okozhat”. Úgyhogy még ráérünk a pánikba eséssel. Az internetes társadalomtragédiára hivatkozva mindenképpen. Ugyanakkor több okból is érdemes ezekre a figyelmeztetésekre odafigyelni, mivel a technológiai haladás sokszor okozott olyan társadalmi feszültséget, mely akár komoly problémát okozott a történelemben. Nem is csak az egyház közelében, hiszen gondolhatunk akár a luddizmusra is ezügyben. Az internet kapcsán pedig már többször is bebizonyosodott, hogy egyes alkalmazásai, alkalmazási módjai nem csak építeni, hanem rombolni is képesek. Az ismeretszerzés egyszerűsítésével segíthetnek pallérozni a szellemet. Kizárólagos kommunikációs csatornává válva azonban tényleg rombolhatja a személyiséget.

Ebből a szempontból az internet világában töltött idő, és az ott való jelenlétre fordított figyelem nyilvánvalóan éppen úgy helyzetfüggő, mint bármi más esetben. Sokszor emlegetett analógia például az internetes információáradatra egy végtelenített könyvtár. Márpedig személy szerint nem igazán halottam azt, hogy aki figyelmét és idejét egy könyvtár mélyén „pocsékolja” az a társadalmi tragédia irányába forgatja a világ kerekét. Mostanság biztosan nem állítana ilyet az egyház egyik jeles képviselője sem. Miközben a történelemből tudjuk, hogy sokáig érezték hatalmuk gyengítésének eszközét a könyvekben, a tudományos munkákban. Nem egy esetben pedig szinte kiátkozva azokat a könyveket, melyek tartalma nem volt egyenesen levezethető az egyház által szentesített iratokból. Illusztrálásként, bár nyilván irodalmi alkotásként ajánlható mű ezzel kapcsolatban Umberto Eco első, „A rózsa neve” című regénye, melyből nagy sikerű film is készült. Az internet világára vonatkozó külön pikantériája ennek a műnek a hibajavítások során tett külön cáfolat. Arra nézve, hogy számos javításra az internet-generációk miatt lett volna szükség. De az alapgondolat, az egyház, és bizonyos veszélyesnek ítélt könyvek viszonyát ez a kis közjáték nem érinti. Ahogy alighanem a katolikus egyház, és jelesül annak legbefolyásosabb elöljárója, és az internet viszonyát sem.

Az egyik oldalon tehát kétségtelenül igazat kell adnunk azoknak, beleértve az egyházi személyiségeket is, akik az esetleges veszélyekre hívják fel a figyelmet. Az internet, mint megannyi más a világban, lehet áldás és lehet átok is. A gyermek esetében ugyanúgy a nevelés és tanítás során kell eldőlnie a vele való viszonynak, ahogy az élet más területén. Például a közúti közlekedés szabályainak megtanulása során. Ez is közhelyesnek tűnik, de mégis érdemes újra és újra elmondani annak érdekében, hogy ne kategorikus meghatározásokban próbáljunk közelíteni a problémához. Márpedig akkor, amikor egy hatalmi tényező kezd emlegetni valamit, hajlamosak lehetünk egyértelmű, és a színskála két vége által reprezentált kategóriákban gondolkodni. Az egyház pedig még akkor is hatalmi tényező az emberek millióinak tudatában, ha a napi politikától, vagy az oktatáspolitika jelen állapotától, eltekintünk. Nem életlen tehát, hogy Erdő Péter megnyilatkozását követően megjelentek az internet immár egyházi cenzúráját vizionáló hozzászólások.

De ettől eltekintve, és tudomásul véve az egyházi honlapok, közösségi profilok, vagy akár a Biblia teljes szövegének internetes elérhetőségét, mégis egy technológiai küszöb látszik körvonalazódni. Ebben talán szerepe van annak, hogy Erdő Péter jelenleg is csak egyfajta bizakodással tekint arra, hogy bár „neki még nincsen Facebook-profilja és Twitter-fiókja, de nem kizárt, hogy az esztergom-budapesti egyházmegye így is megszólítja a fiatalokat”. Két évvel ezelőtt Erdő Péter az akkori ülésen úgy vélte, hogy az internet nem alkalmas a hit világának teljes kifejtésére. Bár említette, hogy alkalmas lehet az emberek fejében uralkodó zűrzavar oszlatásában. S ebben nehéz is lenne vitatkozni, mivel az ismeretek széles köréhez való hozzáférés, és az ismeretekkel való okszerű gazdálkodás képessége mindig is segítette a szellemi káosz oszlatását. A vita rendszerint nem is ekörül, hanem ott szokott kirobbanni, hogy mit tekintünk zavaros képzettnek. Ennek függvényében pedig a rendcsinálás palettája és célja éppen úgy lehet a vita tárgya. Bővebb információk híján tehát csak bízni lehet abban, hogy a zavaros képzet nem minden, a dogmatikus eszméken kívül eső gondolatot jelenti. Ahogy azt is, hogy nem a dogmarendszer fejekbe-verésének technikáját jelenti a rend kialakítása. Mert ez ellen az internet tényleg erős védelmet kínálhat. S akkor, ha az okszerű használat küszöbén megáll a klérus, az internetet akár egyházi átokkal is sújthatják.

Andrew_s