Mindegy ki a jegybanki erőforrás.

A találgatások szinte naponta forduló szélkakasként mutatnak a Matolcsy Györgyre, és tőle elfele, amikor a jegybankelnökségről vagyon szó. A találgatások egyik mozgatórugója nyilvánvalóan az a vagyon, ami vélten, vagy valósan ott van. Holott könnyen lehet, hogy mindegy is ki lesz a jegybank elnöke. Az ugyanis erősen valószínű, hogy az alkalmassági vizsga alapfeltétele amúgy is a kormányfőhöz való feltétlen hűség, és az orbáni gazdaságvezetés feltétlen támogatásának képessége lészen. A szakmaiság, az ortodoxnak kikiáltott gazdaságpolitika amúgy is liberális agymétely csupán.

Így aztán végső soron akár Matolcsy György is lehet a jegybank elnöke, hiszen az emberek, a kormányzat számára szinte teljesen mindegy, hogy a nemzeti tündérfelelős milyen beosztásban teszi magát nélkülözhetetlenné Orbán Viktor számára. Az ugyanis szinte biztos, hogy annak idején sem kért senki közgazdasági diplomát Szijjártó Pétertől, vagy Kósa Lajostól, amikor ominózus fellépésük nyomán a hazai valuta lejtőre került. A miniszterelnök szerinti, fékezett habzású közgazdászképzés szándéka pedig önmagáért beszél. Arról, hogy mennyire tartják szükségesnek a szakértelmet ahhoz, hogy meghatározzák az ország gazdaságpolitikáját. Ahogy Orbán Viktor vitakészsége is elárul valamit abban az ügyben, hogy mennyire nem hajlandó nyilvánosan beszélni arról, ami az emberek mindennapjait lényegesen jobban meghatározhatja, mint a személyes szabadságharcának aktuális állapota. Az csak külön hab a tortán, hogy Bajnai Gordont az a Kósa Lajos utasította vissza a miniszterelnök nevében, akinek 2010. júniusában elévülhetetlen szerep jutott az említett valutarontásban.

Az indok, miszerint Bajnai Gordonnak „ma nem Magyarország miniszterelnökével kellene vitáznia, hanem a magyar emberekkel”, külön érdekes. A gazdaságpolitikát ugyanis nem a „magyar emberek”, hanem a kormányzásért felelős miniszterelnök határozza meg. Igaz, ez a miniszterelnök, amikor például a diákok hívták, nem kívánt a „magyar diákokkal” vitázni. Esetleg Kósa Lajos úgy gondolja, hogy amikor oktatáspolitikáról van szó, akkor a diákok nem kellően magyarok ahhoz, hogy a miniszterelnök leereszkedjen hozzájuk? Esetleg Orbán Viktor nem a magyar emberek érdekeit képviseli, amikor gazdaságpolitikáról esik szó? Ez ugyanis azonnal érthetővé, bár önleleplezővé is tenné a debreceni polgármester szavait. Ebben az esetben azonban érdekes kérdés lehetne, hogy akkor kinek az érdekeit is képviseli Orbán Viktor, amikor a gazdaságról szó esik? Míg erre válasz nem érkezik, tulajdonképpen teljesen mindegy ki lesz a jegybank elnöke.

Már csak azért is teljesen mindegy, mivel ezek szerint nincs olyan gazdaságpolitikai irányvonal, melyet nyíltan fel lehetne vállalni a kormányzat részéről. Az utcán sétálva ugyanis számomra mindegy lenne, hogy ezt plakátokon hirdetnék, vagy egy vitában nyilvánítanák ki. Mindkettő olyan lenne, melyre vissza lehetne hivatkozni, és nem ködös jövőbe helyeznének valamit. Valamit, amiről nem lehet tudni, hogy a köd-e a nagyobb vagy a tündérmese a hangosabb körötte. Mert ebből a szempontból alighanem mindegy, hogy Matolcsy György milyen pozícióban kap mikrofont. A forint árfolyamának mozgatására bármely gazdaságirányítói pozícióban igen alkalmas. Az árfolyammozgásra tehát szinte biztosan számíthat bárki, s azt talán jobb is, ha nem feszegeti, hogy kinek van ebből nagyobb haszna. Bár, ha Orbán Viktor kiállna egy nyilvános vitára, talán még ezt is meg lehetne tőle kérdezni. Nem vitaként, hanem információként. Ahogy talán abban a vívódásban is segíthetnének a magyar emberek, hogy ki legyen a jegybank elnöke.

Mely vívódásról jelenleg nem tudunk semmit, és Rogán Antal szerint még a frakciónak sincs hozzá köze. A miniszterelnök tehát még a frakcióval sem osztja meg ebbéli terveit, vagy őket sem tekinti vitapartnernek abban, hogy legalább a kínálatot megosztaná, megvitatná velük? Ha Kósa Lajos kijelentése nyomán Orbán Viktor nem vitaképes a magyar emberek képviseletében Bajnai Gordonnal szemben, akkor már a saját frakciójával szemben sem? Kívülről nézve kicsit furcsának tűnhet, hogy egy mindenkit érintő kérdésben elefántcsonttorony-politika zajlik, és ezt a kormányzó frakció szó nélkül benyeli. De Rogán Antal frakcióvezető azt mondta, hogy Matolcsy György jövőbeli beosztása nem volt Gyulán kérdés, és Simor András utóda sem. Abban azonban igaza lehet, hogy az utca embere számára tényleg túl van a kérdés dimenzionálva. Akkor például, ha felülünk a látszatnak, hogy a lakosság zöme a csak beosztottként számításba jöhető milliókat jelenti.

Azokat a milliókat, akik legfeljebb zavaró tényezőként szerepelnek a kormányzati hatalom leltárában. Kivéve akkor, ha kifogásként mutogatni kell rájuk, vagy közrabszolgaként tartanak igényt a szolgálataikra. Erőforrásként. Emberi erőforrásként. Mint azt a minisztérium neve is mutatja. Mint a Mátrixban. S ekkor nem teljesen mindegy, hogy ki is a jegybank elnöke?

Andrew_s