Már csak az alsó-, és középköz Hoffmanné.

Balog Zoltán oktatáspolitikai álompárosa.
Forrás: Hirtvklub

A felsőfokú képzés, a legújabb kormányzati átrendezés üzenete alapján, immár elismerten is kikerült a köz oktatásának palettájáról. Hoffmann Rózsát ugyanis a jelek szerint annyira elerodálta a saját inkompetenciájának következménye a felsőoktatás terén, hogy azt ki is rántották alóla. Először csak az röppent világgá, hogy csak köznevelésért felelős államtitkár lesz. Délutánra azonban már a részleges utódról is tudni lehetett. Részlegesről, mivel Balog Zoltán az államtitkárok számának növeléséről döntve Klinghammer István volt ELTE-rektort jelölte meg a felsőoktatásért felelős államtitkárként.

Így a korábban is marionett-bábuként rángatott, de legalább a maga egységsugarával az egységesség látszatát keltő oktatáspolitika immár definitíven sem lesz egységes. Hoffmann Rózsa továbbra is gardírozni fogja a közoktatást, mely ezek szerint a bölcsődétől érettségig fog tartani, míg kollegája irányítása fogja ott átvenni a stafétabotot. Ez a fejlemény akár sejthetőnek is volt mondható onnantól, hogy Hoffmann Rózsát letiltották a felsőoktatással kapcsolatos kommunikációról. A jelen döntés következtében azonban Klinghammer István legalább egyenesen, az épületen belül fordulhat a kolleganőjéhez akkor, ha a diákok érettségével gondjai vannak. A diáktüntetések kapcsán tett legutóbbi nyilatkozataiban ugyanis úgy vélte a tiltakozókról, „hogy talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak”. Amit, tekintve azt, hogy az ELTE rektori székében is megfordult politikus mikor szerezte diplomáját, és milyen rendszerben vált vezetővé, akár fenyegetésként is értelmezhető.

Az új államtitkár, a Wikipédián, illetve az ELTE oldalain is olvashatóan, 1971-től dolgozott egyetemen, és 1984-től dékánhelyettesként, majd tanszékvezetőként tevékenykedett. A rendszerváltást megelőzően pedig dékánként. Ez végső soron egy tudományos életútba bőven belefér, és igazán kár lenne az új államtitkár egykori kutatói, oktatói munkája felett érdemtelenül pálcát törni. Ami megjegyzésre érdemes, még az sem, hogy az egyetemi, intézményi vezetőknek anno, a tényleges tagságtól függetlenül, illett megkötni a maguk kompromisszumát az MSZMP-vel. Ilyen kompromisszumot alighanem sokaknak illett megkötni. Legfeljebb illedelmesen megfeledkezünk róla. Tehát Klinghammer Istvánnál sem feszegetjük. Ellentétben azzal a szellemiséggel, ami bizony megengedte a diákok akár ideológiai, egyet nem értési okokból való kitiltását is a felsőoktatásból. Ebből a szempontból bizony veszélyessé, az életúti cenzushoz való jogot vindikálóvá teheti az újdonsült államtitkár minapi kijelentését. Holott az egyetemi autonómia éppen arról szólna, hogy ne egy államtitkár döntse el, hogy egy adott egyetem kit tart alkalmasnak az értelmiségi pályára. Ellenben talán éppen ez volt az a megelőlegezett hűség-kinyilatkoztatás, amiért Balog Zoltán alkalmasnak találta a posztra. Mert azt hiszem végtelen naivitás lenne azt hinni, hogy a reggeli kávé mellett, és minden előzetes egyeztetés nélkül született a döntés.

A politikai vagdalkozások mellett azonban szakmailag sem feltétlenül indokolt az, hogy az emberi elemek terén egy elem helyére most kettővel próbálja az Emberi erőforrások minisztere ugrálásra bíztatni az oktatáspolitikát. Annak a számára, aki a felsőoktatásra készül, egy folyamatot jelent a személyes életút tervezése. Így pedagógiailag indokoltabb lenne az egymásra épülő szakaszok egységes irányítása, mint ennek az irányításnak a szétdarabolása. Azt az egy esetet leszámítva,hogy immár tényleg hivatalosan is szakít a kormányzat a felsőoktatással, mint a közoktatás részével. Elismerten elitképzésként kezelve, és csak a kiválasztottak számára megnyitva a lehetőséget. Ha innen nézzük, akkor tulajdonképpen az is csoda, hogy egyáltalán van államilag finanszírozott keretszám a felsőoktatásban. Elvégre annak immár külön kegyügyére is kineveztetett. A diákok tehát, Orbán Viktor és kedvenc lelkésze oldaláról nézve, örüljenek, hogy egyáltalán az egyetem közelébe mehetnek. Vegyülvén így a baráti oligarcháknak fenntartott képzéseken a kiválasztottakkal.

Az, hogy ez egy még államilag kapott diplomát birtokló kormányzati szereplő tükrében milyen arcot vágva tolerálható, ez legyen alapvetően Klinghammer István problémája. A többi, hasonló árfekvésben diplomázott, kormányzati szereplővel majd gondolom sikerül egyeztetnie a büfében. Egy valamikori oktatótól, rektortól legfeljebb furcsa lesz a kiállása a kialakult és nem igazán diákbarát megoldások mellett. Miközben talán már azon töri a fejét, hogy a többszörösen rétegzetté tett oktatásból tulajdonképpen minek is lett az államtitkára. Mert ebből a szempontból érdekes lehet az a kérdés is, hogy a felsőfokúnak nevezett szakképzés például felsőfokú képzés, vagy közoktatás? De még a felsőoktatáson belül is jelentős kihívást jelenthet a gyakorlatilag lefosztott támogatási rendszer irányítása.

De legalább Semjén Zsolt is fellélegezve foglalkozhat a zászlókkal kicsit. Mégiscsak a plágiumügyeiben érdekelt egyik egyetem egykori rektora lesz a kormányzatban a kollegája. No meg persze pártbéli beosztottjának közvetlen munkatársa is. Az új államtitkár meg aligha fog ezen a szeren tornászni, mivel máshoz öltözött be. Az pedig érthető, hogy Hoffmann Rózsa miért kapta a köznevelési oldalt. Mivel Orbán Viktor többször kiállt mellette, kirúgni nem merték, és kedvenc latin hittanát is ott dédelgetheti a szerinte és párttársai szerint keresztényi erkölcsoktatás árnyékában, Tulajdonképpen ideológiai államtitkárként.

Andrew_s