2016. június 5., vasárnap

Össze-vissza-tartozósdi


Tegnap lezajlott a nemzeti összetartozás céljaira kinevezett nap. Mind a 24 órában. Aztán persze jöttek a reflexiók és reflexiók reflexiói. A tudósítások arról, mait a politikusok mondtak. Nem egy esetben olyan sületlenségeket, amik legfeljebb a nemzeti és illiberális demokraták számára bírnak pozitív üzenettel.

A házelnök például a Kárpátalján haknizott. Ami alapján persze mondhatnánk azt is, hogy számára nem Magyarország a célterülete az összetartozásnak. Vagy csak egyszerűen szelektív az összetartozás-igénye. Amit teljesen megértek. Az, hogy az ember hova születik az nem annyira a szabad döntésének a kérdése. De az, hogy utána kivel vállal közös értékrendet, az már igen. Így például a Szakály által idegenrendészeknek titulált, de valójában tömeggyilkosságot előkészítő söpredékkel nem szívesen vállalok közös értékrendet. Ahogy szellemi jogutódaikkal, a Planetáriumot szétverő ultrákkal sem. Ha Kövér szerint például ők képviselnék a magyarságtudatot, akkor ez elég sajnálatos lenne. Mert egyben azt is jelentené, hogy előkészítése lenne egy sokkal sajnálatosabb fordulatnak. Annak, amely korábbi verziójában Szakály idegenrendészei számára mindenkit idegennek lehetett bélyegezni, aki nem volt szimpatikus a regnáló hatalomnak.

Amely gondolat különben korántsem új. A Fidesz szószólói szerint már voltak „idegenszívűek” mindazok, akik mást mertek gondolni az ország nemzetközi kötődéseiről, mint a vezér sleppje. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy a kövéri magyarságtudat valójában a vezérfenék-nyaldosás szinonimája csupán. Amelyet most a kárpátalján azért is szükségesnek gondolt kiemelni, mert lassan ráfordul a kormány a választási kampányra. akkor pedig a Fideszt megszorítani képes Jobbik felé hajlóknak mégis kell némi tudatmódosító szólamot képviselni. Ha jönnek Kárpátaljáról rájuk szavazni az emberek, ha nem. Addig is lehet némi megosztást vinni a sorok közé. Ami ugyan nem annyira szolgálja a nemzeti összetartozást, mint az ellenkezőjét, de ez a kormányt eddig sem nagyon zavarta. Ami persze továbbra sem változtat azon, hogy Kövér pusztán azért él itt, mert a véletlen, és a szüleinek pillanatnyi áldozata a fajfenntartás oltárán éppen ezt az eredményt dobta ki.

Amiből persze az is következik, hogy a magyarságtudaton kívül lehet bélyeggyűjtői tudata is valakinek. Miközben számos bélyeggyűjtői tudattal rendelkező ember él a földön úgy, hogy Magyarországot csak a bélyegeiről ismeri. Az ő tudatuk svédségi tudattól a románsági tudatig bármi lehet. Mely utóbbiak nyomán éppen olyan korlátozott idiótákká válhatnak, mint a nyilas szellemiséget szellemi fókuszukban tartó magyarságtudatúak. S talán még jól meg is értenék egymást. Azon az alapon, hogy tulajdonképpen ők mind a Szíriuszról jöttek. Csak kit ide, kit oda dobtak le az ufók. Az egyik magyarságtudattól eltelve gyűlölheti a románság-tudatúakat, és viszont. Az, hogy ez hova vezetett, azt pontosan ismerhetnénk a történelemkönyvek lapjairól. Részben különben Trianonig is. Meg odáig is, hogy a második világháborút lezáró békeokmányokban nem igazán növelték meg Magyarország közigazgatási területét.

Igaz, szinte biztosan lennének még egy Magyar-Osztrák Monarchiában is olyanok, akik meghirdetnék a magyar szeparatizmust. Ahogy ma is vannak szeparatisták szerte Európában. Akik számára különben talán a legnagyobb pofon az lenne, ha megvalósulna, amit szeretnének. Például lezárt baszk határokkal, egy fillér külső támogatás nélkül, saját fabatkával fizetőeszközként, amellyel csak a saját termékeiket vásárolhatnák meg, amiért csak a saját területükön dolgozhatnának meg. Ahogy Orbán is roppantul tud szájalni az EU ellen úgy, hogy tartja a markát a támogatásért, kiküldheti dolgozni azokat, akiknek itt legfeljebb kényszermunkát lenne képes biztosítani, és nyitott az alapanyag- és termék-piac. De ez persze nem konform az ilyen-olyan tudatokkal. Egyszerűen ez van. Itt Pannoniában. Ahol történelmileg a ki-, és beszállításokra, a szabad mozgásra rendezkedett be a gazdaság. Akkor is, amikor céhlegények mászkáltak szerteszét, és akkor is, amikor szervezett betelepítések zajlottak egy-egy hadjárat, illetve járvány után.

Ettől még persze jó összetartozni másokkal. Akár azon az alapon is, hogy az anyanyelvünk közös. S akár azért is, hogy ha már az ide születést dobta a gép, akkor azon nemzetnek a kulturális örökségét vigyük tovább, amely közösségében felnőttünk. Ismerve a negatív vonulatait is, de nem feledve: előre a nem a bezárkózás vitte az országot előre. Mátyás király udvarában nem ritkák voltak a külföldiek, Szarvas környékén olaszok dolgoztak a talaj termékenységének javításán, a ma feldicsért magyar fürdőkultúra talán ki sem alakult volna a törökök ittléte nélkül.

Így inkább tartoznék össze azokkal, akik a nem mások utálatában gondolják kinyilvánítandónak a maguk felsőbbrendűségét. Azokkal, akik nem azt hiszik, hogy nekik alanyi jogon jár bármi is a születés jogán. A vérhabos pofájukon kívül. Azokkal, akik olyan emberek, akik magyarnak születtek, és nem olyan magyarokkal, akik azt hiszik: attól emberek, mert véletlenül ide születtek. Ez is lehet egy próbatétel. Ha nem is eglészen olyan, amit Vona gondol a szélsőjobbnak udvarolva.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook