 |
| Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd |
Miközben a nemzetközi sajtó az angol népszavazással, és
várható hatásaival van elfoglalva, népünk nagy vezére, Orbán Viktor, a pannon
géniusz megtartotta a szokásos Kossuth-beszédet. Mármint a Kossuth Rádióban.
Abban olyasmiket is hangoztatva, hogy a sportot
nemzeti ügynek kell tekinteni. Habár, emlegetett pár mást is.
De azért ez a kell, a fenének sem kell. Aki akarja,
tekintse a sportot nemzeti ügynek. Aki meg nem akarja, hadd utálja nyugodtan. Még
akkor is, ha tudjuk: egy diktátor hobbija fontos dolog. Nem véletlenül rohad a
stadion Nicolae Ceausescu szülőfalujában. Azt is roppant nagyon fel kellett
építeni. De ettől még Orbán tarthatja nemzeti ügynek a sportot. Ahogy a római
diktátorok is fontosnak tartották a népszórakoztatást. Bár arrafele kenyeret is
emlegettek ennek kapcsán. Azonban ez ne szegje senki kedvét, akinek kell a
sporteredmények feletti polemizálás. A magyar kormányfőnek is szinte biztosan
hálásabb szerep, mint az államvezetés egyéb, sokkal macerásabb, illetve
aprólékosabb ügyeivel foglalkozni. Különösen most, hogy a nemzetközi helyzet is
fokozódhat, és esetleg nem lesz elég a molylepke-osztályú zsenik által előpufogtatott
frázisok utóböffenéseinek ismételgetése.
Bár, az is valószínű, hogy a híveknek simán el lehet
mondani a frázisokat. Nekik az FHB-vezető ügye egészen biztosan nem koncepciós
ügy, az ultrák igaz hazafiak, a focisták hősök, és Orbán egy zseni, aki nagypapa
lett. A többiek meg úgysem számítanak. A Fidesznek. Ahol simán beveszik, hogy a
liberalizmus egy baloldali ideológiai, és a „balliberális” eleve szitokszó. Elvégre
az, aki szerint a menekült elsősorban ember, nem lehet más, mint csirkefogó. Mert
az, aki szerint attól lesz valaki emberebb, hogy a gólya Záhony és Hegyeshalom
között ejtette fejre, alanyi jogon zseni. Mint Orbán Viktor. Aki ki nem hagyott
volna egy kis migránsozást. Az angol referendum kapcsán
is. Amellyel kapcsolatban olyasmiket emlegetett, hogy a bevándorlás kérdése
alapvetően meghatározó volt a brit népszavazás eredményét illetően.
Ami lehet, hogy igaz. Mert miért hinnénk, hogy a
birodalmi nosztalgiára fogékonyak csak más országokban fordulhatnának elő.
Nyilván vannak Angliában is. De azért az arányok vitathatóak lehetnek, mert a
skótok már kiválnának, és az unióban maradnának. No meg persze azonnal elkezdődött
az újabb szavazást célzó petíció tömeges aláírása is. A magyar
miniszterelnöktől persze elvárható lenne annyi arányérzék, hogy az Angliába
bevándoroltak kérdését, a gazdasági exodus kormányának fejeként nem feszegeti.
Mert a szigetországban tényleg tömegesen vannak jelen gazdasági menekültek is.
Akik között nem kevés, hanem több százezer magyar is van. Amikor tehát Orbán
Viktor az Angliába munkát vállalókat emlegeti, mint problémát, akkor valójában
a saját kormányzásáról is elég komoly kritikát mond. Ha a molylepkék nem is
engedik ennek felismerését. Ahogy valószínűleg afelett is szívesen elsiklik,
hogy a százezrek hazatérte nem csak az angol, hanem a magyar gazdaságot is
romba döntené. De a foglalkoztatási statisztikát mindenképpen.
Márpedig Orbánnak alighanem a fő ellenfelei között ott
van a valóság is. Amellyel szemben mégis csak jobb a szotyola-rágás, és vejjel
való pálinkázgatás. Különösen az utóbbi. Akár csak úgy, magányosan is. Meg
persze a sport, mint nemzeti ügy. A többi nemzeti ügy úgyis csak gondolkodásra
késztetné a végén. S kinek kell az ezzel járó fejfájás? A kormányfőnek biztosan
nem. Neki megvannak a maga szellemi kaptafái, és kész. A világ meg igazodjon
hozzá. Csak azok a hangok ne háborgatnák néha.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése