2016. június 24., péntek

Orbán a nemzeti tutimondó

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Miközben a nemzetközi sajtó az angol népszavazással, és várható hatásaival van elfoglalva, népünk nagy vezére, Orbán Viktor, a pannon géniusz megtartotta a szokásos Kossuth-beszédet. Mármint a Kossuth Rádióban. Abban olyasmiket is hangoztatva, hogy a sportot nemzeti ügynek kell tekinteni. Habár, emlegetett pár mást is.

De azért ez a kell, a fenének sem kell. Aki akarja, tekintse a sportot nemzeti ügynek. Aki meg nem akarja, hadd utálja nyugodtan. Még akkor is, ha tudjuk: egy diktátor hobbija fontos dolog. Nem véletlenül rohad a stadion Nicolae Ceausescu szülőfalujában. Azt is roppant nagyon fel kellett építeni. De ettől még Orbán tarthatja nemzeti ügynek a sportot. Ahogy a római diktátorok is fontosnak tartották a népszórakoztatást. Bár arrafele kenyeret is emlegettek ennek kapcsán. Azonban ez ne szegje senki kedvét, akinek kell a sporteredmények feletti polemizálás. A magyar kormányfőnek is szinte biztosan hálásabb szerep, mint az államvezetés egyéb, sokkal macerásabb, illetve aprólékosabb ügyeivel foglalkozni. Különösen most, hogy a nemzetközi helyzet is fokozódhat, és esetleg nem lesz elég a molylepke-osztályú zsenik által előpufogtatott frázisok utóböffenéseinek ismételgetése.

Bár, az is valószínű, hogy a híveknek simán el lehet mondani a frázisokat. Nekik az FHB-vezető ügye egészen biztosan nem koncepciós ügy, az ultrák igaz hazafiak, a focisták hősök, és Orbán egy zseni, aki nagypapa lett. A többiek meg úgysem számítanak. A Fidesznek. Ahol simán beveszik, hogy a liberalizmus egy baloldali ideológiai, és a „balliberális” eleve szitokszó. Elvégre az, aki szerint a menekült elsősorban ember, nem lehet más, mint csirkefogó. Mert az, aki szerint attól lesz valaki emberebb, hogy a gólya Záhony és Hegyeshalom között ejtette fejre, alanyi jogon zseni. Mint Orbán Viktor. Aki ki nem hagyott volna egy kis migránsozást. Az angol referendum kapcsán is. Amellyel kapcsolatban olyasmiket emlegetett, hogy a bevándorlás kérdése alapvetően meghatározó volt a brit népszavazás eredményét illetően.

Ami lehet, hogy igaz. Mert miért hinnénk, hogy a birodalmi nosztalgiára fogékonyak csak más országokban fordulhatnának elő. Nyilván vannak Angliában is. De azért az arányok vitathatóak lehetnek, mert a skótok már kiválnának, és az unióban maradnának. No meg persze azonnal elkezdődött az újabb szavazást célzó petíció tömeges aláírása is. A magyar miniszterelnöktől persze elvárható lenne annyi arányérzék, hogy az Angliába bevándoroltak kérdését, a gazdasági exodus kormányának fejeként nem feszegeti. Mert a szigetországban tényleg tömegesen vannak jelen gazdasági menekültek is. Akik között nem kevés, hanem több százezer magyar is van. Amikor tehát Orbán Viktor az Angliába munkát vállalókat emlegeti, mint problémát, akkor valójában a saját kormányzásáról is elég komoly kritikát mond. Ha a molylepkék nem is engedik ennek felismerését. Ahogy valószínűleg afelett is szívesen elsiklik, hogy a százezrek hazatérte nem csak az angol, hanem a magyar gazdaságot is romba döntené. De a foglalkoztatási statisztikát mindenképpen.

Márpedig Orbánnak alighanem a fő ellenfelei között ott van a valóság is. Amellyel szemben mégis csak jobb a szotyola-rágás, és vejjel való pálinkázgatás. Különösen az utóbbi. Akár csak úgy, magányosan is. Meg persze a sport, mint nemzeti ügy. A többi nemzeti ügy úgyis csak gondolkodásra késztetné a végén. S kinek kell az ezzel járó fejfájás? A kormányfőnek biztosan nem. Neki megvannak a maga szellemi kaptafái, és kész. A világ meg igazodjon hozzá. Csak azok a hangok ne háborgatnák néha.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook