2016. június 1., szerda

Demagógisztáni napló: LMP, a katalizátor

Forrás: MTI / Máthé Zoltán
Schiffer András a minap lemondott a további politikai karrierről. Valamiért az az érzésem, hogy ez inkább az LMP-s politikai karrierről való lemondását jelenti, de ez magánvélemény. Ugyanakkor csak mocorog a kisördög, hogy ezt a döntést sokkal korábban. Talán már az LMP megalakulása előtt kellett volna meghoznia. Még akkor is, ha többen szomorúak lettek volna ettől.

Ha nem is annyira a kormányzatban, vagy a még jobboldalibb világban. Tekintettel arra, hogy az LMP esetében a „más politika” kapcsán nem egyszer inkább azt lehetett vélelmezni, hogy az ellenzékből elkövetett kormánypártiság képezi a másságukat. Ezzel valami sajátos kapcsot alkotva a Fidesz és a centrum között. Amely képzetet legfeljebb az kezdhette ki, hogy nem egy esetben a Jobbikkal is jól elvoltak. Így legfeljebb azokat lephette meg Szél Bernadett legutóbbi megnyilatkozása, akik elfeledték az LMP korábbi, hasonló „akcióit”. A legutóbbi együttműködési vízió akként szólt, hogy: „Szövetséget egyik párttal sem kötnének, de a Jobbikkal és az MSZP-vel is el tudnak képzelni együttműködést”. S ezzel abból a szempontból semmi baj, amelyik beleillik a szokásos mantrák sorába. Abba, hogy az LMP annyira azonos távolságot tart mindenkitől, hogy ezt nem győzik hangsúlyozni. Azért persze még lehetne némi különbséget tenni a gárdák paramilitáns rendpártisága felöl most éppen közép felé csoszogó Jobbik és a demokratikusabb pártok közt, de ez szintén lehet magánvélemény. Azt persze lehetne erre kérdezni, hogy ezen az alapon miért nem sorol fel minden politikai képződményt, és helyezi el a „szeretem-nemszeretem” koordinátái mentén?

De azért azt is meg lehetne kérdezni, hogy mit tekint az LMP nevében felszólaló politikus közös nevezőnek a Jobbik, illetve az MSZP felé közelítve? Úgy együttműködésileg. Ami azért nem is annyira újdonság, mint említettem. Ahogy a párt, már 2012-ben elindult önszalámizása sem. Melyet egy évvel követett a most lemondott, és akkor nem lemondatott Schiffer sajátos, inkább a kormány mellett történt megszólalása bojkott-ügyben. Amelyet nem sokkal követett az a közös fellépése az LMP-nek, amely nyomán már akár egy nagykoalíciós szerep is felderenghetett. Nem is utoljára. De a Jobbik felé sasszézásban azért elég nyilvánvalóan letéve a garast. Mely aztán szépen gyökeret vert, kicsírázott, és körbetekeredett. Annyira, hogy 2015-ben már csak egy utólagosan is gyengécske szerecsenmosdatásra futotta a Jobbikkal közös fellépés kapcsán. Melyen nem csak az LMP volt képviselve, hanem több más, jelenleg az ellenzék köreibe sorolt párt is.

Felvetve persze azt is, szinte csak úgy zárójelben, hogy mitől ellenzék az ellenzék. Különösen akkor, ha úgy futott neki a választásoknak, hogy nem igazán tudott alternatív, és közérthető programot felkínálni. Amellyel nem csak a Fidesz lett volna megszorítható, de a populista féligazságokkal operáló Jobbik is. Mert formálisan persze ellenzék az, amelyik ellenzi a kormány működését. De például a kerítéstörténelem azt mutatja: a Fidesz és a Jobbik között nem is mindig olyan éles a határ. Annyira nem, hogy a Fidesz nem győz jobbra tolódni a populizmusra fogékonyak megtartása érdekében. Miközben a Jobbik közép felé cukisodik. Felvetve azt, hogy majd csak találkoznak félúton. S amennyiben azon fog múlni a hatalom, akkor valószínűleg lesz Jobbik-Fidesz koalíció. Amely koalíciós kalapon nagyon jól fog mutatni zöldes bojtként az, ami az LMP-ből megmarad. Olyan szálaival a bojtnak, amely eléggé kinyúlik balfelé ahhoz, hogy valós nagykoalíciót katalizáljon.

Elősegítve egy olyan egypártrendszer kialakulását, amely formálisan akárhány pártból is áll a parlamentben. Aki pedig azt hinné, hogy ez fából vaskarika, az gondoljon, vagy olvasson vissza egy-két emberöltőnyit. A Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) formálisan nem tiltották be, csak fasisztákat. Választásokat is tartottak. De ettől még a keleti blokk erős kirakatállamaként működött. Berlini fallal, és bárki ellen élesíthető titkosszolgálattal. Igaz, ott nem volt olyan erő, amelyik azzal szédített volna bárkit is, hogy a politika más, mint az irányítói hatalom felé törekvés. Még akkor is, ha a hatalom gyakorlásában aztán persze lehetnek éles eltérések az egyes pártok között. Igaz, ennek egyik jeleként a pártok elvi és gyakorlati programjaiban levő különbségeknek is meg kellene nyilvánulni. Amelyhez persze nem árt, ha léteznek azok a bizonyos, a társadalom számára kommunikálható programok.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Comments on Facebook